Elmondhatatlanul igaz történet – Michael Cuesta: Kill the Messenger / Jobb, ha hallgatsz!

2014. október 21. – írta Pernecker Dávid

Terjedelmes – de alapvetően mégis ismeretlen – életműve során Michael  Cuesta már egy raklapnyi Homeland-, Dexter-, és Sírhant művek-epizódot vezényelt le. A Jobb, ha hallgatsz azonban nagyjátékfilm, melynek valós eseményeken alapuló vaskos története könnyedén meg tudna tölteni egy nagyobb ívű sorozatot is. Cuesta veszélyes vizekre evezett tehát, és néha ugyan nehezen tud megfelelni  a mozis formátum feszesebb ritmus- és tempóigényének, filmje mégis meglepően működőképes, súlyosan rezonáló moralitás-tablóvá tud válni.

Hazugságok hálójában – Beau Willimon: House of Cards / Kártyavár

2014. április 1. – írta Ferenczi Szilárd

A House of Cards immár két évadot ért meg a Netflixen, az online médiacsatorna előfizetői és a sokmillió internetező legnagyobb örömére. Ha egy sorozat a washingtoni Fehér Ház és a Kongresszus kulisszáiba kalauzol, fő rajongója pedig deklaráltan maga az amerikai elnök, annak a politikai műsornak jobb minőségi ellenőr nem is kell.

Ha nincs mit mondanod, inkább hallgass – Robert Redford: The Company You Keep / A hallgatás szabálya

2013. május 17. – írta Szántai János

Amikor valahol Robert Redford nevét látom, hallom, mindig beugrik a Butch Cassidy és a Sundance kölyök biciklis jelenete. Ha mást sem csinált volna emberünk egész életében, akkor is ott volna a helye a filmtörténet mérföldkövei között. Pedig rengeteg mindent csinált: 68 filmben játszott/játszik (néhány példa a fent idézetten kívül: Mezítláb a parkban, A nagy balhé, A nagy Gatsby, Az elnök emberei, A Las Vegas-i lovas, stb.), 10 filmet rendezett/rendez (első filmjéért, az 1980-as Átlagemberekért mindjárt meg is kapta a rendezői Oscart), megalapította a pályakezdő filmeseket segíteni hivatott Sundance Intézetet, satöbbi.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 7. rész: Shapito-shou / The Chapiteau Show, Veljekset / Brothers, Elles, Tabu

2012. június 8. – írta Jakab-Benke Nándor, Csoma Emőke, Székely Bíborka, Kovács Bea

Monstre olasz underground (amatőr?) versenyfilm, három mostohatestvér és apjuk drámája finn módra, egy unatkozó újságírónő interjúja két egyetemista prostituálttal, szívszorongató portugál dráma – íme mai „kínálatunk”.

Egy korty film – Bruce Robinson: The Rum Diary / Rumnapló

2011. november 24. – írta Jakab-Benke Nándor

Hunter S. Thompson gonzó-írásai látszólag nem filmre valóak, azonban páran (szó szerint páran) megpróbálkoztak az adaptálással. A harmadik film, a Rumnapló kitűnően illeszkedik a sorba: színes, hóbortos, több, mint nézhető.

A ’68-as ügy – Costa-Gavras: Z / Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, 1969

2011. augusztus 12. – írta Ritter György

Az 1968-as események, a diáklázadások és a prágai tavasz megítélése a mai napig kettős. Egy biztos, az akkoriban reneszánszát élő modernista film rendezői politikai aktivizmusukkal új korszakot nyitottak a filmtörténetben. Ám míg Godard, Marker, Truffaut főleg elméleti síkon próbáltak agitpropokat alkotni, addig az ifjú rendező, Constantin Costa-Gavras szinte berobbant a köztudatba politikai akciófilmjeivel.

Pakula-hommage hippi-humorral – Kevin Macdonald: State of Play / A dolgok állása

2009. július 2. – írta Soós Tamás

Összeesküvés, paranoia, igazság, nyomozás, moralitás és újságírók: Hollywood gyakran keverte tetszőleges arányban ezeket a címszavakat, meghatározva az oly divatos politikai thrillerek arculatát. A szerencsétlen magyar című A dolgok állása a 70-es évek hasonszőrű filmjei iránti nosztalgikus igényt nem elégíti ki, de megfelelő érzékkel keveri az összetevőket ahhoz, hogy az utóbbi idők egyik legjobb darabjává váljon az (al)műfajban.

Csókok és könnyek hatékonyságáról – Steve Buscemi: Interview / Interjú

2008. február 20. – írta Nagy Boglárka

Ez a remake nem azért készült, hogy az amerikai közönség megkapja egy „nem-amerikai” film pörgősebb, véresebb és érthetőbb változatát. Amerikai és holland producerek tisztelegnek a filmes szólásszabadságot pártoló holland rendező, Theo van Gogh előtt, akit egy muszlim férfi gyilkolt meg, feltehetőleg egyik filmje miatt.