Jimi Hendrix nem tudja, hol a határ – Marios Piperides: Smuggling Hendrix / A kutyám nélkül sehova

2018. augusztus 7. – írta Rakita Vivien

Az idei Tribeca Filmfesztivál legjobb idegen nyelvű film díjazottja, A kutyám nélkül sehova egy kedves történet egy elkóborolt kutyusról – és még sokkal többről.

Szuperhősjelmezbe bújtatott királydráma – Ryan Coogler: Black Panther / Fekete Párduc

2018. február 15. – írta Tóth Menyhért

A Fekete Párducnak nem az az egyetlen előnye a legtöbb mostanában készült Marvel-blockbusterrel szemben, hogy a képregények lapjairól a gyöngyvásznakra teleportáló szuperhősök univerzumának ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető. Mellette szól az is, hogy Wakanda új királyának története olyan szuperhősmozi, amelyben végre nem a lassan unalmassá váló emberfeletti képességek révén való világmegmentésen van a hangsúly.

Anyám beájulna – Csupó Gábor: Pappa pia

2017. augusztus 16. – írta Dobi Ferenc

Andy Vajna nem titkoltan az amerikai filmkészítés meghonosításán dolgozik, így a hollywoodi magyarok importálása logikus döntés – persze a tapasztalat nem mindig jár együtt a jóízléssel; és azért mert valaki tíz éve rendezett egy jó filmet szigorú stúdiókontroll alatt, még nem feltétlenül érdemes kitömni a zsebét, hogy vászonra vigyen egy már papíron is rosszul hangzó forgatókönyvet.

Burgasztól Brüsszelig – 16. TIFF-megnyitó; The King of the Belgians

2017. június 3. – írta Jakab-Benke Nándor

Dalos kedvű bolgár nénik az óriási vásznon is, és a vászon előtt is: megvolt az idei TIFF-megnyitó egy nagyszerű belga vígjátékkal. Csak pokrócot nem osztogattak az idén.

Minden egész eltörött – Ewan McGregor: American Pastoral / Amerikai pasztorál

2017. április 6. – írta Székely Bíborka

Az amerikai álom mindenkinek más: kinek fehér kerítéses családi ház, kinek sikeres színészből rendezővé avanzsálni. De, ahogy ezt már megszoktuk, a látszat és a valóság között komoly diszkrepanciák húzódhatnak.

Kidétől Párizsig: egy frankomán Erdélyből – Kovács András-portré

2017. március 17. – írta Beretvás Gábor

A napokban elhunyt a 91 éves Kovács András, a történelmi szembenézés és a forradalmiság mozgóképes mestere. A Kossuth-díjas, kétszeres Balázs Béla-díjas érdemes és kiváló művész maradandó örökséget hagyott hátra.

Elkezdődött a román filmtörvényt módosító rendelet parlamenti vitája

2017. február 6. – írta Borbély Tamás

Elkezdődött a szenátusban a filmtörvényt módosító, tavalyi 91-es számú sürgősségi kormányrendelet parlamenti elfogadásának eljárása, első lépésként február 3-án a szenátus kulturális és média szakbizottságában tartottak meghallgatást.

BRD, BRD über alles…! – David Wnendt: Er ist wieder da / Nézd ki van itt

2016. július 27. – írta Ritter György

A magyar felmenőkkel is büszkélkedő Timur Vermes 2012-es regényében (magyarul: Nézd ki van itt) Adolf Hitler visszatér a mai Németországba. A regény hatalmas sikert aratott, és Magyarországon is jól fogadta a kritika. Pedig nálunk Moldova György már 1973-ban eljátszott a Führer visszatérésének gondolatával (Titkos záradék), és ha sorait elolvassuk, zavarba ejtő dramaturgiai hasonlóságokat fedezhetünk fel a filmmel; az egzotikus betyártúra, a szatirikus filmforgatás mintha mind-mind visszaköszönnének David Wnendt „adaptációjának” képkockáiról. S a hazai nézők talán pont emiatt egy kicsit másképpen is nézhetik ezt az alkotást.

Tom és Jerry a hibás a Közel-Kelet erőszakosságáért

2016. május 5. – írta a szerk.

Az egyiptomi Állami Információs Szolgálat vezetője szerint a Tom és Jerry rajzfilmek és a videojátékok a felelősek az arab világ erőszakosságáért, írja a The Washington Post.

Jancsó és a politikai modernizmus eszmetörténete – Andrei Gorzo: Imagini încadrate în istorie. Secolul lui Miklós Jancsó

2016. február 26. – írta Gregus Zoltán

Andrei Gorzo kötete szerint Jancsó filmjeinek avantgardizmusa több szempontból is problematikus, hiszen egyrészt a rendező nem szakít teljesen az elbeszéléssel, másfelől pedig használja a művészfilmes ipar közegeit, jelen van a filmkészítés és -forgalmazás intézményes struktúráiban – tehát egy nagy játékos az európai művészfilmek piacán, ugyanakkor mégis a modernizmus, a modernista avantgárd része. Gorzo jó példának tartja Jancsót arra, hogy hitelesen is fel lehet vállalni a didaxist a filmben.