Az izlandi rendező új filmje nemzetközi sztárokkal készül, főszereplője egy gyászoló nő, aki visszavonul a vadonba, és ott veszélyes macska-egér játékban találja magát.
Baltasar Kormákur meglehetősen elavult interkontinentális szerelmi drámája nem az a film, ami másnap még eszünkbe jut, de ha nagyon akarunk, tudunk sírni rajta.
Aki jegyet váltana a Fenevadra, nyugodt szívvel adja le az agyát a mozi ruhatárában, a vetítőteremben ugyanis nem lesz rá szüksége. De ez nem is feltétlenül baj.
Mióta az izlandi Baltasar Kormákur átnyergelt a hollywoodi produkciókra, rajongói egyre azért drukkolnak, hogy végre az új körülmények között is bizonyítsa tehetségét. Az áttörést sajnos a Sodródás sem hozza el, éppen ellenkezőleg: a rendező pályájának egyik leggyengébb darabjával van dolgunk.
A jó öreg hollywoodi akcióvígjáték divatja bizonyára nem múlik el egyhamar, hiszen a 80-90-es években felvirágzó műfajötvözet a mókával lazított fogvacogtató feszültség pompás moziélményét tudta és tudja nyújtani minden élő és ezután születő nemzedék számára. Annak ellenére, hogy a kínálat már jópár esztendeje nemigen fedezi a szükségletet, néhanapján nyílik még lehetőség beülni a műfaj nagy klasszikusait megidéző darabra a sarki plázában.
Baltasar Kormákur harmadik angol nyelvű filmje egy korrekt akció-thriller a szállítóhajós csempészek világáról, Marky Markkal a főszerepben. Nem kell felugrálni a székekről, hölgyeim, de a kedvezményes árú jegyet megéri.
A színész Óskar Jónasson Reykjavik-Rotterdam című filmjének jogait vette meg és elegánsan felkérte az eredeti főszereplőt, Baltasar Kormákurt, hogy üljön a rendezői székbe.
Ólafur Darri Ólafsson neve talán nem sokat mond úgy önmagában, de ha azt mondom, hogy az a jópofa, masszív, (legtöbbször) szakállas színész, aki majdnem minden izlandi filmben felbukkan, akkor valószínűleg többen felkapják a fejüket. A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál alkalmával Darri is (rendezőjével, Valdís Oskarsdóttirral) Kolozsvárra látogatott, akivel két hőguta közti szünetben beszélgettem.