Voltunk, vagyunk, legyünk még – John Crowley: We Live in Time / A szerelem ideje

2024. október 18. – írta Farkas Boglárka Angéla

A szerelem ideje betegségfókuszú szerelmi melodrámát vegyít nonlineáris történetmeséléssel és nem áll neki rosszul. Bár Crowley filmje irreálisan idillivé teszi a főszereplő pár kálváriáját, megvan benne az a báj és érzelmi töltet, ami „randiképessé” teszi.

Szemforgató, hamis papok – Dustin Lance Black: Under the Banner of Heaven / A mennyország zászlaja alatt

2023. március 5. – írta Kovács Patrik

Ráció és hit, igazságszomj és vallási fanatizmus szülte delíriumos ábrándok: e napjainkban különösen aktuális témák állnak Dustin Lance Black minisorozatának középpontjában, mely valójában egy kisképernyőre írt családregény, de nyomokban detektívthrillert is tartalmaz.

SoHo, AIDS, siker – Lin-Manuel Miranda: Tick, Tick... Boom!

2022. március 1. – írta Hegyi Damján

A musicalek világában otthonosan mozgó Lin-Manuel Miranda megrendezte a Rent című Broadway-musical írójának, Jonathan Larson életének azon korszakát, amikor az még a világhírnév előtt a szárnyait bontogatta. Larson a saját felnövéstörténetét is dalcsokorba szedte Tick, Tick... Boom! címmel, mely alapjául szolgált Miranda filmjéhez. Az eredmény: két órányi Élet.

A semmi utolsó megkísértése – Martin Scorsese: Silence / Némaság

2017. február 13. – írta Ritter György

Hihetünk-e még abban, hogy Bergman, Tarkovszkij és még egy sor klasszikus után lehet újat mondani Isten csendjéről, kínzó némaságáról – más nézőpontból nézve az ember metafizikai magányáról? Előrebocsátom, hogy Scorsesének sem sikerült ez legújabb filmjében. Mégis, amiért a Némaságot érdemes megnézni (sőt talán újranézni), az főleg stílusában, elegánsan újracsomagolt, visszafogott üzenetében rejlik.

Full Metál Passió – Mel Gibson: Hacksaw Ridge / A fegyvertelen katona

2016. november 10. – írta Jakab-Benke Nándor

Mel Gibson tíz éve nem jegyzett filmet rendezőként, most viszont diadalittasan tér vissza az azóta teljesen digitalizált mozikba – és az Oscar-versenybe. A tegnapi választási eredményeket elnézve még esélye is lehet: mesterien felépített filmje ugyanattól a hamis pátosztól visszhangzik, mint amitől a (nem csak) amerikai nagypolitika.

Elemi pókösztön – Marc Webb: The Amazing Spider-Man 2 / A csodálatos Pókember 2.

2014. május 2. – írta Verpeléti András

Évek óta töretlen a képregényfilmeket övező óriási érdeklődés, úgyhogy akár tetszik, akár nem, garantáltan megélünk még jó pár folytatást és rebootot. Még a Marvel Entertainment leggyengébb produkcióinak számító Thor-filmek is olyan sok pénzt termelnek, hogy Michael Cimino is csak nehezen tudná elszórni. Ezek után nem csoda, hogy a Sony is szerette volna minél előbb bebiztosítani a frissen újraindított Pókember-univerzumot egy folytatással. Míg az előző opusz a hangsúlyos eredettörténet mellett csak egy viszonylag gyengébb antagonistát vetett be, az új film ennek tökéletes ellentétét ígérte. Más kérdés, hogy a végeredmény mégsem egészen ezt tükrözi.

Nagy filmmel nagy felelősség – Marc Webb: The Amazing Spider-Man / A csodálatos pókember

2012. július 16. – írta Verpeléti András

Már elég nehéz követni, hogy éppen hányadik hullámában vagyunk az ezredforduló környékén elrajtolt szuperhősfilm-dömpingnek. A remake- és újraindítási divattal járó műfaj legújabb alanya a Pókember-krónika, amit Marc Webb alkotott újra alig öt évvel a legutóbbi feldolgozások után. Az egyre szaporodó képregénymozik mellett végre az is kezd testet ölteni, hogy mit akarnak a producerek az elkészült Marvel-filmekkel.

A Pókember megérkezett Európába

2012. június 18. – írta a szerk.

Pár nappal a tokiói világpremier után hétfő este Londonban debütál A csodálatos Pókember (The Amazing Spider-Man).