Forradalom a terepasztalon – Halász Péter: Herminamező – Szellemjárás

2006. augusztus 15. – írta Varga Anikó

Játékhelikopterről pásztázza a kamera a Városliget makettjét, miközben Halász Péter hangja kalauzol végig a valaha itt található és részben még mindig működő épületek és intézmények során: szemrevételezzük az állatkertet, a Vidámpark mozdulatlan óriáskerekét, a Széchenyi fürdő kék medencéit, a Hősök terét, a Bethesda kórházat, a Nyomorékok, illetve Vakok Intézetét.

Mindent a szemnek? – Szabó István: Rokonok

2006. június 15. – írta Varga Anikó

A Szabó István-i oeuvre hangsúlyos témája a morális kérdéseket felvető döntéshelyzetekben megnyilvánuló emberi magatartás, valamint annak vizsgálata, hogy ezt a döntést milyen tényezők és mi módon – a szereplők egyéni élettörténetével, azok előzményei, a társadalmi és történelmi kontextus által – befolyásolják, határozzák meg vagy éppenséggel lehetetlenítik el.

Ámokfutó gasztro-kritikusok – Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?

2006. május 15. – írta Kárpáti György

Bacsó Péter szemmel láthatóan gondban van a rendszerváltás óta – filmjeiben nem képes sem igazán valós képet festeni a változásokról, sem alkalmazkodni az új elvárásokhoz.

A filmszerűség hiánya – Iglódi István: A gyertyák csonkig égnek

2006. április 20. – írta Sóti Thea

A 37. filmszemlén mutatták be az első Márai-filmet, amelyet a világhírnévre szert tett, könnyfakasztó A gyertyák csonkig égnek című műből készítettek. Igazából nem is filmadaptációról kellene beszélni, hiszen a két barát közötti késői leszámolás drámájának inkább a tévéváltozata született meg Iglódi István rendezésében.

Csoda Rácpácegresen – Gárdos Péter: A porcelánbaba

2006. április 20. – írta Zsizsmann Erika

Gárdos Péter 2005-ben készült filmje finom, vonzó szépség, akárcsak egy porcelánbaba. Igazán eredeti vonása, ami kiemelte a tavalyi Filmszemle alkotásai közül, az amatőrszereplők alkalmazása.

A szajhaság koreográfiája – Mundruczó Kornél: Johanna

2006. április 20. – írta Gregus Zoltán

„A föld sóhajt utána megviselten. Mindenkinek megvolt, és senkinek sem.”

A sűríthetőség határai – Dyga Zsombor: Kész cirkusz

2005. október 15. – írta Valuska László

Lakótelep, Békásmegyer, egy városrész önálló életet kezd élni, saját történeteit meséli, hiszen minden megteremti a maga mítoszát. Kevesen gondolhatták, hogy pont ez a HÉV-megálló (mert mégis csak…) emelkedik majd ki a többi közül, és lesz rangja, története. Ehhez kellett Dyga Zsombor, aki békásmegyeri lakos, díszpolgár. Vagy panelproli, ahogy tetszik – diskurzusfüggő.

Ármány vagy szerelem – Szabó István: Being Julia / Csodálatos Júlia

2005. április 15. – írta Juhász István

„Színház az egész világ!" Ez a közhellyé vált kijelentés talán mindennél jobban illik Szabó István legújabb művére, a Csodálatos Júliára. Filmje pazar kiállítású angol komédia az álarcokról, amelyeket különböző élethelyzetekben viselni kényszerülünk. S hogy mi újat hozott nekünk világhírű rendezőnk első vígjátéka? Remek történetet, tökéletes rendezést, első osztályú színészeket, s egy sokáig emlékezetes, bombasztikus finálét!

Tudatlabirintus – Janisch Attila: Másnap

2005. január 15. – írta Sóti Thea

Vajon hol kezdődik a bűn? Egyáltalán van-e eleje és vége, vagy egyszerűen csak ott bujkál mindenkiben anélkül, hogy tudnánk róla? Lét és nemlét filozófiája egy behatárolhatatlan időben, térben, egymásra csúszkáló valóságszinteken Janisch Attila legújabb nagyjátékfilmjében, a trilógia záróakkordjában, a Másnapban.

Argóritmus, avagy milyen a magyar blöff? – Árpa Attila: Argo

2004. november 15. – írta Szabó Géza

Mitől jó egy film? Na de mitől pocsék? Vajon megmenthet egy produkciót mindössze az, hogy nyálcsorgatva motyogjuk: végre egy kőkemény, egy igazi (sőt az igazi) magyar alkotás?! Avagy talán mégiscsak az menti meg a dolgot magát, hogy gulyásbanda-történet ide, kopipészt technológia oda, a szart is el lehet adni, ha megfelelő a csomagolás, ha csillog a burok?