Banyák napja – Robert Zemeckis: The Witches / Boszorkányok

2020. november 5. – írta Tóth Menyhért

Roald Dahl Boszorkányok című szofthorrorjának Robert Zemeckis-féle feldolgozása maradandó élményt inkább csak a tíz éven aluliaknak nyújt, de hellyel-közzel így is kielégíti a rajongók elvárásait.

Ez nem az a sötétség, aminek úrnő kéne – Joachim Rønning: Maleficent: Mistress of Evil / Demóna: A sötétség úrnője

2019. október 17. – írta Polák Zsóka

Bár az első rész sem fordította ki a helyéről az univerzumot, megvoltak a maga pozitívumai, amely elsősorban Demóna rendhagyó karakterrajzában mutatkozott meg. Másodjára a Disney már nem volt képes arra, hogy az egyediséget vigye tovább, és inkább a biztonságos giccsbe, a pazar látványba és a Angelina Jolie karizmájába fojtotta a folytatást. Teljesen kikapcsolt aggyal viszont egész ártalmatlanul, sőt, helyenként szórakoztatóan tud átsuhanni az emberen a film, ám mély nyomot nem hagy.

Az ördög maga – Robert Eggers: The Witch

2016. április 25. – írta Pernecker Dávid

Robert Eggers mesterműve megidézi és rászabadítja a Sátánt azokra, akik mindennél szilárdabb hittel annak koncepcióját megalkották.

Valami trónokharcás – Breck Eisner: The Last Witch Hunter / Az utolsó boszorkányvadász

2015. október 21. – írta Csiger Ádám

Vin Diesel új munkája egy felnőtteknek szóló fantasy, ami azt a kérdést is felveti, van-e egyáltalán létjogosultsága ennek a műfajnak a mozifilm médiumában.

Dude kiruccan sárkányföldre – Szergej Bodrov: Seventh Son / A hetedik fiú

2014. december 24. – írta Sándor Anna

Ha valaki a vetítés után felhív azzal, hogy A hetedik fiú tulajdonképpen egy készülő tévésorozat felturbózott marketingű pilot-epizódja, nem lepődtem volna meg. Mint kiderült, a film tényleg egy könyvsorozat első kötetének adaptációja. A tévé-fantasy utóíz azonban nem múlt el: látvány és kivitelezés terén persze messze felülmúlja a 90-es évek Xéna-Herkules párosát, de egyéb összetevőiben szinte éppoly szedett-vedett és sablonos.

A kevesebb néha több – James Wan: The Conjuring / Démonok között

2013. augusztus 13. – írta Kruppa Noémi

Egy család új lakásba költözik, melyben – a kezdetben még megmagyarázhatatlan – események paranormális jelenségekre utalnak. A Fűrészről híres James Wan legújabb filmje a kísértetház-horror szubzsánerében készült, s jóleső fellélegzés azok számára, akik a „kevesebb néha több” szabály hívei: a The Conjuring kerüli az explicit képekeket, inkább rettegésben tart, mint megijeszt, és a vérrel is csínján bánik.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 2.

2012. július 12. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto A kopár szigettel ért a csúcsra, de a továbbiakban sem adta alább, jobb filmjeinek többségét csak ezután készítette. Bár az Onibabával kezdve egyre kommerszebb munkák kerültek ki a keze alól, számos filmje értelmezhető A kopár sziget továbbgondolási kísérleteként is, amit felülmúlnia ugyan nem sikerült, de szerzőisége, ars poeticája tovább fejlődött.

Önismétlő vérjáték – Tim Burton: Dark Shadows / Éjsötét árnyék

2012. május 14. – írta Ritter György

Az utóbbi években Tim Burtonnel igencsak elszaladt a ló. A rendező ’80-as, ’90-es évekbeli, sötét humorú, groteszk anti-tündérmeséivel (Beetlejuice, Ollókezű Edward) görbe tükröt tartott közönsége elé. Manapság inkább azzal van elfoglalva, hogy saját egyedi világát egyszerű és közhelyes, buta popcorn-mozivá változtassa át.

Tündéri élettörténet filmben elmesélve – Terry Gilliam: The Brothers Grimm / Grimm

2006. március 20. – írta Keszeg Anna

A Grimm-fivérek életéhez kötött Gilliam-féle fikció azt meséli el, hogy a 19. századi, napóleoni csapatoktól megszállt Németországban hogyan jutott keresethez Jacob (Heath Ledger) és Wilhelm (Matt Damon), a két német mesekutató.

Félúton Forrest Gump és Münchausen báró között – Tim Burton: Big Fish / Nagy Hal

2004. május 15. – írta Farkas István

Mostanság nagyon kevés csoda történik velünk, sőt, talán úgy is fogalmazhatunk, hogy szürkeségben élünk. 21. századunkból már a mítoszok is kipusztultak, a fantáziavilág mintha meghalt volna. Talán ez volt az oka annak, hogy a posztmodern rendezőbálvány (Tim Burton) új opuszának első harminc perce szinte dührohamot váltott ki belőlem.