Megszületett az első ír nyelvű film, ami eljutott az Oscar-jelölésig. Ez persze önmagában csak az ír nemzeti kultúra szempontjából volna fontos. Az viszont, hogy A csendes lány történetesen egy kisebb remekmű, a mezei cinefileknek is jó hír, ennyire kifinomult hatáseszközökkel dolgozó szerzői filmet ugyanis egyre ritkábban láthatunk moziban.
Az utóbbi években annyi filmrendező mutatta be a saját gyerekkorát, hogy az ifjú hősök lassan már egy óvodát vagy iskolát is megtöltenek. Mi a közös ezekben a filmekben és miért válhatott ismét népszerűvé ez a filmtípus?
Az El a kezekkel a papámtól! szinte minden eleme ismerős lehet más, jól ismert gyerekfilmekből, Dobó Kata első mozijához, a Kölcsönlakáshoz képest azonban érezhető a fejlődés.
Alfonso Cuarón eddigi legszemélyesebb és 2018 leggyönyörűbb filmje, a Roma szívet melengető és magával ragadó, ráadásul Guillermo Del Torónak máris az egyik kedvenc filmje – egy Oscar-díjas rendezőnek pedig talán érdemes hinni.
A felnőttkor zűrzavaros, problémákkal teli napjai mindannyiunkat arra késztetnek néha, hogy felidézzük és párhuzamot vonjunk a gyermekkor felhőtlen pillanataival. Annak ellenére, hogy akkor valószínűleg úgy gondoltuk, jobb lenne mihamarabb felnőni és független lenni.
A Szép álmokat! kellő melankóliával és nosztalgiával mutatja be egy édesanyját elveszítő fiú tragédiáját, ám formabontó rendezőjéhez képest meglepően sablonos alkotásnak bizonyul.
Fliegauf Bence hatodik játékfilmje, a Liliom ösvény világpremierjét február 13-án tartották a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Fórum szekciójában. A rendező neve ismerősen cseng a Berlinale közönsége számára, hiszen korábban két filmjét is beválogatták ugyanebbe a szekcióba – a Rengeteget 2003-ban és a Dealert 2004-ben –, sőt, a központi versenyprogramhoz is sikerült csatlakoznia a Csak a széllel, amit többek közt a zsűri nagydíjával, Ezüst Medvével tüntettek ki 2012-ben.
A Júlia és a szellemek már Fellini ornamentális korszakát előlegezi, melyben az örök archetípusok és a történelmi gyökerek vizsgálatának igénye dominál. A Casanova és főként a Zenekari próba után azonban lassan elérkezik e kivételes rendezői pálya alkonya.
Sci-fi – noha ez a legfontosabb tudnivaló a filmmel kapcsolatban, Mark Romanek olyan környezetbe helyezte a történetet, ahol a film tudományos-fantasztikus mivoltáról szinte teljesen megfeledkezünk: olyan mintha egy Jane Austen-adaptációba csöppennénk bele, a hősnőket is láttuk már ilyen filmekben (Keira Knightley, Carey Mulligan).
