Boldogít, amíg már nem – Tudor Cristian Jurgiu: Poate mai trăiesc și azi

2021. június 5. – írta Farkas Boglárka Angéla

A Poate mai trăiesc și azi egy párkapcsolat anatómiáját kínálja mesei párhuzamokkal, hangulatingadozásoktól szenvedő királylánnyal és magatehetetlen királyfival. Tudor Cristian Jurgiu nagyjátékfilmje szórakoztató kísérlet lehetett volna, de úgy tűnik, hogy útközben egy gonosz boszorkány köpött a rendező levesébe.

Szerelem és vasfüggöny – Szabó István: Szerelmesfilm (1970)

2021. április 17. – írta Németh Szabolcs Előd

Szabó István első három filmje generációs közérzetet közvetítő alkotás. Az „így jöttem”-trilógiájának záró darabja, a Szerelmesfilm is a történelem (második világháború, 1956-os forradalom) emberi sorsokat alakító hatásáról mesél.

Melengető és fojtogató ölelés – Mona Fastvold: The World to Come

2021. március 18. – írta Incze Kata

Mona Fastvold norvég rendező filmjének szinopszisa alapján könnyű arra következtetni, hogy a Céline Sciamma rendezte Portré a lángoló fiatal lányról nemzetközi sikerére alapozva próbálja meglovagolni a fojtott hangulatú, előző századok valamelyikében játszodó leszbikus melodráma műfaját (már ha beszélhetünk ilyenről). Bár a történet és az mögötte rejlő morális probléma nagy vonalakban ugyanaz, Fastvold szerzőisége szinte pofoncsapásként éri a fölényesen legyintő nézőt. Kelly Reichardt és Wim Wenders stílusát idéző minimalizmussal, lebilicselő lassúsággal építi fel két feleség egymás iránti szerelmét, miközben a házasság intézményével együtt demitizálja a vadnyugatot is.

Jane Austen pletykafészke – Chris Van Dusen: Bridgerton / A Bridgerton család

2021. február 3. – írta Vigh Martin

Szép emberek, pompás kosztümök, no meg persze a Netflix-rekorder 82 millió néző: ezek az első asszociációink a Shonda Rhimes és Chris Van Dusen legújabb sikersorozatával, A Bridgerton családdal kapcsolatban, melynél trendibb széria kevés akad, és most ebben semmi pejoratív nincs, a sorozat ugyanis egyszerűen azt az érzést kelti, mintha patikamérlegen adagoltak volna minden olyan összetevőt, ami manapság meghatározó trendnek számít. Az angol arisztokrácia talán még sosem volt ennyire fülledt és cinikus, a háttérben Billie Eilish és a Maroon 5 szól, a feminista hang pedig igen erőteljes. De hogyan működhet ez ennyire jól?

A víz bűvöletében – Christian Petzold: Undine

2021. január 19. – írta Galaczi Zsófia

Az Undine egy valószerűtlen találkozás és tragikus szerelem története a valóság és a fantázia határán, a cselekmény előrehaladtával egyre inkább az utóbbi felé elmozdulva. Erőteljes, víz uralta tematikája miatt könnyű A víz érintésére asszociálni róla, de annál azért sokkal jobb.

Amilyenek mi voltunk – Cooper Raiff: Shithouse

2021. január 3. – írta Pernecker Dávid

Cooper Raiff kitűnő bemutatkozása rettenetesen romantikus, de egy pillanatra sem felszínes, öncélú, triviális, didaktikus vagy sokat látottságában ismerős. 

Veled, de nélküled – Lenny Abrahamson, Hettie Macdonald: Normal People / Normális emberek

2020. december 23. – írta Gyöngyösi Lilla

Milyenek azok a normális emberek? A Sally Rooney sikerregénye alapján készült Normális emberek egy klasszikus „se veled, se nélküled”-kapcsolat néhány évét mutatja be. Nincs itt semmi látnivaló, csak két fiatal felnőtt kétségbeesett küzdelme önmagáért és egymásért; mikor, hogy.

Szerelem, te mutáns szörny! – Michael Matthews: Love and Monsters

2020. december 22. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

A Love and Monsters címet meglátva az ember valószínűleg valamiféle kellemetlenül ügyetlen, nívótlan bóvlira gondolhat, de meglepetésünkre ez csak részben igaz, hisz a szóbanforgó film, ha semmi kimagaslót nem is mutat a nézőnek, semmiképp nem nézhetetlen, sőt, akár a „könnyed szórakozás” jelzős szószerkezet is megilletheti. Ha összeeszkábáljuk például Az út (The Road), Zombieland és főleg a Papírvárosok (Paper Towns) című filmeket, akkor megkapjuk a Love and Monsters-t, ami végsősoron egy posztapokaliptikus coming-of-age road movie kaland-vígjáték.

A félelem szótára – Jon Garañó, Aitor Arregi: La trinchera infinita / A vég nélküli lövészárok

2020. november 24. – írta Buzogány Klára

Vannak, akik úgy hősei egy háborúnak, hogy sosem jártak lövészárokban. És vannak olyan lövészárkok, amelyek sosem húzódtak a fronton.

Nagyobb a füstje – Remake-be szabva: Rebecca / A Manderley-ház asszonya (1940, 2020)

2020. október 31. – írta Buzogány Klára

80 évvel A Manderley-ház asszonya bemutatója után, idén október közepétől a Netflixen nézhető az új Rebecca. Azt nem is vártuk, hogy bárki lekörözze Hitchcockot, de lehetett volna ez az új film olyan jó, mint amilyen szép.