Ali Ahmadzadeh Locarnóban fődíjat nyert nagyjátékfilmje egyszerre merész kiáltvány és letaglózó látlelet, amelyben egy teheráni drogdíler válik a totálisan szétcsúszott iráni társadalom megmentőjévé.
Az egyik legtöbbször betiltott hazai filmes, a magyar abszurd kiváló rendezője, a Sundance Intézet rendezői laboratóriumának művészeti vezetője október 7-én a Fimtettfeszt vendége lesz. Nagyinterjúnkban a szocialista cenzúráról, a betiltásokat követő gyászmunkáról, és arról is mesélt, hogy miért akart elmenekülni az első napon a Sundance Intézetből, amikor hirtelen Robert Redford és Morgan Freeman között találta magát egy padon.
Szőts Istvánt forradalmi látásmódja és formabontó stílusa a modern magyar film előfutárává, mondhatni az első magyar szerzői filmessé tették. Az Ének a búzamezőkről egy gyümölcsöző karrier fontos állomása lehetett volna, helyette azonban utolsó filmje maradt.
Aligha van olyan filmje a ’80-as évek „új érzékenységének”, amely annyira harsányan viselné azokat a neo-avantgárd jegyeket, mint Jeles András Álombrigádja (1983). A termelési darabot eljátszani készülő brigád széteső képfolyama és narratívája ugyan rokonának tűnik az egyidős Jégkrémbalett-tel (1984) és a Kutya éji dalával (1983), mégis – talán betiltása okán – kívülre került ebből a „szériából”. Jeles harsány formalizmusát rendszerkritikára használta, művét emiatt hét évre dobozba zárták. A bemutatóig többen ellesték és kiforralták fogásait.
Lehet, hogy Csehszlovákia Magyarország előtt jár a betiltott filmek mennyiségét tekintve, de a minőség és az örökérvényűség miatt nincs amiért aggódni: A tanú ötven év után is működik, erre bizonyíték az is, hogy a Cannes-i Filmfesztivál is (újból) műsorra tűzte a felújított, cenzúrázatlan verziót. Íme, pár érdekesség A Nagybetűs Magyar Kultuszfilm történetéből.
Ember Judit Pócspetri című, a Balázs Béla stúdióban készült, betiltott filmjének digitálisan felújított változatát mutatja be a Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum Igazgatósága november 25-én a FUGA-ban (Budapest, Petőfi Sándor u. 5. 1052).