Kenneth Branagh immáron harmadszor bújik a világ leghíresebb mesterdetektívjének bőrébe, ám ez az első alkalom, hogy filmje alapját egy olyan Agatha Christie-regény képezi, mely a vásznon még sosem kelt életre papírsírjából. A végeredmény a sorozat eddigi legjobb darabja.
Az utóbbi években annyi filmrendező mutatta be a saját gyerekkorát, hogy az ifjú hősök lassan már egy óvodát vagy iskolát is megtöltenek. Mi a közös ezekben a filmekben és miért válhatott ismét népszerűvé ez a filmtípus?
Kenneth Branagh ismét Poirot bőrébe bújt, akinek a híres bajsza egyre jobban foglalkoztatja a rendezőt. Olyannyira, hogy a Halál a Nílusonban a bajusz még a gyilkosságoknál is nagyobb figyelmet kap. Vigyázat: a film nyomokban Armie Hammer-jumpscare-eket tartalmaz.
A hónapok óta a rajongók élénk fantáziáját csigázó, több mint 200 millió dolláros költségvetéssel, hét különböző országban, speciális IMAX kamerákkal forgatott futurisztikus kémtörténet Christopher Nolan saját bevallása szerinti eddigi legambíciózusabb vállalkozása. Az újszerű fűszerezésű, hamisítatlan Nolan-recept alapján gyártott Tenet koronavírus nélkül is a 2020-as év egyik legjobban várt filmje lett volna, a csaknem másfél hónappal elodázott premiernek köszönhetően azonban egy bizonytalan várakozással telt nyár igazán méltó megkoronázásává vált.
Januárban még büszkén posztoltuk rendszeresen, félévenként jelentkező rovatunkban, hogy mik azok a mozifilmek, amiket leginkább várunk. Aztán jött a tuggyukmi, és egy pár hónapig streaming-diétán volt az egész világ. A napokban a mozik épp csak hogy elkezdtek újranyitni Magyarországon, Romániában pedig még a július végi nyitás is kezd kérdésessé válni, de itt az idő egy újabb mitvárunk-cikknek. Drukkoljunk, hogy ne legyen több csúszás!
Érthetetlen, hogy Kenneth Branagh miért akarta újra elővenni Agatha Christie klasszikus krimijét, mert az hótziher, hogy semmi újraértelmezési szándék nincs a Gyilkosság az Orient expresszen legújabb feldolgozásában.
