Mit adtak nekünk a dánok? – Volt egyszer egy Dogma 95

2026. január 14. – írta Király Hajnal

Immár 30 éve annak, hogy a dán fenegyerek, Lars von Trier a film születésének századik évfordulóját ünneplő – és a mozi végén kesergő – párizsi konferencián bedobta a közönség közé a Dogma 95 kiáltvány (Dogme 95 Manifesto) röpirat példányait és szó nélkül távozott.

A kísérlet, ami megrészegít – Thomas Vinterberg: Druk / Another Round / Még egy kört mindenkinek

2020. szeptember 27. – írta Farkas Boglárka Angéla

2020 eddig is tele volt váratlan és abszurdnak ható fordulatokkal, most pedig újabb érkezett: ezúttal kellemes meglepetésként. Thomas Vinterberg, akinek olyan, lélekfaló és megrázó alkotásokat köszönhetünk, mint a Születésnap vagy A vadászat, megrendezte az idei év kihagyhatatlan feel-good mesterművét. A Még egy kört mindenkinek fellengzés nélkül, magas alkoholszinttel ünnepeli az életet, a barátságot és az újrakezdés varázsát.

„Dász Bót” – Thomas Vinterberg: Kurszk

2019. január 18. – írta Ritter György

A tengeralattjáró tereit vélhetően azért kedvelik a filmesek, mert szűk zárványa jó horror-placc, katonai miliője pedig politikai „színpada” is lehet egy szókimondó drámának. A 2000 nyarán robbanás következtében szerencsétlenül járt orosz Kurszk-legénység történetének filmváltozata egyszerre hordozhatná mindkét zsáner ígéretet, de inkább megelégszik a középszerrel.

Az intimitás határai – Thomas Vinterberg: Kollektivet / The Commune / A kommuna

2016. április 29. – írta Sándor Anna

„Egy nagy házban elveszítjük egymást” – hangzik Erik, a középkorú egyetemi tanár szájából a jóslatszerű kijelentés, ami egyértelmű irányba fordítja a cselekményt. Thomas Vinterberg új filmje azonban mégsem elsősorban az eltávolodásról szól, hanem azt feszegeti, hogy hol húzódnak és milyen erősek az intimitás határai.

Thomas Vinterberg dán rendező kapta a legjobb filmtervnek járó EU-díjat

2013. május 20. – írta a szerk.

Thomas Vinterberg dán filmrendező vehette át vasárnap a 66. cannes-i filmfesztiválon a MEDIA-díjat, amellyel a legjobbnak ítélt, uniós támogatásra jogosult filmtervet jutalmazza az Európai Bizottság.

Filmrendezők tiltakoznak az amerikai-európai szabadkereskedelmi egyezmény ellen

2013. április 23. – írta a szerk.

A belga filmrendező testvérpár, Luc és Jean-Pierre Dardenne kezdeményezésére hétfőn közzétett petícióban neves filmrendezők azt kérik az európai állam- és kormányfőktől, hogy az audiovizuális szektorra ne vonatkozzon a várhatóan a jövő év végére megszülető szabadkereskedelmi egyezmény az Egyesült Államok és az Európai Unió között.

Pedogógia – Thomas Vinterberg: Jagten / A vadászat

2013. március 21. – írta Csoma Emőke

Bár a mozizás alapértelmezett pozitív funkciója az lenne, hogy egy színesebb és bájosabb világba lépve, néhány óra erejéig kiszakadjunk szociális életünk és a hétköznapok kaotikus fáradtságából, gyakran mégis épp az ellenkezője történik. Vinterberg legújabb műve számtalan mizantróp gondolatot ébreszt, és mesterien az orrunk alá dörgöli, hogy mennyire nevetségesek, ugyanakkor szánalmasak vagyunk mi, emberek.

Európai Filmdíjak 2012

2012. december 18. – írta Kriston László

Csoda történt: az Európai Filmakadémia vezetősége felébredt álmából és beismerte, hogy az európai film igenis válságban van. Megerősítette e revelációt az idei harmatos felhozatal is. Michael Haneke és Tudor Giurgiu győzött, Till Attila vesztett a Málta szigetén rendezett ceremónián.

Ének az esőben – 65. Cannes-i Fesztivál, 2012. május 16–27.

2012. május 30. – írta Váró Kata Anna

Az ünnepélyes 65. évforduló kevéssé sikerült ünnepélyesre, és ez nem a fesztivál hibája, sokkal inkább a mostoha időjárásnak tudható be. Ritkán hallani olyat, hogy Cannes-ban az idő gyakoribb beszédtéma, mint a filmek, de idén az egész fesztivál hangulatára rányomta bélyegét a sok eső és a borús, hűvös időjárás. A vége felé felcsillant a remény néhány napsugár formájában, de aztán a záró eseményre ismételten, minden addiginál hevesebben, szakadt a nyakunkba az ég. A filmekre viszont nem lehet panasz. 

„Ha tényleg engem akar, majd felhív. És fel is hívott.” – Interjú Valdís Óskarsdóttir izlandi vágó-rendezővel

2011. július 7. – írta Csoma Emőke

Valdís Óskarsdóttir csodálatra méltó jelenség, aki megfeszített munkával és önerőből lépte át Izland határait, hogy aztán sikereivel hazája hírnevét színesíthesse. Vágóként komoly sikereket tudhat magáénak, az utóbbi években pedig azt is bebizonyította, hogy a nőknek nemcsak a vágószobában, hanem a rendezői székben is érdemes csücsülniük. Valdíssal a 10. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettem egy hangos kávé mellett.