Malackáék a fejekre mennek – Rhys Frake-Waterfield: Winnie-the-Pooh: Blood and Honey / Micimackó: Vér és méz

2023. március 7. – írta Hegyi Damján

A Micimackó: vér és méz rossznak nem elég rossz, helyette igazi felejthető tucatáru. Nem az a fajta szemét, amit kikotrunk a kukából és bekeretezünk – mondván, elképesztő ez a mértékű romlás –, inkább csak szimplán hagyjuk a szemetes közepén rohadni, hogy elszállítsa a kukásautó.

Bearploitation – Elizabeth Banks: Cocaine Bear / Kokainmedve

2023. március 2. – írta Süll Kristóf

A Kokainmedve nem több, mint az ún. high concept filmkészítés komolyanvétele minden értelemben: high, mert alaptézise figyelemfelkető és egyetlen mondatban összefoglalható, és high, mert legalább annyi kokaint fogyasztottak az alkotók, mint a címszereplő – legalábbis minden erejével ezt igyekszik elhitetni velünk a stáb.

Aki tudta, mit rejt Bőrpofa maszkja – Tobe Hooper-portré

2018. április 25. – írta Tóth Menyhért

Slapstick-komédiával kezdte, allegorikus töltetű hippifilmmel folytatta, ám végül egy emberi bőrből készült maszkot viselő texasi torzszülött vadul berregő láncfűrésze karcolta rá a tavaly elhunyt Tobe Hooper nevét a filmtörténelem halhatatlan nevű rendezőinek tablójára. Bár a karrierjét beindító, 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlás zsenialitására sosem sikerült rálicitálnia, ráadásul életműve is igencsak vegyes minőségű filmekből tevődik össze, kétségtelen, hogy máig ő az egyik legmeghatározóbb horrorfilmes ikon.

Öldöklő angyal a kanálisban – Álex de la Iglesia: El bar

2017. október 18. – írta Papp Attila Zsolt

Álex de la Iglesia témái és történetei változtak az idők során, de az általa használt filmes eszközkészlet kevéssé. A túlélőfilmek exploitationjétől Buñuelig – így lehet röviden összegezni az El bar sztoriját és képi világát.

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 3. – Im Keller / In The Basement; Lost in Karastan; Dyke Hard; Three Windows and a Hanging

2015. június 1. – írta Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Szántai János, Csiger Ádám

Láttunk még morbid osztrák filmet, szatírát Karasztánról, szerethető svéd trashfilmet és igazi koszovói filmdrámát. És ma is megyünk moziba!

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 2. – Død Snø 2 / Náci zombik 2; Vie sauvage; The Look of Silence / A csend képe; Eggs / Tojások

2015. május 31. – írta Jakab-Benke Nándor, Szántai János, Iszlai József, Németh Szabolcs Előd

Két norvég film is van mára, de jobban nem is különbözhetnének. Talán ha a zombik tojásból kelnének ki... Ezenkívül folytatódik a tavalyi Ölés aktusa, és került egy természetbe kivonulós film is.

Csúcson túli – A Cannon Films története

2015. március 31. – írta Csiger Ádám

A 80-as években roppant termékeny Cannon másodvonalbeli zsánerdarabjairól, valamint röhejes és botrányos eredményt produkáló, Arany Málna-favorit közönségfilmjeiről híresült el, ugyanakkor a két igazgatót, Menahem Golant és Yoram Globust ma már nem túlzás a B-film, a trash, a camp és az exploitation pionírjai közt emlegetni.

Rodriguez Kills – Robert Rodriguez-portré

2013. október 18. – írta Géczi Zoltán

Egy tejano bandita színes élete és kirívóan termékeny ámokfutása, avagy így vált „egy 23 éves, 7000 dollárral rendelkező filmes hollywoodi játékossá”.

Katasztrófa/turizmus – Nicolás López: Aftershock / Utórengés

2013. június 20. – írta Kovács Bea

Az Utórengés műfaji megnevezése horror-thriller, de simán elmegy trash-nek is, már amennyiben az orbitális mennyiségű vér, erőszak, sztereotípia, dramaturgiai pontatlanság és a karakterek felszínessége stílusjegyként értelmezhető (bár van egy olyan gyanúm, hogy ebben az esetben ez nem szántszándék, inkább csak mellélövés).