Marker-média – Chris Marker-portré 2.

2011. augusztus 1. – írta Ritter György

Chris Marker fotográfus, esszéista munkássága az emlékezések és az asszociációk narratívája köré szerveződött. Filmjeiben, akárcsak utazásaiban is a határmezsgyén mozgott: a szélsőségek és a világban rejlő kapcsolatok érdekelték. Számára a film maga volt a politika. A ’68-as események után azonban már nem volt politika és nem volt film sem.

A mi hősünk – Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr

2010. december 9. – írta Mikó Hanna Laura

[kritikaíró pályázat] Akárcsak Bacsó Péter Tanúja, Fábri Zoltán legnagyobb külföldi sajtóvisszhangot keltett filmje is a kisember kontra hatalom témakörének tragikomikus feldolgozása, egy tragikomikus hős szerepeltetésével. A Hannibál tanár úr főhőse egy budapesti középiskolai latintanár, Nyúl Béla. Nomen est omen.

Egy ember az örökkévalóságnak – Richard Attenborough: Gandhi, 1982

2010. december 3. – írta Kovács Patrik

A 80-as évek első felében csupa tabudöntögető biopic járult az Amerikai Filmakadémia ítélőszéke elé: Az elefántembert, a Dühöngő bikát, az Amadeust és többi, máig klasszikusnak tartott társait a tisztes döntőbizottság hol szűkmarkúan, hol egész gálánsan fogadta. Richard Attenborough Gandhi-életrajza viszont szinte kikövetelte magának 8 Oscarját gigantomán stílusával és ortodox elbeszélésmódjával: kockáin az öreguras történelemóra köt házasságot a hitelesen tálalt embermesével.

A kertben – Shirin Neshat, Shoja Azari: Zanan-e bedun-e mardan / Nők férfiak nélkül

2010. szeptember 30. – írta Ritter György

A tavalyi iráni választások alatt felderengett az esély a teljes demokratizálódásra, ám ez végül kudarcba fulladt. Shirin Neshat és Shoja Azari filmje épp arról szól, hol és mikor siklott ki országuk történelme, így kézenfekvő lenne azt hinni, hogy a tavalyi velencei díjakat (Ezüst Oroszlán és UNICEF) a politikai aktualitás miatt kapták. Ám a Nők férfiak nélkül nem csupán egy történelmi párhuzamot, hanem egy érzékeny női drámát is nézője elé tár.

Aki dudás akart lenni – Robert Rossen: All The King’s Men / A király összes embere, 1949

2010. szeptember 3. – írta Ruprech Dániel

„Az egész világ Willie Stark lehetett volna. Miért teszi ezt velem, Willie Starkkal?” – kérdezi Willie Stark, Louisiana kormányzója, mielőtt belehal lövés okozta sérüléseibe. 1949 legjobb filmje kiábrándító választ ad a korrupt és diktatórikus politikus – ebben az esetben – őszinte kérdésére.

Nevem: Senki – Roman Polanski: The Ghost Writer / Szellemíró

2010. július 14. – írta Hlavaty Tamás

Egy világtól elzárt hely, borzasztó időjárás, gyanús emberek és egy férfi, aki a nyomozás során egyre mélyebben merül el egy szövevényes ügyben. Tényleg mindenki benne van? Vagy ismét egy bomlott elme szűrőjén keresztül látjuk a valóságot? Mindenesetre Roman Polanski szigete legalább olyan titokzatos és nyomasztó hely, mint a Martin Scorseseé.

Amerika becsülete – Paul Greengrass: Green Zone / Zöld zóna

2010. június 14. – írta Veres Attila

Paul Greengrass lehetetlennek tűnő küldetésre vállalkozott: politikailag tudatos filmet akart készíteni Irak amerikai megszállásról úgy, hogy közben egy kisebb afrikai ország éves költségvetését tapsolja el a Universal stúdió számlájára. Sikertelenségének oka nem tehetsége hiányában keresendő, hanem a választott téma kényességében és a feldolgozás bátortalanságában.

Nemzetközi ping-pong – Armando Iannucci: In The Loop / Egy kis gubanc

2009. szeptember 14. – írta Ruprech Dániel

Hogy pontosan mit is jelent az „előreláthatatlan” szó a háború fogalmának vonatkozásában? Ki tudja? Sem az Egyesült Államok elnöke, sem Anglia miniszterelnöke, sem a külügyesek, diplomaták, sem a sajtó. Talán még Simon Foster, a nemzetközi fejlesztésekért felelős brit miniszter sem igazán tudta, mikor kiejtette a száján egy félresikerült interjú során.

Mert ez most így dívik – Paolo Sorrentino: Il Divo – A megfoghatatlan

2009. szeptember 9. – írta Oláh-Badi Levente

Ugyan sokan dicsérték, meg ott van a cannes-i díj is, de én valahogy mindig bizalmatlan vagyok a portré-, vagy életrajzi filmekkel. Kezdeti meglepetésemre mindenesetre az Il Divo professzionálisnak professzionális. Először azt is mondogattam magamban, hogy jé, itt a vágó meg az operatőr jobban dolgoznak, mint a rendező.

Pakula-hommage hippi-humorral – Kevin Macdonald: State of Play / A dolgok állása

2009. július 2. – írta Soós Tamás

Összeesküvés, paranoia, igazság, nyomozás, moralitás és újságírók: Hollywood gyakran keverte tetszőleges arányban ezeket a címszavakat, meghatározva az oly divatos politikai thrillerek arculatát. A szerencsétlen magyar című A dolgok állása a 70-es évek hasonszőrű filmjei iránti nosztalgikus igényt nem elégíti ki, de megfelelő érzékkel keveri az összetevőket ahhoz, hogy az utóbbi idők egyik legjobb darabjává váljon az (al)műfajban.