A Kis fejsze Nagy-Britannia ’60-as évektől ’80-as évekig tartó, vakfoltokkal teli fekete történelmét veszi górcső alá: egyszerre történelmi lecke, már-már dokumentarista hitelességű nemzedéki közérzetfilm és méltóságteljes főhajtás a Karibi-térségből Angliába bevándorlók előtt.
A Kazakh American Association (kb. Amerikai Kazahok Egyesülete) arra kéri az Oscar-díjak, a Golden Globe-ok, valamint az Amerikai Forgatókönyvíró Céh díjainak és a BAFTA-díjaknak az odaítélőit, hogy bojkottálják Sacha Baron Cohen Borat-folytatását, mivel az rasszista módon ábrázolja a kazahokat.
A Matt Ruff regényén alapuló Lovecraft Countryban a Jordan Peele-i (aki egyébként J.J. Abramshez hasonlóan producerként részt is vett a sorozat elkészítésében) nyomvonalon haladva a rasszizmus témaköre a horror szolgálatába áll. A sorozat azonban korántsem csak erről szól: a feminizmus, az identitás kérdése és a félelem természete ugyanúgy kiemelt szerepet kap.
A 80-as évek óta sajnos sosem volt még ennyire időszerű Alan Moore és Dave Gibbons szuperhősökről, paranoiáról és apokaliptikus víziókról szóló filozofikus képregénye. Az HBO ezt annyira így látta, hogy Watchmen sorozatukat egyenesen a jelenkorba helyezték át. 26 Emmy jelölésük pedig azt bizonyítja, hogy nagyon is jól tették.
Augusztus 10-én kezdődött a Háromezer számozott darab című film forgatása, a főszereplők között van Farkas Franciska, Pápai Rómeó és Wieland Speck német színész, filmrendező is.
Spike Lee karrierje kezdete óta szinte ugyanazt csinálja, de mégsem ismételi önmagát: mindig talál új formát vagy műfajt, amin keresztül változatos perspektívából beszélhet-szónokolhat a számára fontos társadalmi-politikai témákról. Ez a fajta kreatív, műfajok közt csapongó alkotói látásmód eredményezett már kevésbé sikerült filmeket is, de az utóbbi években Lee formában van, hisz a Csuklyások – BlacKkKlansman sikere után egy újabb releváns alkotással sikerült jelentkeznie, ezúttal a kalandfilmek és a (vietnámi) háborús filmek műfajára reflektálva. Persze Lee a „kincskeresős” filmek (A Sierra Madre kincse) és a klasszikus „vietnámos” filmek (Apokalipszis most) mellett elsősorban mégiscsak önmagából építkezik.
Rabszolgaság, szegregáció, polgárjogi mozgalmak és rendszerszintű rasszizmus. Az afroamerikai közösségek helyzetét legtöbbünknek nincs lehetősége pontosan megismerni, Amerika filmtörténetén keresztül mégis nyerhetünk valamiféle betekintést az okok és indokok mögé.
Minden remake esetében feltevődik a kérdés: tényleg szükség volt erre? Nem sok „újraértelmezés” képes az eredetije főlé nőni, de van olyan eset is, amikor ez sikerül. Persze nem árt hozzá néhány próbálkozás, de néha Hollywood is képes értelmesen adaptálni, sőt újraadaptálni. Ezen kevés pozitív példa egyike A majmok bolygója-széria, amelynek újkori inkarnációi sokszor feledtetni tudják elődeik hibáit, továbbgondolják, nem pedig megismétlik azok mondanivalóját.
Ugyanolyan meleg van, mint harminc évvel ezelőtt Brooklynban. Viszont reméljük, hogy a faji konfrontáció lángjai nem lesznek akkorák, hogy elnyeljék kedvenc pizzériánkat. Harminc éves a mindig dühös Spike Lee protestfilmje, a Szemet szemért, íme pár érdekesség.
