Apa-eposz és fiú-étosz – Mike van Diem: Karakter, 1997

2017. november 25. – írta Ferenczi Szilárd

Mike van Diem 1997-es rendezése számos díjat bezsebelt a rákövetkező években, és lényegében a jóslatok ellenére kapta az idegen nyelvű filmnek járó Oscart is 1998 elején, amikor a nem-angolszász kategóriában minden kritikus Caroline Link A csenden túl (Jenseits der Stille) című munkájának előlegezte meg az aranyszobrot. Az Amerikai Filmakadémia ízlésének és esztétikai elvárásainak tudatában így utólag egyértelmű a Karakter győzelme, ugyanis ennél hollywoodiasabban művészkedő európai filmet ritkán látni.

Fagyott táj, izzó szív – Alex Smith, Andrew J. Smith: Walking Out

2017. október 17. – írta Pernecker Dávid

A gyilkos természet súlya alatt összepréselt apa és fia tipikusnak is nevezhető túlélődrámája a kézzelfogható szenvedéstörténet felszínén túlmutatva válik a spirituális felnövés metaforájává.

Poirot beájulna – Anca Damian: Perfect sănătos / Tökéletesen egészséges

2017. szeptember 16. – írta Székely Bíborka

Anca Damian legújabb műve nem bűnügyi film. Noha látszólag egy fiatalembernek az apja gyanús halála utáni nyomozását követi soron, valójában sokkal inkább szól a gyász szétziláló, elbizonytalanító voltáról, a személyiség illékony emlékekben megnyilatkozó megragadhatatlanságáról. Aki detektívmunkát vár a filmtől, inkább hagyja ki.

Megomlásveszély – Nae Caranfil: 6.9 pe scara Richter / 6,9 a Richter-skálán

2016. május 28. – írta Jakab-Benke Nándor

A 6,9 a Richer-skálán egy román-magyar-bolgár koprodukció, amiben filmalapos pénz is van. Ez alapvetően egy jó hír lenne, a stáblista felgördülése után viszont keserű szájízzel maradunk: a magyar filmgyártás önmagában ugyanis már nagyon rég nem tud ilyen vicces filmeket kitermelni.

Coming of age rémdráma – Rúnar Rúnarsson: Þrestir / Sparrows / Madárkák

2016. április 14. – írta Csiger Ádám

Az izlandi Madárkák esszenciális, de egyben meglehetősen szokványos coming of age drámaként kezdődik, de a végére átcsap a hollywoodi felnövésfilmek totális ellentétébe, sőt, kritikájába.

Család szilánkokban – Joachim Trier: Louder Than Bombs / Hétköznapi titkaink

2016. március 25. – írta Dobi Ferenc

Joachim Trier norvég rendező első angol nyelvű, amerikai közegben játszódó filmje tagadhatatlanul európai lett: hétköznapi epizódokban tobzódó, lassan hömpölygő, intenzív emberi dráma egy szilánkokra hullott család trauma-feldolgozási és újraegyesítési kísérleteiről. Mágiája a szemfényvesztés mellőzésében rejlik.

Férfi=állat – Anders Thomas Jensen: Mænd & høn / Férfiak és csirkék

2016. február 15. – írta Dobi Ferenc

A dán fekete humor fenegyereke olyan magasra tette a lécet a korábbi alkotásaival, hogy már nem is volt kedve megugrani azt. Helyette készített egy szórakoztató, de nem túl magasröptű komédiát egy csapat torzszülöttről, akik ugyanolyan hátrányos helyzetből indulnak, mint egy hatmilliós ország filmművészete.

Interjú a vámpír fiával – Beszélgetés ifjabb Lugosi Béla ügyvéddel

2015. november 23. – írta Jakab-Benke Nándor

Lugosi Béla George 1938. január 5-én született Los Angelesben. Sokan Bela Lugosi Jr.-ként ismerik, ugyanis ő a legendás erdélyi színész, Lugosi Béla egyetlen fia. Nem követte apját a színészi pályán, viszont a hollywoodi filmiparhoz elég sok köze van a családi hagyatékon keresztül. Az idén 77 éves ügyvéd Universal Pictures-szel vívott hosszú jogi csatározása vezetett az ún. California Celebrities Rights Act nevű törvény létrejöttéhez, amely nagyjából azt jelenti, hogy a hírességek nyilvánossági jogai átszállnak az örökösökre azok halála után, ugyanúgy, mint mindenféle más öröklendő vagyon.

Erdélyiek erdélyiekről I. – Tökéletes befektetés; Mese; Romanian Sunrise

2015. május 11. – írta Németh Szabolcs Előd, György Szidónia, Berecki Beáta Hajnalka

Rájuk (lesz) érdemes odafigyelni: új rovatunkban fiatal erdélyi kritikusok írnak röviden friss erdélyi filmekről. Hogy mitől erdélyi egy film? Annyira nem is egyértelmű, ahogyan alább kiderül – de mindenképp nyilvánvaló.

Az öreg ügyvédje – David Dobkin: The Judge / A bíró

2014. október 23. – írta Csiger Ádám

Vasember, Sherlock Holmes és pár könnyed komédia után Robert Downey Jr. újra drámai szerepet vállalt, és még filmet is jól választott a visszatéréshez. A bíró egyszerre családi és tárgyalótermi (melo)dráma, így bőven adott alkalmat a sztárszínész számára, hogy újra formába lendüljön.