Varázslat csiganyálkával vagy anélkül – Gabriel Mascaro: O último azul / The Blue Trail / Azúr ösvény

2025. június 20. – írta Gondos Borbála

Figyelj a kéknyálkás csigára! Nem te találod meg őt, hanem ő talál meg téged! Összpontosíts a képességére! És amíg lefoglal a színpadon ez a pszeudomisztikum, addig a The Blue Trail megvalósítja trükkjét, átváltoztatva a sci-fi-fantasy-t léleksimogató társadalomkritikai példázattá.

Make Oz Great Again! – Jon M. Chu: Wicked – Part I.

2024. november 20. – írta Lubianker Dávid

Az Óz, a csodák csodája friss feldolgozása az ismert történet aktuálpolitikai átértelmezését kínálja: a Wicked a legújabb szög az egyre képmutatóbban túlliberalizált Hollywood jóízlésének koporsójában.

Ipari varázslat – Chris Buck, Fawn Veerasunthorn: Wish / Kívánság

2023. november 22. – írta Gyöngyösi Lilla

100 éves a Disney: mi mással ünnepelhetnék magukat, mint egy animációs filmmel? A Kívánság meglehetősen súlytalan darab, de egy kis ipari varázslat még nem ártott senkinek.

Legendás melléfogás – David Yates: Fantastic Beasts: The Secrets of Dumbledore / Legendás állatok: Dumbledore titkai

2022. április 12. – írta Szabó R. Ádám

Amikor olyan forrongó és kellemetlen valóság, mint napjainkban, nincs is jobb érzés, mint pár óra erejéig elmerülni egy jól kitalált mesevilágban, ahol az egyszerűbb problémák mellett varázslattal is találkozhatunk. De ha már a varázsvilágban is a politika és a háborús helyzetek várnak ránk, hová meneküljünk?

Előre, a múltba – Dan Scanlon: Előre

2020. március 5. – írta Galaczi Zsófia

Habár az Előre története nem feltétlenül a legeredetibb forgatókönyv, amit valaha láttunk, mégis igazi felüdülést nyújt a csupa folytatások és feldolgozások korában. A 2017-es Coco után a Pixar ismét a halottak mezejére merészkedett, ám ezúttal nem szellemek, hanem egy botladozó mágikus materializáció formájában.

A fantasy Aranypolgára? – Michael J. Bassett: Solomon Kane

2010. augusztus 10. – írta Csiger Ádám

A Robert E. Howard novelláin alapuló Solomon Kane biztosan nem lesz akkora klasszikus, mint az Aranypolgár (Citizen Kane), és a fenti titulus is jobban illene az író híresebb hősének mozgóképes kalandjára, a Conan, a barbárra. A Solomon Kane azonban fontos darabjává válhat zsánerének, mivel Michael J. Bassett Európában csinálta meg, ami mostanában még Amerikában sem sikerül: kiválóan működő s&s-fantasy-t alkotott.

A padawan esete a plazmagömbbel – Jon Turteltaub: The Sorcerer's Apprentice / A varázslótanonc

2010. augusztus 4. – írta Hlavaty Tamás

Pár hónapon belül a második kalandfilmet fogadhatjuk a Bruckheimer-művek háza tájáról. Legutóbb a Perzsia hercege vérzett el a kritikusoknál, most pedig a Varázslótanonc kárhozott hasonló sorsra. A filmből ugyan kiderül, mi az a „magyar tükörcsapda”, összességében azonban egy középszerű, lélektelen moziról van szó.

Végkiárusítás Középföldén – Stefen Fangmeier: Eragon

2007. február 15. – írta Bán Attila

A Gyűrűk ura jelentős sikere ellenére is a fantasy csak megtűrt műfajnak számít irodalomban és filmben egyaránt, főleg mióta a korábban „felnőtt” műfajnak számító mese végképp a gyerekkultúrába süllyedt. Nem szokás már komolyan venni a varázslós-legkisebbkirályfis-sárkányos történeteket, a tiszta fantázia világát, hiszen csak gyerekeknek szól, legfeljebb tizenéveseknek, akik, mint célcsoport, a szórakoztatóipar definíciója szerint egy mindenevő, szellemileg fejletlen állatfajta, mely a nyáladzás mellett pénzt csepegtet a testnyílásaiból, és a neki készült alkotások egyetlen célja a pénzkiválasztás serkentése.

Fű alatt – John A. Davis: The Ant Bully / Hangya Boy

2006. október 15. – írta Farkas István

Hol vannak azok a régi szép idők, amikor még igazi eseményszámba ment egy-egy egész estés animációs film premierje? Hol vannak azok régi szép idők, amikor még az „egészestések” kuriózumnak számítottak? Talán örökre elfeledhetjük, mint ahogy azt is, hogy korunk animációs filmjei igazán eredeti ötletre építsenek. Korunk animációs filmjeinek ugyanis gyakran visszatérő motívuma az apróra zsugorodott/zsugorított kisfiú, aki megváltozott méreteiben is kénytelen megállni helyét a (félelmetessé változott) világban, és itt elég ha csak a svéd Selma Lagerlöf Nils Holgerssonjára gondolunk.