Januárban még büszkén posztoltuk rendszeresen, félévenként jelentkező rovatunkban, hogy mik azok a mozifilmek, amiket leginkább várunk. Aztán jött a tuggyukmi, és egy pár hónapig streaming-diétán volt az egész világ. A napokban a mozik épp csak hogy elkezdtek újranyitni Magyarországon, Romániában pedig még a július végi nyitás is kezd kérdésessé válni, de itt az idő egy újabb mitvárunk-cikknek. Drukkoljunk, hogy ne legyen több csúszás!

Lorenzo Mattotti: La fameuse invasion des ours en Sicile / Medvevilág Szicíliában

Kiindulópontként egy (magyarul is kiadott) nagy sikerű, olasz gyermekkönyv, rendezőként egy világhírű illusztrátor, kreatív energiabombaként pedig A vörös teknős, A kenyérkereső, a Salamon király kalandjai vagy/és a Lengemesék alkotói – épp elég a nyomós ok arra, hogy nagyon várjuk ezt a különös mesefilmet. Klasszikus történetvezetés, egyszerű rajzok, letisztult formák, szép animáció jellemzi, és hát hogy ne lenne izgalmas és kalandos két civilizáció találkozása/összecsapása, főleg ha ebből az egyik az emberi tulajdonságokkal felruházott medvéké, a helyszín pedig nem a Hargita, hanem Szicília? Szabadság és bátorság, beilleszkedés és szabad akarat, fajok közti kapcsolatok kialakításának a lehetségessége, az ember(ies)ség viszonylagossága – ez a nagy fesztiválokon is sikerrel vetített, gyönyörű film egy csomó olyan kérdést vet fel, amelyeknek köszönhetően kicsi és nagy egyaránt fog tudni örülni neki, és talán kicsit okulni is belőle. (bk)

Bemutató: július 16. (HU)

Lóth Balázs: Pesti balhé

Közel fél évvel az utolsó magyar mozibemutató után a Pesti balhé lesz az első magyar produkció, amely leteszteli a közönség érdeklődését. Nehéz megsaccolni, hogy három hónap szünet után, a júliusi-augusztusi hőségben szélesvászonra és popcornillatra nosztalgiázó tömegek fogják-e megtölteni mozikat, vagy a sötét terem légkondija által terjesztett vírustól való rettegés továbbra is távol tartja majd a jegyvásárlókat. Elsőként indítani kockázatos, de könnyen nyertes döntésnek bizonyulhat, ráadásul a felnőni képtelen haverokból álló csapat – amely az évszázad műkincs-árverésére próbálja belopni egyik barátjuk gagyi festményét – sztorija akár az év magyar meglepetésfilmje is lehet. Az előzetes alapján minden adott, ami miatt a fordított heist-történet a közönség kedvencévé válhat: poénokban, gegekben gazdag pörgős történet, látványos fővárosi helyszínek és remek színészcsapat. (zb)

Bemutató: július 30. (HU)

Régis Roinsard: Les traducteurs / Teljes titoktartás

Roinsard elsőfilmes rendezőként bizonyított már – a nyolc éve készült, Populaire kisasszony (Populaire) című, bájos vígjátékkal elnyerte a legjobb ifjú tehetségnek járó César-díjat –, majd következő filmjét tavalyig érlelte. A gyorsíróversenyeket sorra megnyerő, egyébként kétbalkezes titkárnő csetlő-botló, romantikus történetéhez picit hasonlít a Teljes titoktartás alapállása is, csakhogy itt műfordítók kilenc fős csapata fog íróasztal fölé görnyedni. Talán nem is lesz több közös pont a két filmben: a Teljes titoktartás online promóanyagai izgalmas thrillert ígérnek. Minden fordító álmának tűnik ez a munka: egy bestseller-sorozat utolsó kötetét kell a legnagyobb diszkréció közepette lefordítaniuk. Egy vidéki kastély elegáns nyugalmába költöznek be, aztán jön a meglepetés: mondhatni légmentesen lezárt csapdában találják magukat és elszabadul körülöttük a pokol, amikor kiderül, hogy a regény első oldalai minden óvintézkedés ellenére is kiszivárogtak. A film sok nyelven kavargó, könnyed whodunit-kriminek ígérkezik – jó lenne máris beülni rá a moziba. (bk)

Bemutató: július 30. (HU)

Niels Arden Oplev, Anders W. Berthelsen: Ser du månen, Daniel / Daniel

Látatlanban is megkockáztathatjuk: A tetovált lányt jegyző Niels Arden Oplev és az Ádám almáit, valamint a Zöld henteseket író-rendező Anders Thomas Jensen együttműködésének érdemes bizalmat szavaznunk. A Daniel című filmnek előbbi a (társ)rendezője, utóbbi a forgatókönyvírója, a film azonban igaz történeten alapszik, amelyet Puk Damsgård újságíró dolgozott fel könyvében. Hét évvel ezelőtt egy fiatal dán fotóriportert, Daniel Rye-t, több külföldi társával együtt, Szíriában elraboltak az Iszlám Állam fegyveresei, és elképzelhetetlen körülmények közt tartottak fogva – 398 napig. És bár az utóbbi időben a járvány, illetve az amerikai és nyugat-európai zavargások hatására hajlamosak voltunk megfeledkezni az ISIS által elkövetett közel-keleti borzalmakról, a Daniel újra elementáris erővel idézheti fel bennünk a halálsoron vonuló narancssárga ruhás áldozatok látványát. (pazs)

Bemutató: július 30. (HU)

Christopher Nolan: Tenet

Ha a haldokló mozik jelentik a bűnös emberiséget, akkor Christopher Nolan az atyaúristen, Tenet című filmje pedig a várva várt Messiás. Egy koronavírustalan világban már kifizettük volna elővételben a jegyeket a július 17-ei premierre, most viszont már a második csúszásnál tartunk, és reméljük, hogy nem a film, hanem a közönség miatt aggódik a forgalmazó Warner. Addig be kell érni az Inception újramelegítésével, de nem csodálkoznánk, ha lenne a két film közt némi tematikai átfedés, a Tenet (jelentése: tantétel, alapelv) ugyanis kémfilmként határozza meg magát. Ó, bárcsak nálunkfelé is lenne 70mm-es IMAX-mozi! Ami biztos: látványos, csavaros élmény lesz, igazi mozi a streaming és a gagyi digitális korában. (jbn)

Bemutató: augusztus 12 (HU), 14 (RO)

Atom Egoyan: Guest of Honour / A díszvendég

Az örmény gyökerekkel rendelkező kanadai rendező a temetetlen múlt, a veszteség és a származás megszállottja, életművében a kezdetektől – bár változó színvonalon és filmnyelven – végigvonul az elveszett és megtalálni vágyott identitás témája – új filmjében sincs ez másként, legalábbis abból ítélve, amit tudni lehet róla. Örmény gyökerekről ugyan – az előzetes információk szerint – nincs szó (bár az ezt megelőző, Emlékezz! című filmjében az örmény szálat a zsidó váltotta fel), de múltbeli titkokról annál inkább: egy közegészségügyi ellenőr gimnáziumi tanárnő lányát szexuális zaklatásért letöltendőre ítélik, és bár elképzelhető, hogy nem követte el, amivel vádolják, a nő mégis szeretne börtönben maradni, régebbi bűnei miatt. A „díszvendég” apa szerepében a Fargóban fantasztikusat alakító David Thewlis: még egy ok várni Egoyan új filmjének bemutatóját. (pazs)

Bemutató: augusztus 13. (HU)

Hirokazu Koreeda: La vérité / The Truth / Az igazság

Igazi nemzetközi művészfilmes sztárparádé:  Deneuve és Binoche mellett Ethan Hawke is szerepel a 2018-as Cannes-üdvöske (és mindenkori japán fenegyerek) tavaly, Velencében bemutatott filmjében. Deneuve mi mást is alakíthatna, mint egy kiöregedőfélben lévő filmcsillagot, aki nemrég írta meg önéletrajzát, melynek megjelenésére hazatér Amerikából saját családjával a lánya is. Persze annak rendje s módja szerint összevesznek, erre utal a film címe is. A néző számára is maradnak nagy kérdések: pl. hogy van-e ugyanolyan jó, mint a Bolti tolvajok? (jbn)

Bemutató: augusztus 27. (HU)

Glen Keane, John Kahrs: Over the Moon

Lehet, hogy a Keane és Kahrs neve nem túl sokaknak cseng ismerősen Európának ebben a csücskében, de két olyan alkotóról van szó, akik animációs rövidfilmjeikkel Oscar-díjat nyertek. Ez mindkettejüknek az első egészestés rendezése, s egyben az első közös munkájuk is, bár mindketten edzett animátorok, egyikük pixaros, másikuk disney-s háttérrel, ami ugye egy ideje nagyjából ugyanazt jelenti. Az Over the Moon egy régi kínai mondát, a titokzatos holdistennő történetét dolgozza fel, a keretet pedig egy félárva kislány hite, lelkesedése és kreativitása adja. A lányka űrhajót épít, hogy eljusson a Holdra, és bár úgy tűnik, a kilövési kísérlet balul sül el, mégis átjut a mesék csodálatos világába. A szépen megrajzolt, az Oscar-díjas Steven Price (Gravity) által amolyan disney-sen alázenélt kalandban társa lesz egy hófehér nyuszi meg egy kotnyeles potyautas fiúcska is. Egyszóval hamisítatlan Disney-filmnek tűnik, a szó legjobb értelmében, az aranykor örökségéhez híven. Végre nem egy sokadik remake a stúdióóriástól, hanem valami új – reménykedünk! (bk)

Bemutató: 2020 ősze (Netflix)

Kenneth Branagh: Death on the Nile / Halál a Níluson

Kenneth Branagh kitartó művész. Shakespeare után megtalálta magának Agatha Christie-t, az angol krimi koronázatlan királynőjét, és elkezdte nagyvászonra vinni az életmű klasszikusnak számító darabjait: a Gyilkosság az Orient Expresszen után a Halál a Níluson van soron. Önmagában nem lenne ezzel semmi baj, csakhogy ezeknek a regényeknek már vannak korábbi, filmtörténeti jelentőséggel bíró adaptációik, és Branaghnak illene azokhoz képest valami újat mutatni. A Gyilkosság… esetében ez – bízvást mondhatjuk – nemigen sikerült, várjuk a Halált… Ámbár lehet, hogy Branaghnak az a célja, hogy a filmtörténet korábbi Poirot-ival mérje össze magát – amúgy is olyan ez a szerep, mintha egy önmaga számára kiosztott jutalomjáték lenne. Mindegy is: valószínűleg biztonsági játszma lesz, de olyan rossz nem lehet. (pazs)

Bemutató: október 8. (HU), 9. (RO)

Wes Anderson: The French Dispatch / A francia kiadás

Bizony, jön az új Anderson-film is, aminek Cannes-ban kellett volna bemutatkoznia, már ha lett volna idén cannes-i filmfesztivál. A trailer alapján három dolog fogalmazódott meg bennem. 1) Halvány lila fogalmam sincs, pontosan miről fog ez a film szólni. 2) Tökmindegy, úgyis megnézem, mert tarkabarka, játékos, vicces, fejetetejéreállós, őrült, zseniálisan kitalált, precízen megtervezett, igényes, és mintha minden benne lenne, amit ettől a bolondos texasitól megszoktunk, csak épp jól felturbózva. A kedvenc színészeiből olyan sztárparádét pakolt össze, hogy ha a teljes jelenléti listát idekopiznám, lelógna az asztalról (s nem csak a jól bevált Anderson-gárda van itt, Bill Murray-vel az élen, hanem néhány Benicio del Toro kaliberű nagyágyú, és pár olyan tehetséges újonc is, mint Timothée Chalamet). A stáblistát végigfutva is olyan, mintha osztálytalálkozóra érkeznénk: a forgatókönyvíróktól kezdve, a zeneszerző, a vezető operatőr, a vágó stb. is dolgozott már Andersonnal, jellemzően nem is egyszer. 3) Lám, még egy nyomorult trailer hangulata is képes lehet elvarázsolni. Kedves Wes, ha ez mégsem lesz jó film, kiderítem, hogy hol laksz...! (bk)

Bemutató október 16 (RO), Magyarországon egyelőre 2021. január 21.

David Fincher: Mank

A legendás hollywoodi forgatókönyvíró, Herman J. Mankiewicz (innen a cím is) életének egy szeletéről szóló Mank nemcsak azért érdekes, mert Fincher sokéves kihagyás és sorozatozás után visszatér a nagyjátékfilm formavilágához, hanem mert igazi filmtörténeti búvármunkának tűnik: a legendás Aranypolgár (Citizen Kane) körüli kreatív viták, főleg a stáblistára való felkerülés jelentik a történet magját. A Mank forgatókönyvét még Fincher apja írta 2003-as halála előtt, a címszereplőt Gary Oldman alakítja (Orson Wellest pedig a pimaszul fiatal angol Tom Burke). A Netflix bábáskodásával volt már két éve egy nagyon ügyes filmtörténeti doksi Wellesszel és John Hustonnal – örvendetes látni, hogy nem teljesen érzéketlenek a filmtörténet iránt. (jbn)

Bemutató: elvileg valamikor októberben a Netflixen (nem hivatalos)

Steven Spielberg: West Side Story

Decemberre időzítették a már klasszikusnak számító, aktualitásából mit sem veszített Broadway-újraadaptáció bemutatóját, amit nemcsak a sztárparádé miatt várunk, hanem leginkább Justin Peck, a New York City Ballet vezető táncosának koreográfiájáért, aki a klasszikus balettet szteppel, breaktánccal és street dance-szel fűszerezi műfajmegújító színházi kísérleteiben. Az 1950-es évek New Yorkjában játszódó Rómeó és Júlia-történet végre nem egy kifehérített szereplőgárdát vonultat fel, az 1961-es Broadway-adaptációban is szereplő, alakításáért Oscarral díjazott Rita Moreno mellett több feltörekvő reménységet láthatunk majd a Puerto Ricó-i Sharkok és a fehér Jetsek összecsapásaiban. (za)

Bemutató: december 17. (HU), 18. (RO)

Denis Villeneuve: Dune / Dűne

A popkultúra egyik legkultikusabb regényfolyama a Dűne. Az első könyv 1965-ös megjelenése óta a megfilmesítésébe már olyanoknak tört bele a bicskája, mint Alejandro Jodorowsky (teljesen) vagy David Lych (félig). A kortárs hollywoodi filmkészítés egyik legtehetségesebb rendezője Denis Villeneuve. 1998-as nagyjátékfilmes debütje óta egyre jobb filmeket készít, megzabolázásába olyan nagystúdióknak tört bele a bicskája, mint a Sony-Columbia (elkészítette a lehetetlent, a Szárnyas fejvadász decens folytatását). Nem csoda, hogy a filmcím és a rendező személye alapján is az év egyik leginkább várt filmélménye. Elvileg karácsony körül érkezik. Megérdemelnénk, egy ilyen év után. Kicsit fáj a Paul Atreidest alakító színész (Timothée Chalamet), de a többi név (Javier Bardem, Oscar Isaac, Josh Brolin) és a forgatási helyszín (többek között Magyarország) bőven kárpótol. (jbn)

Bemutató: december 17. (HU), 18. (RO)

Joseph Kosinski: Top Gun: Maverick

Harmincnégy évvel a Ray Ban napszemüvegek eladását és az amerikai haditengerészethez jelentkezők számát megsokszorozó Top Gun bemutatója után Tom Cruise ismét felveszi a versenyt a sebességgel. Az eredetileg 2019 júliusára tervezett bemutatót a látványos légi összecsapások felvételei miatti komplikációkra hivatkozva tolták át idénre, úgyhogy biztosan nem fogunk unatkozni a moziban. Még gyorsabb, még szuperszonikusabb, még látványosabb vadászrepülős filmre számíthatunk. (za)

Bemutató: december 25. (RO/HU)

Mondani sem kell, hogy az új James Bondot, a Hang nélkül második részét, a Felméri-féle Spirált, valamint a Mulant szintén várjuk, viszont ezekről már írtunk félévvel ezelőtti cikkünkben. Reméljük, nem tolódnak ismét.

[totalpoll id="113984"]