„Ez a film, ez a története és nem tudjuk, hogy mi következik” – Beszélgetés Vlad Petrivel, a Bukarest, hol vagy? (București, unde ești?) rendezőjével

2014. június 7. – írta Nagy Boglárka

Rotterdamban a kelet-európai újdonságokat vadászva leltem rá egy fiatal román filmes energikus dokumentumfilmjére, a Bukarest, hol vagy?-ra. Tökéletesen illett az európai állapotokat tükröző filmek válogatásába és meglepett azzal, hogy milyen kitartóan követte 2012-ben a Traian Băsescu elnök leváltását követelő tüntetéseket. Nem rejtegette a kameráját vagy a személyét. Már korábban eljutottak hozzám a Youtube-ra feltöltött videói, de nem számítottam arra, hogy ezekből pár hónapon belül egészestés film lesz. Még kevésbé számítottam arra, hogy a világpremierrel Hollandiában dobbant majd egy személyes hangvételű, tüntetőket felvonultató dokumentumfilm. Vlad Petri nyílt tekintetű és gyakran visszakérdez, jó vele beszélgetni. A film romániai premierjét a 13. TIFF-en ünnepelte.

Hazugságok hálójában – Beau Willimon: House of Cards / Kártyavár

2014. április 1. – írta Ferenczi Szilárd

A House of Cards immár két évadot ért meg a Netflixen, az online médiacsatorna előfizetői és a sokmillió internetező legnagyobb örömére. Ha egy sorozat a washingtoni Fehér Ház és a Kongresszus kulisszáiba kalauzol, fő rajongója pedig deklaráltan maga az amerikai elnök, annak a politikai műsornak jobb minőségi ellenőr nem is kell.

Roosevelt szerepére vágyik DiCaprio

2014. február 17. – írta a szerk.

A néhai amerikai elnököt tervezi eljátszani Leonardo DiCaprio, aki reméli, hogy a filmet Martin Scorsese fogja rendezni – adta hírül a contactmusic.com.

80 embert végeztek ki Észak-Koreában filmek és Bibliák miatt

2013. november 18. – írta a szerk.

Dél-koreai filmekkel való üzérkedés, prostitúció és Bibliák birtoklása miatt lőttek agyon nyilvánosan Kim Jong-un parancsára 80 személyt Észak-Koreában.

Halottról jót vagy semmit! – Oliver Hirschbiegel: Diana

2013. szeptember 25. – írta Csiger Ádám

A fenti mondat egyesek szerint félrefordítás, helyes úgy lenne, hogy „halottról jól vagy sehogy”, mások szerint „halottról csak igazat” a tényleges jelentés. A Diana alkotói mindhárom verziót megfogadhatták volna.

Gazdasági álság – Costa-Gavras: Le capital / Bennfentes játék

2013. augusztus 8. – írta Soós Tamás

A szebb napokat és komolyabb politikai kríziseket is látott Costa-Gavras most a gazdasági válság kirobbantásáért felelős bankszakma amorális tisztségviselőit állítja kamerája ítélőszéke elé. Gúnyos felütése a Tőzsdecápák 3-at, szakszerű analízise pedig a Bennfentesek játékfilmes verzióját ígéri.

„Fikció” és „Valóság” határán – Sergiu Nicolaescu-portré 2.

2013. március 22. – írta Szántai János

Tény, hogy Sergiu Nicolaescu több mint 60 filmet rendezett hosszú-hosszú pályája során (egyes források 45 évről beszélnek), több mint 35 filmben pedig színészként is szerepelt. Az az érzésem, kevés olyan rendező van Európában, aki annyit filmezte volna saját magát, mint éppen ő – annak ellenére, hogy nem minden filmnek volt rendezője, amelyben játszott.

Nézünk, hallgatunk, aztán reagálunk – Interjú Olivier Gourmet filmszínésszel

2013. február 16. – írta Nagy Boglárka

A Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon járt Olivier Gourmet, a Dardenne fivérek állandó színésze – akit otthon Belgiumban úgy emlegetnek mint a „belga de Niro” –, hogy részt vegyen Marion Hänsel Gyöngédség című filmjének a bemutatóján. Főképp szigorú témájú filmekből ismerjük, de kedves, mosolygós, nyitott ember nézett velem szembe a beszélgetés közben.

Tört-énet – Allen Hughes: Broken City / Megtört város

2013. február 13. – írta Kruppa Noémi

Ambiciózus film meglepően jó színészgárdával, és sok kihagyással – talán így lehetne egy mondatban jellemezni Allen Hughes krimi-thrillerjét, melyet úgy tűnik, csupán a történet inkoherenciái ébresztette kérdések képesek felszínen tartani. Brian Tucker első forgatókönyve biztosra megy: nagyvárosi bűnözéstől a politikai korrupcióig mindent tartalmaz, ami egy echte kortárs krimihez kell, a Megtört város mégis jobban megállta volna helyét ’40-es évekbeli film noir-ként, mint napjainkban játszódó „autentikus” történetként.

A haza bölcse – Steven Spielberg: Lincoln

2013. február 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha lenne az Egyesült Államoknak Nemzeti Filmalapja, amely európai mintára állami költségvetésből készíttetne múltat, népet és nemzetet dicsőítő programfilmeket, akkor a Lincolnhoz hasonló alkotások születnének. Az Egyesült Államoknak viszont nincs szükségre ilyen bizottságra: az Oscarra áhítozó alkotók időnként maguktól is előrukkolnak efféle, saját küldetése miatt szenvedő, pátosszal túlterhelt alkotásokkal.