Jégcsap a mellkasodba – Baltasar Kormákur igazsága

2009. április 14. – írta Katona Linda

Tavaly a versenyben bizonyult a legjobbnak, idén versenyen kívül is legyőzhetetlen volt: Baltasar Kormákur a 16. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál zsűrielnökeként látogatott Budapestre, és meglepetéssel vette tudomásul, hogy Fehér nászéjszaka című filmjét is bemutatja a szemle. Be is sűrűsödött a rendező programja, közönségtalálkozók, zsűrizés, interjúk…

Esküvő izlandi módra – Baltasar Kormákur: Brúðguminn / Fehér nászéjszaka

2009. április 14. – írta Buglya Zsófia

A 2000-es évek nem kedveznek a mozinak. Az emberek tévéznek, letöltögetnek, jobb esetben dévédéznek. Egyre-másra zárnak be a filmszínházak, a szakma alternatív forgalmazási technikák után kutat. Erre itt egy fesztivál, a Titanic, ahol hétköznap, késő este minden jegy elkel. Például egy izlandi filmre. Baltasar Kormákur új filmjére: ez a Fehér nászéjszaka.

Észak, minden értelemben – 16. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál (Budapest, 2009. március 26–április 5.)

2009. április 7. – írta Katona Linda

4 mozi, 11 nap, 56 film 26 országból, 12 000 néző, s a mérleg igazából hiányos: egy nap még hátra volt, s csak a fizető nézők kerültek bele. Siker, tizenhatodszorra is. Nyolc alkotás versenyzett a Hullámtörők-díjért, mely végül az Észak című norvég filmmel hajózhatott tova.

Az Észak kapta a Titanic filmfesztivál fődíját

2009. április 6. – írta a szerk.

A norvég Rune Denstad Langlo Észak című filmje kapta a 16. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 10 ezer euró (mintegy 3 millió forint) értékű fődíját, a Hullámtörők-díjat a szombati díjátadó ünnepségen – tájékoztatott az MTI.

Végleges a 16. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál filmlistája

2009. március 11. – írta a szerk.

Véglegessé vált a 16. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon résztvevő filmek listája: a japán animétől az északi horrorig, a thrillertől az ál- és valódi dokumentumfilmig országok és műfajok széles palettájáról válogathatunk. Magyarország legnagyobb nemzetközi filmes eseményén idén 26 ország 55 alkotása szerepel, amelyek március 26. és április 5. között 8 különböző szekcióban kerülnek bemutatásra.

Apró ország, apró mozi – Izlandi filmtörténet 2.

2008. november 26. – írta Csoma Emőke

A 80-as évek végére fuldokolni kezdett az izlandi filmipar, a kérdés már csak az volt, hogy akad-e valaki, aki megpróbálja mesterségesen lélegeztetni, amíg újból a talpára áll, és életképessé válik. A problémát egy „mocskos hippi” oldotta meg végérvényesen, akinek neve mára már ott virít a legjelentősebb izlandi filmrendezők között.

Sziget-feeling – Baltasar Kormákur: Mýrin / Jar City / Vérvonal

2008. április 24. – írta Jakab Juli

Akinek több mint egy kézre van szüksége ahhoz, hogy megszámolja, hány izlandi filmet látott eddig, annak jó szórakozást egy kellemes thrillerhez. A többiek viszont jól figyeljenek. A 101 Reykjavík rendezőjeként híressé vált Baltasar Kormákur az idei Titanic fődíját nyerte el 2006-os filmjével, melynek témája a genetikai információval való visszaélés.

Komor sziklák és bohó filmek országa – 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. május 28–június 6. – Auróra - Focus Izland szekció

2004. augusztus 15. – írta Gál Andrea

A tavalyi fesztiválon szereplő 101 Reykjavík sikere után a szervezők az izlandi filmművészetet idén öt, 2001 és 2003 között készült mozgóképpel mutatták be. Az összeállítás gyűjtőneve, Auróra – ha sarki fényt nem is, de egyéb egzotikumot bőven hoztak az izlandi filmek, melyek már témaválasztásukban is eltérnek az átlagostól: rockegyüttesről, halászfaluról, alkoholistákról, egy szó szerinti átváltozásról, no meg manókról, tündérekről, láthatatlan emberekről esett szó. A helyi különlegességekre figyeltek a rendezők, annyira komolyan, hogy az már a bolondozás határát súrolta – a filmek így a dokumentarizmus és a mítoszképző fikció között ingadoztak, függetlenül attól, hogy milyen műfaj konvencióit idézték meg.

Észak éjszaka – Baltasar Kormákur: 101 Reykjavík

2003. március 15. – írta Dobolán Katalin

A film egy olyasféle karakterrõl szól, amely Amerikában slackerként, az orosz irodalomban Oblomovként, a cseheknél pedig a Svejktípusként jelent meg, és amelyet – némi szecessziós magyarsággal – kallódó hõsnek szokás nevezni.