Harminchat fokos lázban égni – Andrew Haigh: All of Us Strangers / Mind idegenek vagyunk

2024. június 15. – írta Gondos Borbála

Andrew Haigh író-rendező a románc és fantasy műfaját is arra használja Mind idegenek vagyunk (All of Us Strangers) című filmjében, hogy a drámai jelleget erősítve különböző megvilágításokban és hangsúlyosan tálalja: a halál relatív, a magány állandó és megkerülhetetlen.

Mielőtt elfelejtelek – Harry Macqueen: Supernova / Szupernóva

2021. augusztus 16. – írta Farkas Boglárka Angéla

A Szupernóva – hangzatos címe ellenére – az év egyik legcsendesebb robbanása, ami furcsamód ökonomikusságával kápráztatja el nézőjét. Macqueen rendezésében Colin Firth és Stanley Tucci évtizedes szerelmébe szól bele a demencia.

„Ha úgy filmezel, mint egy turista, akkor nem szólnak bele” – Erdélyi műhelyben készült mikroköltségvetésű játékfilm nyert közönségdíjat Los Angelesben

2020. október 10. – írta Zsizsmann Erika

Közönségdíjat nyert a függetlenfilmek Los Angeles-i szemléjén, a Dances with Films fesztiválon Stuart McBratney rendező ausztrál-román koprodukcióban készült játékfilmje, a Don’t Read This on a Plane. A mikroköltségvetésű filmekre szakosodott világjáró filmes, egyetemi tanár egy könyvbemutató-körútra induló írónő úti- és szerelmi kalandjairól forgatott összesen kilenc országban. A film operatőrét és koproducerét, a nagyváradi Kun Lászlót kérdeztük a merész vállalkozásról.

Franco-fónia – Alejandro Amenábar: Mientras dure la guerra / While at War

2020. augusztus 8. – írta Buzogány Klára

A TIFF 2005-ben, a 3×3-as szekcióban hívta fel a figyelmet a spanyol-chilei rendezőre – most a „szupernóvák” közé tér vissza: hetedik nagyjátékfilmje történelmi dráma erős témaválasztással, merész közelítéssel, gyönyörű díszletekkel, de némi giccsel és kevés igazi feszültséggel.

Gyújtogatlak, gyújtogass tovább – Lee Chang-dong: Beoning / Burning / Gyújtogatók

2018. október 26. – írta Verpeléti András

Az Andrej Tarkovszkij tempójában dolgozó mester nyolc év után jelentkezett új filmmel és a Gyújtogatók ugyanolyan kiválóan sikerült, mint a dél-koreai író-rendező korábbi munkái. Spoilerveszély: a filmben egyetlen fészer, pajta vagy üvegház sem ég le.

Coentől Trumpig – Tom Ford: Nocturnal Animals / Éjszakai ragadozók

2016. november 16. – írta Soós Tamás

Tom Ford megelégedhetett volna azzal, hogy izgalmasan összefűzzön két történetet – egy válásét az újgazdag művészvilágból, és egy bűntettét a nem városinak való vidékről –, de ő az amerikai társadalmat szétszabdaló árkokról is mondani akart valamit. Jól tette.

Hét szereplő szerzőt keres – Paul Haggis: Third Person

2014. július 9. – írta Ferenczi Szilárd

Egy író egy eseményből elvileg millió történetet faraghat, ám ha az illető esemény rá nézvést sorsdöntő pillanat volt, megregényesítése során minduntalan kudarcot vall. A feladat súlya alatt összeroppan a mondat, vég nélkül bújócskáznak a betűk, s a szövegszerkesztő felület csak és kizárólag közhelyes fordulatokban kíván tobzódni, konokul. Tegyük fel, hogy valamikor, nem olyan régen egyetlen félpercig figyelmetlen volt, amivel családjában mély tragédiát okozott. Ezt próbálja kiírni magából, de bármivel kísérletezik, abból nem lesz irodalom. Csupán egy filléres lányregény harsány, gyenge utánzata.

Plágiumügyek – Brian Klugman - Lee Sternthal: The Words / Lopott szavak

2012. december 11. – írta Kovács Bea

Bradley Cooper előző életében nagy valószínűséggel valamiféle írópalánta volt, a küszködő művész szerepét ugyanis ismét rá osztották. A tavalyi, többnyire pozitív fogadtatásban részesülő Limitless után Cooper alkotói válságban stagnáló, fiatal amerikai szerzőként jelenik meg Brian Klugman és Lee Sternthal debütfilmjében, A lopott szavakban. A bonyolultnak tűnő, de inkább csak zavaros, többszörösen is keretes történet nem menekül a hollywoodi cukormáztól, csöpögős és kiszámítható, de könnyű délutáni filmként teljesen megállja helyét.

Két szék között – Francis Ford Coppola: Twixt

2012. augusztus 1. – írta Csiger Ádám

A 73 éves Francis Ford Coppola legújabb, Twixt című filmjét a horror zsánerében forgatta. Ne ijedjünk meg: ez csak amolyan öregkori nosztalgia részéről, hisz ebben a műfajban kezdte pályáját.

Késői találkozás – Massy Tadjedin: Last Night / Tegnap éjjel

2012. május 24. – írta Csoma Emőke

Melyik rosszabb, a testi vagy a lelki hűtlenség? Az, ha megtettünk valamit, vagy az, ha életünk végéig azon bánkódunk, hogy nem tettük meg, amikor lehetőségünk lett volna? Ezeket a mindörökké aktuális (bár költői) kérdéseket járhatjuk körbe egy iráni rendezőnő szemével, akinek valószínűleg nem volt túl egyszerű pártatlannak maradnia a férfi-nő párharcban – mégis sikerült.