Apa és lánya, meg a zombik – Ben Howling - Yolanda Ramke: Cargo

2018. július 2. – írta Pernecker Dávid

A Cargo apafigurája soha nem adja fel a reményt, hogy gyermekét egy jobb világ küszöbén hagyhatja békében és szeretetben felnőni. Erről pedig nem sok élőhalottas film szól.

Feketén, fehéren – Warwick Thornton: Sweet Country / Veszett vidék

2018. április 24. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Quentin Tarantino két westernje (Django elszabadul, Aljas nyolcas) mellett legújabb filmjével Warwick Thornton is beírta magát a műfaj 21. századi történelmébe.

Úgy szeretem már Ausztráliát, hogy el nem felejthetem Indiát – Garth Davis: Lion / Oroszlán

2017. január 24. – írta Németh Szabolcs Előd

Az Oroszlán nem indiaiakról szóló nyomorpornó, nem Bollywood-ihlette zenés dráma, hanem egy becsületesen elmesélt és megrendezett, mélyen emberi történet.

Lenyűgöző őrület a MAXimumon – George Miller: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja

2015. május 18. – írta Szabó R. Ádám

Már az előzetes alapján sejteni lehetett, hogy az eredeti Mad Maxet is jegyző George Miller harminc évnyi maxtelenség után nagyon szórakoztató és látványos esztelenséggel kelti életre mai technikával és filmes nyelvvel a sivatagi pusztaságban száguldozó egykori rendőr karakterét. De hogy ekkorát üssön ez a film, arra nem lehet eléggé felkészülni.

Minden szinten szinte minden – Julius Avery: Son of a Gun / Fenegyerek

2014. december 29. – írta Ferenczi Szilárd

A Fenegyerek az angolszász kultúrkör egzotikus perifériáját, Ausztráliát helyezi el a heist-térképen, és bár az első nagyjátékfilmes alkotó kísérlete szakdolgozatnak még ugyan elmegy, a zsáner nagyjaitól jócskán távol landol, jóllehet összetevői tekintetében eléggé kiterjedt skálán mozog.

Autófetisiszta ozploitation – David Michôd: The Rover / Országúti hajsza

2014. augusztus 5. – írta Csiger Ádám

Az Országúti bosszú sztárja Robert Pattinson, de szó sincs arról, hogy az Animal Kingdom rendezője, David Michôd áruba bocsátotta volna tehetségét: a fősodor helyett az ausztrál exploitation (ozploitation) felé orientálódott – filmjét Cannes-ban éjféltől vetítették.

Vasutas munkatábor: egy hiányzó sor a japán történelemkönyvekből – Interjú Jonathan Teplitzkyvel, A háború démonjai rendezőjével

2014. június 17. – írta Szalkai Réka

A háború démonjai (The Railway Man) egy angol volt háborús fogolyról szól, aki úgy dönt, visszatér fogsága, a vasútépítő munkatábor helyszínére Japánba, hogy ott többek között egykori fogvatartójával is újra találkozzon. E csöppet sem vidám, valós történeteken alapuló alkotás rendezőjével, az ausztrál Jonathan Teplitzkyvel Dubaiban találkoztunk.

Az utolsó tasmán tigris – Daniel Nettheim: The Hunter / Az orvvadász

2012. július 13. – írta Papp Attila Zsolt

Az új ausztrál filmgyártás – amely, valljuk be, nálunkfelé nem túlzottan ismert – képes meglepetéseket okozni, ezt bizonyítja a TIFF idei kiadása is, amelynek Ausztrália volt az egyik díszvendége. Az orvvadász azon független ausztrál produkciók közé tartozik, amelyek versenyképesek lehetnek a mozikat uraló hollywoodi filmdömpinggel szemben is.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 6. rész: Yoru ga owaru basho / End of The Night; Sangue do Meu Sangue / Blood of My Blood; The Snowtown Murders; Á annan veg / Either Way

2012. június 7. – írta Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Ferenczi Szilárd, Székely Bíborka

Első filmünkben egy katatonikus arcú bérgyilkos útját követhetjük, amint megtalálják, felcseperedik és öl, majd szerelmes lesz – egy prostituáltba, akit gyerekként, tanulóéveiben nem volt képes megölni. A következőben egy nagyvárosi szegénynegyed közepén egyedülálló anya küzd gyerekei jövőjéért. Harmadik filmünk világában már-már bevett dolognak számít a pedofília, a vérfertőzés, a családon belüli és kívüli szodomita erőszak és az ezek ellenhatásaként fellépő kíméletlen önbíráskodás. És végül itt áll egy rövid kritika a TIFF „legvidámabb filmjéről”.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 5. rész: Mad Bastards, Café de Flore, Marécages / Wetlands, Sleeping Beauty

2012. június 6. – írta Jakab-Benke Nándor, Ferenczi Szilárd, Iszlai József, Székely Bíborka

Fele lejárt, fele még hátravan: ausztrál tájképekkel, felkavaró színekkel és hangokkal, zavaros családi viszonyokkal és egy különleges, alvó szépséggel zsong tovább Kolozsváron a TIFF.