A mindennapok horrora – Little Marvin: Them / Ők

2021. április 22. – írta Vigh Martin

Az Amazon Ők (Them) című sorozata jól illeszkedik a Jordan Peele által az elmúlt néhány évben kijelölt irányvonalhoz, hiszen a rasszizmust teszi meg a horror alapjává. Az alkotók azonban nemcsak követik a tendenciákat, hanem egy meglepő húzással még újat is képesek mondani.

Sitcom a negyedik falról – Jac Schaeffer: WandaVision / WandaVízió

2021. március 7. – írta Incze Kata

A Marvel legújabb dobása olyan, mintha a kiábrándult Scorsesétől (és a vele együtt szomorúan bólogató filmkedvelőktől) kérne egy utolsó esélyt.

A szomszéd fogszabályzója mindig szebben csillog – Dawn Luebbe - Jocelyn DeBoer: Greener Grass

2019. november 29. – írta Pernecker Dávid

Jocelyn DeBoer és Dawn Luebbe nem akármilyen filmje a szélsőségességig erőltetett felebaráti és jószomszédi szeretet mögött láthatatlanul forrongó versengés és egyetemes emberi irigység abszurd és felkavaróan szatirikus kritikája.

Leszel a barátom? – Paul Feig: A Simple Favour / Egy kis szívesség

2018. szeptember 21. – írta Németh Szabolcs Előd

Paul Feig újra azt hozza, amihez ért. És ő azokhoz a hollywoodi zsánerfilmekhez ért, amelyek kiváló humorral vannak elegyítve, női hősök szerepelnek bennük, a színésznők pedig fürdőznek a szerepekben. Az Egy kis szívesség az eddigiek közül is kiemelkedik!

Nem mind arany, ami Coen – George Clooney: Suburbia

2017. november 8. – írta Jakab-Benke Nándor

Egy ilyen stáblistától többet várt volna az ember.

Transzfilmánia 12. – Suburbicon; Mother! / Anyám!; Andrej Rubljov

2017. november 4. – írta Jakab-Benke Nándor

Most már nem lehet halogatni a nyár végét, úgyhogy itt az ideje az új Transzfilmánia-évadnak is. A kezdés nem lett túl erős, úgyhogy a kávé, amit az eheti filmek mellé főzünk, legyen minél inkább az.

Adele esete az amerikai pitével – Jason Reitman: Labor Day / Nyárutó

2014. február 14. – írta Soós Tamás

A Juno és az Egek ura rendezője bekopogott a kertvárosi melodrámák ajtaján, és a verandán hagyta a rá jellemző, szerethetően gúnyos hangnemet. Bent egy hazai pályán szomorkodó Kate Winsletet, egy macsószerepből kitörni készülő Josh Brolint, és egy különösebb színészi eszköztár nélkül is jól játszó gyerekszínészt talált. Meg némi barackos pitét.

Kretén szomszédőrség – Akiva Schaffer: The Watch / Kertvárosi kommandó

2012. augusztus 30. – írta Iszlai József

Az idei felejthetően síkagyú vígjátékok sora újabb becses címmel bővült. Ezúttal műfajilag jól behatárolható filmről van szó, amely nem elég, hogy egy gusztustalan, olcsó péniszbajnokság, de ugyanakkor olyan súlyos ízlésficamot indexel az agymenést pénzelő producertől, hogy rá kellett keresnem a Wikipédián a teljes nevére.

Sajnálat és bánat – Mikkel Munch-Fals: Smukke mennesker / Kedves szomszéd

2011. május 25. – írta Békés Bálint

Mikkel Munch-Fals pályakezdő művében leleplezi az ezerszer leleplezettet és megmondja a megmondandót, mintha még nem tudnánk: mind pervertált, magányos, kódorgó lelkek vagyunk. S teszi mindezt modorosan, humortalanul, kiszámíthatóan.

Színész-terápia – Robert Redford: Ordinary People / Átlagemberek, 1980

2010. október 22. – írta Keresztes Gergő

A színészként addigra már jócskán befutott Robert Redford 1980-ban rukkolt elő az Átlagemberekkel, amely első rendezésként négy Oscar-díjat kapott, pedig a legjobb filmért folyó összecsapásban olyan nehézsúlyú ellenfelekkel lépett ringbe, mint a Dühöngő bika vagy Az elefántember. Redford időközben afféle intézménnyé nőtte ki magát, az Átlagemberek pedig a kertváros-mozik visszatérően idézett alapműveként futott be karriert.