Csókok és könnyek hatékonyságáról – Steve Buscemi: Interview / Interjú

2008. február 20. – írta Nagy Boglárka

Ez a remake nem azért készült, hogy az amerikai közönség megkapja egy „nem-amerikai” film pörgősebb, véresebb és érthetőbb változatát. Amerikai és holland producerek tisztelegnek a filmes szólásszabadságot pártoló holland rendező, Theo van Gogh előtt, akit egy muszlim férfi gyilkolt meg, feltehetőleg egyik filmje miatt.

Az első hóesés előtt... – Robert Redford: Lions for Lambs / Gyávák és hősök

2008. január 24. – írta Hegyi Réka

Soha sem voltam Amerikában. Nem tudom, mi lehet az amerikaiak fejében, lelkében. Azok alapján, amit az átlag-amerikairól hallok, mégis elhiszem: Robert Redford filmje nem jár messze a valóságtól. Igen, hiszik, hogy a rómaiak 21. századi utódai és hiszik, hogy a „barbár” ellenséget azért kell legyőzni, hogy területeiken erődöket építsenek, majd iskolákat és kórházakat. Csak éppen azt nem tudják pontosan megnevezni, ki az amerikai nép ellensége.

Vászon és képernyő – Robert Altman tévéfilmjeiről

2007. november 15. – írta Blos-Jáni Melinda

David Bordwell 2006-os The Way Hollywood Tells It című könyve szerint a kortárs amerikai filmek stílusa valójában nem tekinthető annyira nóvumnak, mint amennyire azt magukról állítani szokták. Az új Hollywood formanyelve nem egy új stílus, hanem a klasszikus hollywoodi filmek kontinuitásra épülő formájának egy variánsa csupán, Bordwell szóhasználatában felfokozott kontinuitás. Könyvében ennek a fokozott kontinuitásnak a fő formai vonásait írja le és igazolja empirikus adatokkal, valamint a stílusvariáns létrejöttének az okai után kutakodik.

A királynők nem sírnak – Stephen Frears: The Queen / A királynő

2007. március 20. – írta Zsigmond Andrea

Haldoklás teszi a színészt. Így a fáma. „Hadd lám, hogy megy neki a haldoklás.” A halálügy különben a többi érintett szereplő számára is gikszeres. Helyzetgyakorlat, tessék: hogyan fogadsz egy halálhírt.

A szürke (?) valóság – George Clooney: Good Night, and Good Luck. / Jó estét, jó szerencsét!

2006. április 20. – írta Köles Tamás

1953. Joseph McCarthy és az ő nevéről elhíresült, Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kontra a CBS televíziós társaság See It Now című műsora, azon belül is Edward R. Murrow riporter (David Stratharn) és producertársa, Fred Friendly (George Clooney). Ez a mondat szikárságban és tényszerűségben felveszi a versenyt a szóban forgó filmmel.

Mese Amerikáról és a demokráciáról – Lars von Trier: Manderlay

2006. február 15. – írta Zsizsmann Erika

Lars von Trier Amerika-trilógiájának második részét, a Manderlayt 2006. februárjában mutatják be a romániai mozik. Aki látta az első részt, a Dogville-t, annak ismerős lesz a film rendhagyó díszletezése: a szereplők egyetlen színpadszerű térben mozognak, a falakat, külső és belső tereket vonalak és feliratok, valamint néhány tárgy jelzi. A Dogville-ben a fekete „térképen” fehér alakok, ebben a filmben a fehér alapon fekete alakok mozognak, Manderlayt ugyanis fekete rabszolgák lakják.

Michael Moore Arany Pálmája – Michael Moore: Fahrenheit 9/11

2004. október 15. – írta Farkas Zita

Az idei Cannes-i Fesztivál nagydíját, az Arany Pálmát az amerikai Michael Moore Bush-ellenes propagandafilmje nyerte el. A bizottság elnöke Quentin Tarantino volt. Az ame­rikai elnökválasztás egyre inkább közeledik. Az iraki háború óta az Amerika-ellenes érzések felerősödtek Európában. Valahogy az az érzésem, hogy mindezek az elemek egy kissé közrejátszottak abban, hogy az egyik leghíresebb európai filmdíjat egy amerikai politikai dokumentumfilm kapta meg.

Katonák, miniszterek, incesztus – 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. május 28–június 6. – Film és politika szekció

2004. augusztus 15. – írta Bán Attila

A fesztivál szervezői a helyhatósági választások kampánya idején szokásos politikai hangoskodásokba talán belefáradt mozilátogatók számára mindössze két dokumentumfilmet és egy nagyjátékfilmet mutattak be a politikával foglalkozó filmek szekciójában.

A politikusi élet-lélek bugyrai – Mike Nichols: Primary Colors / A nemzet színe-java

2001. december 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

A Primary Colors című Mike Nichols-film 1998-ban készült, amikor a Bill Clinton amerikai elnökről szóló sokkolóbbnál-sokkolóbb híreket nehezen lehetett túlszárnyalni. Természetesen mindenki számára nyilvánvalóak a párhuzamok a filmbeli Stanton- és a valóságbeli Clinton-házaspár között, de az a legjobb a Primary Colorsban, hogy akkor is megállná a helyét, ha soha nem létezett volna a Clinton elnöki házaspár. Sokkal több mint egy alig rejtett leleplezés: a politikusi élet-lélek bugyraiba vezet.

Shakespeare a konyhában – Marius Theodor Barna: Război în bucătărie / Háború a konyhában

2001. december 15. – írta Mircea Dumitrescu

A 90-es évek román rendezőgenerációjának tagja az 1998-as Szemtől szembe (Faţă în faţă) című film rendezője, Marius Theodor Barna is. Második játékfilmjét, a Háború a konyhábant (Război în bucătărie) 1999 novemberében fejezte be, a film bemutatójára azonban csak 2001. április 13-án került sor, a bukaresti Európa moziban.