A filmek börtöne – Interjú Anca Mitrannal, a Román Nemzeti Filmarchívum igazgatójával

2003. október 15. – írta Kacsó Edith

2550 ágy, több mint 3000 „lakó” – ezek a jilavai börtön legfőbb jellemzői. A Bukarest melletti település leginkább fogdájáról „híres”, kevesen tudják, hogy ugyancsak itt van a „filmek börtöne” is, vagyis a Filmarchívum. A főváros központjától úgy másfél órányira, poros kis faluban áll meg az egyetlen arra közlekedő autóbusz. Vezetője készséges, a kapuban áll meg, hogy leszállhassak.

Mozgó kép, kommunikáció, közvetítés – Interjú Pethő Ágnessel

2003. szeptember 15. – írta Zágoni Balázs, Margitházi Beja

Mi is a neve a foglalkozásodnak? – kérdeztük az interjú után, és sokáig haboztunk a komikusnak ható filmelmész, a sokat sejtető filmelméletíró, és az idegenül hangzó filmológus között. Bár a terminológia még nem bejáratott, a kérdés nagyon is konkrét, mivel hamarosan Erdélyben sem lesz rendhagyó, ha valaki filmelmélettel, filmtudománnyal foglalkozik. Pethő Ágnest – aki diákkora óta olvas, ír filmekről, és azóta maga is több diákot irányított hasonló kalandokra – doktori dolgozatának kötet formában való megjelenése után, és az általa is kezdeményezett egyetemi filmszak indulása előtt kerestük meg.

Utánozhatatlanul eredeti – Beszélgetés Gaspar Noé rendezővel

2003. július 15. – írta Elekes Szentágotai Blanka

Alig néhány nap eltéréssel került a magyar mozikba a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál legsikeresebb (Roman Polanski A zongorista című alkotása), illetve legtöbbet vitatott filmje. Ez utóbbi az argentin származású francia rendező, Gaspar Noé munkája, ám sokan csak úgy emlegetik, mint az a film, amelyben kilenc percen keresztül erőszakolják a gyönyörű, nemrég még Kleopátraként ragyogó Monica Belluccit.

A hívószavak alapján peregjen le egy történet – Beszélgetés Makkai Bencével

2003. július 15. – írta Zágoni Balázs

Makkai Bence tavaly nyáron kereste meg első kisfilm-ötletével Durst György producert. A Holtvágányt fél év múlva bemutatták a Magyar Filmszemlén, majd több nemzetközi filmfesztiválon is. Három nap alatt forgatták Magyarországon, a vászonról pedig ismerős kolozsvári színész-arcok köszönnek vissza. Első filmforgatásáról kérdeztük a rendezőt, aki (még) nem tartja magát filmesnek.

Az ötödik filmem már lehet rossz, de a második még nem – Beszélgetés Fazekas Csaba filmrendezővel

2003. július 15. – írta Galambos Attila

Fazekas Csabát 1995-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakára, Simó Sándor osztályába. Az alábbi interjú készítőjét 2000-ben vette fel ugyanő, ugyanoda, de új osztálya csak egy évig tanulhatott tőle, mert 2001 szeptemberében a fiatal filmesek első számú támogatója elhunyt. Ennyit mindenképpen előre szerettem volna bocsátani. Fazekas Csaba első nagyjátékfilmjéről, a szemlén felsorolhatatlan sok díjat nyert Boldog születésnapot!-ról beszélgettünk.

Kis teremben művészfilm, nagy teremben kasszafilm – A III. Filmtettfeszt filmforgalmazásról szóló kerekasztal-beszélgetése*

2003. július 15. – írta Zágoni Balázs

Jó napot kívánok, Zágoni Balázs vagyok, a Filmtett szerkesztője. A Filmtett-születésnap hagyományához tartozik a rendhagyó kerekasztal. Tavalyelőtt a filmes lapok szerkesztőit sikerült, mint kiderült, első alkalommal, egy asztal mellé leültetni, tavaly a producerekkel folytattuk ezt a sort és idén azt mondtuk, hogy akkor haladjunk tovább a film előállítási láncában és következzenek a filmforgalmazók és a moziüzemeltetők.

Látod a különbséget? – pixel kontra celluloid – Beszélgetés a digitális mozijövőről

2003. július 1. – írta Gyenge Zsolt

Közép-Európa akkor egyetlen digitális moziját nyitották meg Budapesten 2002. márciusában. A UCI Central Europe által üzemeltetett Palace MOM Park multiplex mozi egyik termében működik a jövő mozitechnológiája. A cég vezetői a technika mellett bemutatták a Filmtettnek a mozizás jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket is.

„Hétvégén nem a Balatonra mentünk, hanem filmet csináltunk” – Beszélgetés Dyga Zsombor filmrendezővel

2003. június 15. – írta Libor Anita

Dyga Zsombor Tesó című – egyébként már a negyedik – nagyjátékfilmje favorit minden szinten: már a szemlén is hatalmas sikere volt, a külföldi kritikusok dicsérték és tizenhárom szavazat híján csúszott le a közönségdíjról. A Tesó forgalmazása erős médiatámogatással indult, és kezdenek felcsillanni a külföldi forgalmazás esélyei is. Az ide és az innen vezető útról beszéltettem a rendezőt.

A nyugtalanság kalandja és a „megtalált idő” – Interjú Bíró Yvette-tel

2003. június 15. – írta Margitházi Beja

Utazik, néz, ír, forgat, tanít, és majd négy évtizede publikál. A New Yorkban és Párizsban élő Bíró Yvette könyveit itthon és külföldön generációk idézték, forgatták, akik a hetedik művészet formanyelvével, drámaiságával, rendetlen rendjével és profán mitológiájával ismerkedve egy fáradhatatlan kérdezővel is ismeretséget köthettek. Nem tiltott határátlépések című új könyvének megjelenése után levélben váltottunk kérdéseket és feleleteket.

Keserű poénok, gerilla népnevelés – Beszélgetés Kálmánczhelyi Zoltán és Végh Zsolt filmkészítőkkel

2003. május 15. – írta Kovács Gellért

Kálmánczhelyi Zoltán, Végh Zsolt és Stefanovics Angéla kedvesen különc pontok a magyarországi filmgyártás néha igen beszűkültnek tűnő egén. A kilencvenes évek elejétől gyártják közösen az egyre kifinomultabb, fergeteges, maróan felszabadult poénokkal operáló rövidfilmjeiket. Most fordulóponthoz érkezett pályájuk, hosszú kilincselés után elkészíthették első játékfilmjüket, a Libiomfit, melyhez az ihletet a magyar kriminalisztika egyik furcsa esetéből merítették: Liebe Attila a nyolcvanas években egy saját színjátszó csoportban igyekezett a híres-hírhedt Sztaniszlavszkíj módszernek teret adni, olyan elvakultan, hogy egy fiatal nőt megfojtott a teljes átélés jegyében. Kálmánczhelyiék filmjében – melyben Angéla most „csak szerepel és ír” – Liebe különös szelleme Libi bácsiként öltött testet, a hős saját önmegvalósításához kiszemelt mű pedig nem más, mint Milne Micimackója. Különös filmjük – melyet ők legszívesebben szocio-dráma-musicalként sorolnának be – előzményeiről, születéséről és reménybeli jövőjéről beszélgettem a fiúkkal.