Mindenhol jobb – Radu Ciorniciuc: Acasă, My Home / Otthonom

2020. augusztus 8. – írta Jakab-Benke Nándor

Már amikor azt hinnénk, hogy mindent láttunk, és román dokumentumfilm nem tud meglepni többé, a legjobb pillanatban jön egy-egy ilyen alkotás, mint az Acasă, és behúz egy gyomrost.

Kollektív bűnünk, kollektív tragédiánk – Alexander Nanau: colectiv

2020. február 18. – írta Jakab-Benke Nándor

A Colectiv-tragédia hatásairól készült dokumentumfilm elszomorító és dühítő látlelet napjaink Romániájáról; meg-megbicsakló dramaturgiája ellenére átütő élmény.

Brit belpolitika haladóknak – Gavin Hood: Official Secrets

2019. december 23. – írta Farkas Boglárka Angéla

Képes-e egy kiszivárogtatott levél arra, hogy megváltoztassa a világ menetét? A rövid válasz igen és nem. A hosszú választ az Official Secrets (Hivatalos titkok) nyújtja úgy, hogy egy megdöbbentő, igaz történet mesél el, meglepően laposan.

Hiteltelen másolat – Anca Damian: Moon Hotel Kabul

2018. december 12. – írta Incze Kata

Anca Damian filmje olyan, mint az olcsó, aluljárókban kapható hamisított cipő: rajta van egy népszerű márkanév, de messziről látszik a rögzítéshez használt ragasztó, és egy óra viselés után meglehetősen kényelmetlen.

A szó elszáll, a heg megmarad – Jean-Marc Vallée, Gillian Flynn: Sharp Objects / Éles tárgyak

2018. szeptember 8. – írta Rácz Viktória

A Holtodiglan írójának feszültségkeltő ereje és a Hatalmas kis hazugságok rendezőjének atmoszférateremtő készsége egyesült az HBO égisze alatt. A nyolc epizódos Éles tárgyakban a gyilkosság csak katalizátorként szolgál, hogy látleletet kaphassunk a kívül-belül rothadó amerikai vidékről.

Trumpot pofozza, de magát üti ki vele – Steven Spielberg: The Post / A Pentagon titkai

2018. február 22. – írta Soós Tamás

Sosem jó, ha Spielberg feltartott mutatóujjal rendez. Még rosszabb, ha meg is bökdös vele valakit.

Sajtóetika, újhullámosan – Adrian Sitaru: Fixeur

2017. január 23. – írta Jakab-Benke Nándor

A Fixeur látszólag egy szexkereskedelem-sztorit göngyölít fel, de igazából egy vágynok újságíró meghasonulásáról szól.

Fáradt ecsetvonások – Wolfgang Becker: Ich und Kaminski / Én és Kaminski

2016. április 20. – írta Dobi Ferenc

Tizenkét év rendezői csend után Wolfgang Becker végre visszatért és egyszerre rendezte meg a Good bye, Lenin! párját és ellentétét. Az Én és Kaminski vizuálisan kényeztető, de tartalmilag ingerszegény felnövés- és elmúlástörténet lett. 

Jorge atya fél élete(i) – Beda Docampo Feijóo: Francisco – El Padre Jorge / Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig

2016. április 4. – írta Ritter György

A szentek életéről és karizmatikus egyházi személyekről készült, többnyire tévéfilmes eszközökkel operáló alkotások dömpingje az utóbbi időkben szinte szubzsánerré fejlődött. Céljuk – a középkori legendákhoz hasonlóan –, a kiválasztott személy életének vallásos érzületű, szentimentális, tanító jellegű bemutatása. E mozgóképek sorában vannak kiemelkedő és kevésbé sikerült, dagályos alkotások is. Az első dél-amerikai pápa népszerű személye szinte ordított egy ilyen presztízsfilm legyártásáért. Kérdés azonban, hogy a zsáner mérlegének melyik tányérját izmosítja a Ferenc pápa című mozi.

Az egyház emberei – Thomas McCarthy: Spotlight – Egy nyomozás részletei

2016. január 27. – írta Veres Szilárd

Talán senkinek sem volt a tavalyi éve annyira szélsőséges, mint Tom McCarthynak. Először jött az Adam Sandler-es Cipőbűvölő (The Cobbler), amit a kritikusok az év egyik legrosszabb filmjének kiáltottak ki, majd kis időre rá a Spotlight, amit meg az év egyik legjobbjának, jelenleg pedig minél több Oscar-jelölést próbál díjra váltani.