Anyának csak egy van – Gustav Möller: Vogter / Sons / Fiúk

2024. november 1. – írta Ferenczi Szilárd

Ha a kedves olvasó hiányolna valamit a címből, az alábbi mondattani birtoktárgyak közül választhat: gondolata, (rém)álma, kívánsága, igénye, célja, bosszúvágya, lélekgyógyászati vérszomja.

A tehetséges Andrew Scott – Steven Zaillian: Ripley (Netflix)

2024. április 26. – írta Incze Kata

Anthony Minghella ikonikus filmje után 25 évvel készült el Patricia Highsmith regényének újabb, ezúttal sorozatformába öntött adaptációja a Netflixnél. Az új Ripley neonoiros esztétikájú, rezignált és komor, és még John Malkovich is felbukkan benne.

Norman Bates, Norma Desmond és Pearl – Ti West: Pearl

2022. november 4. – írta Pernecker Dávid

A Pearl nem csak előzményfilmként, mesteri horrorként, egy fantasztikus karakter eredeti látleleteként és stílusbravúrként állja meg a helyét, hanem tudatosan tovább mélyíti a hasonlóan kiemelkedő „utózmányfilmet” is.

A sheriff apja tüzet hoz a fiának – Ethan és Joel Coen: No Country for Old Men / Nem vénnek való vidék, 2007

2017. október 14. – írta Pernecker Dávid

Cormac McCarthy legmegfilmesíthetőbb regényéből a Coen testvérek 10 éve készítettek maradandó, megkerülhetetlen, mesteri és Oscar-díjakkal is elismert filmet, melyet ugyanakkor nem mindenki értett meg annyira, amennyire kellett volna.

Jason Statham érzelmek zűrzavarába keveredik, pedig nem ezt vártuk tőle – Dennis Gansel: Mechanic - Resurrection / A mestergyilkos - Feltámadás

2016. szeptember 1. – írta Tóth Menyhért

Statham immár másodjára álcáz balesetnek gyilkosságokat, a filmjét viszont nem kell álcáznia, anélkül is egy hatalmas baleset lett.

Már kevésbé szórakoztat – Quentin Tarantino: The Hateful Eight / Aljas nyolcas

2016. január 11. – írta Soós Tamás

Tarantino filmjét érteni és értékelni könnyű, élvezni már nehezebb.

A lelkiismerettől az absztraktig – Interjú Radu Munteannal, az Un etaj mai jos című film rendezőjével

2015. augusztus 21. – írta Nagy Boglárka

Radu Muntean az a fajta rendező, aki „pihen”, ha nagyjátékfilmen dolgozik. Ilyenkor szembemegy az egyértelművel, és forgatókönyvíró társaival, Alexandru Baciuval meg Răzvan Rădulescuval együtt keresi a választ a legkevésbé hétköznapi kérdésekre. Ez akkor is érződik, ha szóba állsz vele: olykor önmagadnak fogsz ellentmondani. Ez így természetes, ha vele van dolgod: kérdéseket teszel fel saját magadnak.

Nem egy turistafilm – Joshua Oppenheimer: The Act of Killing / Az ölés aktusa

2013. június 6. – írta Jakab-Benke Nándor

Az ölés aktusa úgy sokkol, hogy nem is sokkol; egy olyan országot, rendszert mutat be, amilyenről a legelvetemültebb hidegháborús sci-fi szerzők sem álmodtak volna.

Akció + lány = Hanna – Joe Wright: Hanna – Gyilkos természet

2011. június 28. – írta Búzás Anna

Ambivalens viszonyulást vált ki ez a film a nézőből: egyszerre jó is, meg nem is. Végig fenntartja a nézőben a feszültséget, fokozatosan adagolja az információt, míg a végére minden szépen kikerekedik. És mégis marad egyfajta hiányérzet bennünk, nem kapunk minden kérdésre választ.

Húsz év múlva egy thriller – Jonathan Demme: The Silence of the Lambs / A bárányok hallgatnak, 1991

2010. október 1. – írta Virginás Andrea

Újranézve ezt a 1991 elején bemutatott, „crime, thriller, chiller” címkék alatt fellelhető filmet, az a benyomásom, hogy nagyon alaposan ki van gondolva, meg van tervezve és be van lakva. Az oly sokszor emlegetett vágás lassúsága (az egyes beállítások hossza) e jellemző fontos építőkockájának tűnik. A megmutatni kívánt, s így képpé váló valóságdarabok határozottan választódnak ki, majd erőteljesen fénylenek fel, és (relatíve) sokáig szemlélhetőek.