Bűbájtalan boszorkák – Susanne Bier: Practical Magic 2 / Átkozott boszorkák 2.

2026. szeptember 13. – írta Siklódi Lehel

Közel három évtizeddel később elkészült a Sandra Bullock és Nicole Kidman fémjelezte boszorkánymese folytatása, ami bár jóval nagyobbat és látványosabbat akar szakítani, mint elődje, régi báját pont ezáltal kénytelen feláldozni.

Lidércnyom – Damian McCarthy: Hokum

2026. május 12. – írta Berényi Csaba

Korai még új horrorpápát avatni, ugyanis Damian McCarthy legfrissebb rendezése, a Hokum minden eredetiséget vagy formai bravúrt nélkülözve még a baljós ír közegből előgomolygó hálás atmoszférát és a rémmeséknek táptalajt adó gazdag folklórt is képes feláldozni az olcsó kommersz oltárán.

Gonosz gombafonalak – Zach Cregger: Weapons / Fegyverek

2025. augusztus 13. – írta Siklódi Lehel

A Barbárral 2022-ben a komikusi pályáról horrorfilmek rendezői székébe katapultáló Zach Cregger három év után jelentkezik újabb mozival. A borzongatással láthatóan műfajára találó amerikai rendező legújabb, Fegyverek című filmjét egyes helyeken már egyenesen az évtized horrorjának kiáltanák ki, ami talán túlzás, de már csak meglepő tónusváltásai, váratlan narratív fordulatai, illetve a magas nézői igénybevétel miatt is a legjobbak között a helye.

Banyák napja – Robert Zemeckis: The Witches / Boszorkányok

2020. november 5. – írta Tóth Menyhért

Roald Dahl Boszorkányok című szofthorrorjának Robert Zemeckis-féle feldolgozása maradandó élményt inkább csak a tíz éven aluliaknak nyújt, de hellyel-közzel így is kielégíti a rajongók elvárásait.

Ez nem az a sötétség, aminek úrnő kéne – Joachim Rønning: Maleficent: Mistress of Evil / Demóna: A sötétség úrnője

2019. október 17. – írta Polák Zsóka

Bár az első rész sem fordította ki a helyéről az univerzumot, megvoltak a maga pozitívumai, amely elsősorban Demóna rendhagyó karakterrajzában mutatkozott meg. Másodjára a Disney már nem volt képes arra, hogy az egyediséget vigye tovább, és inkább a biztonságos giccsbe, a pazar látványba és a Angelina Jolie karizmájába fojtotta a folytatást. Teljesen kikapcsolt aggyal viszont egész ártalmatlanul, sőt, helyenként szórakoztatóan tud átsuhanni az emberen a film, ám mély nyomot nem hagy.

Az ördög maga – Robert Eggers: The Witch

2016. április 25. – írta Pernecker Dávid

Robert Eggers mesterműve megidézi és rászabadítja a Sátánt azokra, akik mindennél szilárdabb hittel annak koncepcióját megalkották.

Valami trónokharcás – Breck Eisner: The Last Witch Hunter / Az utolsó boszorkányvadász

2015. október 21. – írta Csiger Ádám

Vin Diesel új munkája egy felnőtteknek szóló fantasy, ami azt a kérdést is felveti, van-e egyáltalán létjogosultsága ennek a műfajnak a mozifilm médiumában.

Dude kiruccan sárkányföldre – Szergej Bodrov: Seventh Son / A hetedik fiú

2014. december 24. – írta Sándor Anna

Ha valaki a vetítés után felhív azzal, hogy A hetedik fiú tulajdonképpen egy készülő tévésorozat felturbózott marketingű pilot-epizódja, nem lepődtem volna meg. Mint kiderült, a film tényleg egy könyvsorozat első kötetének adaptációja. A tévé-fantasy utóíz azonban nem múlt el: látvány és kivitelezés terén persze messze felülmúlja a 90-es évek Xéna-Herkules párosát, de egyéb összetevőiben szinte éppoly szedett-vedett és sablonos.

A kevesebb néha több – James Wan: The Conjuring / Démonok között

2013. augusztus 13. – írta Kruppa Noémi

Egy család új lakásba költözik, melyben – a kezdetben még megmagyarázhatatlan – események paranormális jelenségekre utalnak. A Fűrészről híres James Wan legújabb filmje a kísértetház-horror szubzsánerében készült, s jóleső fellélegzés azok számára, akik a „kevesebb néha több” szabály hívei: a The Conjuring kerüli az explicit képekeket, inkább rettegésben tart, mint megijeszt, és a vérrel is csínján bánik.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 2.

2012. július 12. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto A kopár szigettel ért a csúcsra, de a továbbiakban sem adta alább, jobb filmjeinek többségét csak ezután készítette. Bár az Onibabával kezdve egyre kommerszebb munkák kerültek ki a keze alól, számos filmje értelmezhető A kopár sziget továbbgondolási kísérleteként is, amit felülmúlnia ugyan nem sikerült, de szerzőisége, ars poeticája tovább fejlődött.