Benito Mussolininek tulajdonítják a megállapítást, mely szerint „A film a legerősebb fegyver, amely a rendelkezésünkre áll”. Ezt Francisco Franco azzal egészítette ki, hogy „A kamera nagyobb súllyal bír számunkra, mint egy puska” – a kijelentését természetesen konkrét és átvitt értelemben is érvényesnek vélte a spanyol tábornok. Míg ők (és más európai diktátorok is) felismerték a film jelentőségét az állam irányításának életében, addig Latin-Amerikában a mozgóképet inkább az alulról szerveződő népi mozgalmak használták fel a céljaik elérésére. Ezen a téren mind közül Chile emelkedik ki leginkább.
Színes felhozatal lett a mai: egy nemcsak filmkritikusoknak, de egy filmkritikusról szóló doksi mellett rendesen beindult az idei Vallásóra szekció is már, de Chilébe is elnosztalgiáztathatjuk magunkat. Ezeket a filmeket kell keresni/kerülni a TIFF-en.
Az Utórengés műfaji megnevezése horror-thriller, de simán elmegy trash-nek is, már amennyiben az orbitális mennyiségű vér, erőszak, sztereotípia, dramaturgiai pontatlanság és a karakterek felszínessége stílusjegyként értelmezhető (bár van egy olyan gyanúm, hogy ebben az esetben ez nem szántszándék, inkább csak mellélövés).
Tüntetéssé fajult Santiagóban a volt chilei diktátorról, Augusto Pinochetről tartott filmbemutató; a megmozdulásnak 16 sérültje volt, 25 embert őrizetbe vettek.
Tiltakozásokhoz vezetett Chilében, hogy a hét végén be akarnak mutatni egy Agusto Pinochet tábornokról, a dél-amerikai ország egykori diktátoráról készült új dokumentumfilmet, amely a gyűlölt tábornok mellett áll ki.
Hollywoodi szuperprodukció készül a tavaly 69 napra a föld alatt rekedt chilei bányászok történetéből. A film mögött a Fekete hattyú és a Viharsziget című kasszasikerek producere áll majd.
„Én most kicsit elmegyek, maguk csak folytassák az ellenállást, míg visszajövök” – mondja a nagyképű, de gyáva helyőrségi parancsnok a beosztottjainak, Castro és Che seregeinek előrenyomulása láttán. Valami hasonlót mondhatott Soderbergh is a stábjának forgatás közben. És úgy tűnik, ezt ő sem gondolta komolyan: valahol a vágószobában kapcsolódhatott be újra a munkálatokba.
Mi tart össze egy családot? Legtöbben azt gondolnánk (és nem is véletlenül), hogy a család feje csakis egy vaskalapos apa, netán egy mindent magára vállaló anya lehet. De mi történik akkor, ha a családban igazából a házvezetőnő hordja a nadrágot? Kiderül ebből a bájos kis chilei–mexikói drámából, ami drámai feszültség helyett inkább nevetésre kényszerít.