A káosz az úr – Lars von Trier: Nymphomaniac: Volume II / A nimfomániás: 2. rész

A nimfomániást a megfelelő ponton vágták félbe. A hősnő ifjúkorát bemutató első félidő a rendező életművének viszonylatában könnyed, játékos, már-már komikus hangvételű fejezetekből áll, a 2. rész viszont a játékidő múlásával egyre komorabb, a humor morbid, de a színvonal marad.

A legmelegebb szín a kék – Abdellatif Kechiche: La vie d'Adèle / Adèle élete

Abdellatif Kechiche filmje, az Adèle élete nem véletlenül szenzáció a bulvármédiában, de az Arany Pálmát sem lehet elvitatni tőle. Leszbikus románc a néző fantáziájára keveset bízó szexjelenetekkel, de három órában, brutális, dokumentumfilmeket megszégyenítő objektivitással, realizmussal.

Halottról jót vagy semmit! – Oliver Hirschbiegel: Diana

A fenti mondat egyesek szerint félrefordítás, helyes úgy lenne, hogy „halottról jól vagy sehogy”, mások szerint „halottról csak igazat” a tényleges jelentés. A Diana alkotói mindhárom verziót megfogadhatták volna.

Könnyebb szaladni, mint maradni – Iulia Rugină: Love Building

Tizennégy pár, három terapeuta, ahány ember, annyi probléma, és egy nyugati modellre kitalált projekt: Love Building – a jelentéktelenné váló címszó, melynek steril, újkori hangzású leple alatt életszagú történetek bontakozhatnának ki, ha hagynák.

Nap-forduló – Richard Linklater: Before Midnight / Mielőtt éjfélt üt az óra

A grunge- és az indie-életérzés egykori szakavatott képi megalkotója, Richard Linklater trilógiává bővítette minimalista love-sztoriját. A Mielőtt felkel a nap (1995) és a Mielőtt lemegy a nap (2004) romantikus szerelmespárja, miután az előbbi darabban elvesztették és utóbbiban megtalálták egymást, az együttélés rögös útjain próbálják személyiségüket kibékíteni a folytatásban.

Egykoron makulátlan elme volt – Michel Gondry: L'écume des jours / Tajtékos napok

Amikor az ember azt hinné, hogy idén a franciák már nem tudnak rálicitálni a Holy Motors öncélúan tomboló szürrealizmusára, akkor Michel Gondry bebizonyítja, hogy igenis rá tudnak. A Tajtékos napok nem más, mint egy kétórás vizuális ötletbörze, de még annak is érdektelen.

Zombirománc – Jonathan Levine: Warm Bodies / Eleven testek

Mottó: „Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És ami csonka itten, az egész lesz.”

Shakespeare: Rómeó és Júlia

Olvadáspont – Michael Haneke: Amour / Szerelem

A csodált és rettegett osztrák rendező új filmjében bizonyos szempontból ugyanaz a kilátástalanság uralkodik, mint eddigi alkotásaiban, a Szerelem mégis különleges stációja a dermesztően hideg hanekei életműnek. Az emberi lét kegyetlen alaptónusa itt sincs eltagadva, ám az igazán őszinte érzelmek ezúttal egy súlycsoportban indulnak a szenvtelenséggel.

Róma, bárhol – Woody Allen: To Rome with Love / Rómának szeretettel

A New York-i aranykor után európai turné zajlik, és Woody Allen kamerája most éppen Rómában landolt – ennek a találkozásnak, amint azt a rendező elmondta, nemcsak egy régi álom volt az oka, hanem egy, az olasz forgalmazók által felajánlott anyagi támogatás is.

Szeszélyes testvérek – James L. Brooks: Becéző szavak / Terms of Endearment

1984-ben keserédes vígjáték tarolt az Oscar-gálán. A tévés veterán James L. Brooks – aki ekkor már egy sereg Emmy-díjjal büszkélkedhetett tévésorozataiért – először próbált szerencsét a mozivásznakon, és nem is fogott mellé: a Becéző szavak meghozta neki az akadémia legjobb filmrendezőnek járó szobrocskáját, mellé 4 másik Oscart és 6 jelölést, továbbá 4 Golden Globe-díjat, 2 -jelölést, és a díjözön egyre csak folytatódott.