Nem-fikciós könyv – Budapesti Iskola. Magyar dokumentum-játékfilmek 1973-1984

2005. július 15. – írta Libor Anita

A magyar dokumentumfilmről egészen nyugodtan kijelenthető, hogy marginalizált helyzetben lévő műfaj – a televízióban is csak elvétve lehet találkozni nem-fikciós filmekkel, elszánt drukkerek a Magyar Filmszemle első napjaiban ledarálhatják az éves termést felmutató mintegy félszáz filmet, de aztán jó nagy kuss van egy kerek esztendőn át a magyar dokumentumfilmek körül.

Amiről folyamatosan írnak – Lucian Pricop: Management în cinematografie

2005. február 15. – írta Virginás Péter

És aminek mindig vannak eladható szeletei, nem lehet más, mint a film – és annak ipara. El kell mondanom, hogy ez a kijelentés az alcímben említett könyv hatására fogalmazódott meg, amelyet volt szerencsém megismerni ez év elején. Mit tudsz a film/mozi menedzsmentjéről? Én korábban a producerek személyéhez kötöttem az egészet, s szinte igazam volt. Annyiban nem, hogy egy film létrehozásához és eladásához még számtalan elemet sorolnak.

Heti filmelmélet – A kortárs filmelmélet útjai. Szerk. Kovács András Bálint – Vajdovich Györgyi

2005. január 15. – írta Virginás Péter

A jó szöveggyűjtemény kitart velünk legalább egy tanéven át, és nem fenyegető, vagyis részleteiben lehet fogyasztani – még ha ismeretlenek is a szövegek.

Film-bonctan? – Lars von Trier: a filmek, a nők, a fantomok

2004. október 15. – írta Blos-Jáni Melinda

Lehetséges-e Lars von Trierről trieres kritikát írni? Erre tesz merész kísérletet Ştefan Bălan, Mihai Chirilov és Alex. Leo Şerban hatkezes kötete, amely rendhagyó stílusban megírt kritikákat tartalmaz egy formabontó rendezőről.

Még mindig Mátrix – Matrix: ştiinţă, filozofie şi religie (Mátrix: tudomány, filozófia és vallás)

2004. június 15. – írta Farkas Zita

Annak idején az első Mátrix nagy port kavart még entellektüel berkekben is, ámde a folytatások nem érték el ugyanazt a hatást. Az eredeti könyv és román fordítása 2003-ban jelent meg, mégis a benne megjelent összes elemzés kizárólag az első Mátrixról szól.

Képekben beszélve – Köztes képek. A filmelbeszélés színterei

2004. május 15. – írta Kolumbán Kinga

Amint azt az előszó is tudatja, a Pethő Ágnes szerkesztésében megjelent Sapientia-könyv folytatása kíván lenni egy olyan elindított sorozatnak, amely „a mozgó képiség mediális (és intermediális) kapcsolathálózatként" (8. o.) való tanulmányozását vállalja, annak különböző területeit próbálja érinteni.

Mr. Goldman, Mr. Goldman, ön mindig elindítja a másodtémát a tizenhetedik oldalon? – William Goldman: Mit is hazudtam? – Egy hollywoodi filmíró tapasztalatai

2004. április 15. – írta Zágoni Balázs

Ezt a kérdést egy piros ruhás lány tette fel a könyv szerzőjének egy főiskolai előadáson. Goldman-nek pedig fogalma nem volt arról, hogy a lány miről beszél – vallja be könyvének már az első oldalán.

Amit a törpéről mindig is tudni akartam – David Lynch. Beszélgetések.

2004. március 15. – írta Virginás Andrea

„1987-ben találkoztam Michael Andersonnal, amikor már sokadszorra törtem a fejem a Ronnie Rocket felpörgetésén. Láttam egy rövidfilmben és tudtam, hogy tökéletes lenne Ronnie Rocket szerepére. New York belvárosában, a McGoos’ban találkoztam vele. Minden arany volt rajta: aranycipő, aranynadrág, aranykabát. Szerintem nála volt még egy bevásárlókocsi is.” (213)

Mesterségük címere... – Zalán Vince (szerk.): Filmrendezőportrék. Kortársaink a filmművészetben.

2004. február 15. – írta Blos-Jáni Melinda

Panoráma-felvétel tizenhét kortárs rendezőről: röviden így lehetne összefoglalni az Osiris Kiadó filmes tematikájú sorozatának legújabb darabját. A sorozat szerkesztője, Zalán Vince neves magyar filmkritikusok és a fiatal kutatónemzedék írásait helyezte egymás mellé, ezáltal a magyar filmkritika-írásról is képet alkothat magának az olvasó.

Könyv az „elsüllyedt évtizedről” – Gelencsér Gábor: A Titanic zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmművészetében.

2003. június 15. – írta Pócsik Andrea

A szerkesztők méltán nevezik a hetvenes évek magyar filmművészetét „elsüllyedt évtizednek”, hiszen a korszak kimerítő feldolgozása Gelencsér Gábor művének megjelenéséig valóban váratott magára. A frissen publikált kötet így több szempontból is joggal nevezhető „szenzációnak”: egyrészt az említett hiány pótlása, másrészt az elemzések megformálása is okot adhat a film iránt érdeklődők lelkesedésére. A magyar filmtörténet-írásban ugyanis rendkívül ritka „jelenség” a formatörténeti szempont alkalmazása; de sajnos nem találkozunk túl gyakran ilyen alapos, körültekintő, azonban nemcsak az adatmennyiség felhalmozásában, hanem gondolatiságában is lenyűgözően gazdag írással sem.