Kelet- és Közép-Európa,
dokumentumfilm. A 18. Mediawave zsűrije által díjazott filmek szinte tisztán
körvonalazhatók ezzel a két kifejezéssel. Magyar, orosz, lengyel, román és bolgár filmek kaptak díjat, közülük öt dokumentum- és
két-két kis- és nagyjátékfilm.
Miért is nem hozott desszert-barát döntést a zsűri? Az édesség-ellenes választás magyarázatára ne térjünk ki, inkább nézzük át az ínyencségekkel teli animációs étlapot!
Beton (r: Ariel Belinco & Michael Faust). Ha már Izrael, háború, ha már háború, katonák. A film mégis inkább béke. A helyszín egy katonai bázis a sivatag közepén, a szereplők unatkozó katonák és egy fekete papírsárkány a fal túloldalán. Ez utóbbi feltűnése zavart kelt, az alvó, elmosódott világ megbolydul, a rend helyreállítása minden erőt megmozgat. Finom, ironikus felhanggal átszőtt szituációs rajz, szimbolikát belekeverve többfajta jelentésárnyalattal, önmagában mégis egyszerű történet, egy tiszta gondolat. Nem is kell más.
Kitörés (r: Arnaud Demuynck). Mint az előbb, a különbség, hogy ez esetben a meztelenre vetkőztetett eszme a szabadság. Amiért a rab menekül, amiért a madár száll, minden akadályon át. A stencil-animációban nincs felesleges szín, hang vagy mozdulat – az egész csupán egy érzés: a remény.
De megtudtuk milyen is a kaktusz és az orchidea szerelmének epizódja egy végtelen love-sztoriban (Nincs vége – r.: Clemens Steiger); Hasfelmetsző Jack történetét utcatáblák és táncoló figurák mesélték el (Isten hozott a Fehér kápolna kerületben – r.: Marie Vieillevie); ecsetvonások úsztattak vízben házat és autót Jacco Olivier költői képein (Saeftinghe); A bhearrai öregasszony (Naomi Wilson) a tengerhez indult újjászületni, mert kék ráncait csak a sós víz moshatta le… Nevettünk az első amerikai asztronautákon, akik a Holdra érkezve nem tudták, hogy bizony a szovjetek már odataláltak (Holdkutatás – r.: Dafna Cohen & Elad Dabush); és derültünk Signe Baumane „kizárólag oktatási célra” készült, a női szexualitást feszegető felvilágosító-animációján is (Szex teljes mellbedobással). A kiváló felhozatalt színesítette három remek magyar alkotás is: Gaál Fruzsina Vízen, Kreif Zsuzsanna Szépia és Gelley Bálint Dróton című munkái mind egyszerű, szép történetek, sallangmentes ábrázolással.
A desszert-lista korántsem ennyi, szóval lett volna miből válogatni. Talán a bőség zavara okozta az animációs filmek mellőzését zsűrizéskor. Vagy a túlfűszerezett főételek…
A legjobb ifjúsági film díját Horváth Lili vehette át a tőle megszokott örömmel Uszodai tolvaj című munkájáért, ami az Ottlik-novella igazán szép adaptációja, csak egyszer igazán lelkesedne a rendező is, ha már szakmailag kompetens emberek elismerik a munkáját. Operatőri munkájáért Erdély Mátyást jutalmazták a Türelem (r.: Nemes Jeles László) feszes képeiért; a zsűri különdíját pedig a lengyel Rafal Skalski vihette haza az 52 százalék című balett-drámáért, mely egy kislány kemény munkáját örökíti meg egyetlen oldódó pillanattal: láb-nyújtó gyakorlatok alatt a gyermek cicája közelebbről is megismerkedett a kamerával.
Győr város díja Oroszországba került: Pavel Medvedev A Naptól a harmadik bolygón című dokumentumfilmje a lápvidéki űrszemét-gyűjtés és egy szúnyogcsípte zarándoklat pillanatait örökíti meg. A KPMG Felelős Társadalomért Díját Az első nap – lengyel alkotás, Marcin Sauter munkája – kapta: a világvégén élő kis halász-vadász népcsoport gyermekei a nagy Szovjetunióról tanulnak első nap a távoli bentlakásos iskolában, s az iskolapadban csak a végtelen tundráért vágyakozó tekintetük marad ugyanaz, mint amely otthon boldogan a távolba révedt…
És végre a bor, amit igazán csak a Diákzsűri tudott értékelni, hiszen az ő díjuk az egyetlen, amit (műfaji átsorolás nélkül is) nagyjátékfilm kapott: az orosz Alexey Fedorchenko Elsőként a Holdon című alkotása naiv képeiért, ironikus hangvételéért, hitelesen megteremtett ál-dokumentarista valóságáért kapta meg az elismerést.
A szúnyogirtás és más történetek – Andrey Paounov meséje érdemelte ki a legjobb dokumentumfilm címet: egy kisváros nem mindennapi problémás kérdéseiről – moszkítókról, fogolytáborról, áradásról, munkanélküliségről, atomerőműről, börtönről, hajókról és természetről elmélkedhettünk a bolgár rendező gondolatai és a Duna mentén.
A legjobb kísérleti film díját a „Buharov-testvérek” (Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor) nagyjátékfilmek közé sorolt alkotása, a Lassú tükör érdemelte ki, értékelve ezáltal a bizarr képi világot, a csípő iróniát, a kiváló színészvezetést, s ezen különös világ egyéni összhangját.
A 2008-as Mediawave fesztivál fődíja egy gyakorta előforduló szomorú élethelyzet dokumentációja: a pénzkereseti lehetőség hiánya miatt szétszakadó család mindennapjai. Az eset furcsasága, hogy az apa maradt otthon a gyerekekkel, s az anya távollétében a csonka család életében csak a küzdelem és a hiányérzet állandósul… A fesztiválgyőztes film címe: Virágok hídja, rendezője Thomas Ciulei Romániából.
Komoly, küzdelmes filmek, mély gondolatok, karakteres ízek Európa keletebbi feléből. Felnőtt filmek egy nagykorú fesztiválon, de ahogy azt Báron György is megjegyezte a zárógálán: pont az a jó a Mediawave-ben, hogy a sok komoly filmes rendezvény közt meg tudta őrizni fiatalságát, frissességét, itt mindig felüdül a fesztivállátogató.
Kicsit más. De: „Légy fiatal és kussolj!” Akkor érteni fogod…
