Noha hosszú karrierje során csupán pár filmet készített ilyen nyersanyagra, Woody Allen mindig is fekete-fehérben létezett. A Csillagporos emlékek kontrasztos látványvilága a rendező két meghatározó alteregójának konfliktusát helyezi reflektorfénybe: az entellektüel művész és a bazári komédiás örök párharcát.
Coming-of-age, felnőtté válás: mostanában egyre több rendező készít (akár erősen önéletrajzi ihletéssel is) filmet gyerekekről, kamaszokról, a felnövés kapuján kopogó fiatal felnőttekről. Olyannyira, hogy lassan külön alműfaj lesz ezekből a filmekből.
Maria Sødahl saját kálváriáján alapuló filmje kórházi szobákból és CT-gépek mellől indul, mégis szerelmi történet lesz belőle amely mindenféle giccstől mentesen, hihetetlenül hétköznapi módon kúszik be az ember bőre alá.
Dave Burd, avagy ismertebb nevén Lil Dicky amerikai rapper egy meglepően szórakoztató önéletrajzi sorozattal rukkolt elő, ami nem csak a zenészek klasszikus sikertörténeti toposzára koncentrál.
A Locarnói Filmfesztivál különdíjával hazatérő Ivana cea Groaznică egy játékos mozi, amiben Mladenović szerb szülővárosába tér vissza, hogy elkötelezett dokumentarizmussal látogassa újra mindennapi valóságát.
A tintahal és a bálna rendezője elkészítette eddigi talán legérzelmesebb filmjét, ami egyszerre szentimentálisan és kegyetlenül őszintén boncolgatja a párkapcsolatok széthullásának folyamatait.
Laurie Anderson a film eszköztárát felhasználva próbál kép- és élményvilágot teremteni ahhoz a bensőséges monológhoz, amely a férj, az anya és kutya halála nyomán született meg.
