Mi is az a Mediawave? Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál. Fényírók fesztiválja. Sajnos valójában nem zene és film. Zene vagy film. Mert ha a filmek érdekelnek, akkor fizikai képtelenség részt venni a zenei programokon. Marad a jó filmzene és néhány elcsípett morzsa a zenei kínálatból.
De lássuk a filmeket. A nemzetközi versenyprogramban négy nagyjátékfilm, tíz kisjátékfilm és még majd' hatvan animációs-, kísérleti- és dokumentumfilm szerepel. Ítéletet hirdet az öttagú nemzetközi zsűri (Ella Davletshina, orosz dokumentumfilmrendező; Samira Sinai, iráni díszlettervező; Mike Holbloom, kanadai „fringe”-rendező; Kőrösi Zoltán, író; Török Ferenc, filmrendező) és a diákzsűri (Dér Asia, Lang Tamás, Raffay Réka, Teszler Tamás) is. De versenyen kívül is számtalan gyöngyszem ékesíti a programot a felsorolt műfajok mindegyikéből, s mindez változatos tálalásban: in memoriam és premiervetítések, kisebb-nagyobb termek és szabadtér. Gondot csak az átfedések jelentenek, reményt csak a dupla vetítés…
Rómer ház. A filmes centrum. Ide érkezel délben, és innét indulsz éjjel a szállásodra. Kicsi, otthonos épület, ezer arccal és zegzugos helyiségekkel: nézzük csak a nagyjából nyolcvanfős nagytermet, ahol fából készült kerti székeken ülve mozizhatsz, ha nem tudod, hogy az első két sorban ugyanilyen típusú fotelek is vannak. Már ezért is érdemes volt…
![](/uploads/Filmkepek/babak.jpg)
Filmek, igazán. Erős felhozatal, csak nagyritkán egy-egy „ezt nem kellett volna”… Kisjátékfilmek csokrokba kötve: gyilkosság, gyermek, szerelem. Az angyalok a földbe mennek (r.: Babak Amini, Teherán): gesztus, ami a gyászoló szülőnek béke, egy szegény lánynak keserves munka. Csontok, a szeretett gyermek maradványai − a temetés lehetőségének ajándéka olyan tájon, amit átitatott a vér, lerombolt a háború; olyan közegben, ahol izzik a politikai ellenségeskedés. Talán európai szemmel elnyűtt, didaktikus is lehetne, pedig csak őszinte, valóságos és kegyetlen. Fájdalmasan szép. Mint Nemes Jeles László képei (Türelem). A különbség a csontok lerágottsága. Ott a történet élő, igaz; itt a technikai oldal zseniális. Különböző tájak különböző halál-pillanatait szedték össze nekünk, volt még vérfröcskölős emberirtás spanyol módra és a banális amerikai gyermekcsíny… Apropó gyermek: Hullámok (r.: Adrian Sitaru, Románia) − kidolgozott szociális csipkelődés: élces mozi átgondolt dramaturgiával, precíz fényképezéssel. Helyszín a strand, ahol nem csak a ruháitól szabadul meg az ember, a meleg és a tömeg csupaszra vetkőzteti az emberi természetet is. Ahol viszont nemhogy pőrén áll, de még jelmezbe is bújik, sőt szerepet is játszik a jellem: a színház ejt rabul két kisfiút is, angol (Fiú, r.: Daniel Mulloy) és kanadai (Talált tárgyak, r.: David Birnbaum) kivitelben: az előbbi játék, színjáték? Az utóbbi szégyen, maga a pokol, viszont mindkettő elvarázsolt világ, nagy halál nélkül. Sok esetben a kettő együtt jár, a gyermek és a halál olyan gondolatkombináció, amit nem lehet eléggé kifacsarni.
![](/uploads/Filmkepek/josh.jpg)
Mindig akad egy újabb pillanat, egy ismeretlen reakció, egy nem várt fordulat, amit érdemes filmre rögzíteni. Govinda Van Maele Josh című munkája nem akar túlmutatni önmagán, nem akarja túlbonyolítani a helyzetet, csupaszon a néző arcába vágja a fiú gyászát, akinek szülei elvesztése után újra kell építenie mindent, meg kell találnia önmagát, s ha a poklot már megjárta, dönthet, és az üres tivornyák után elindulhat a saját útján. Szép és igaz. Az apa-fiú kapcsolat árnyalatait rajzolja le Simon Ellis Puhány című filmje: kidolgozott jellemek, élesedő konfliktusok, csattanó végkifejlet. S ha már a szerelem is szóba került: az izraeli Rodeon Brodsky a Tolyában elaltat, felráz, és megnevettet. A dokuból kiforró játékfilm a maga puritán tisztaságában fed fel mély érzelmeket. A közeg: otthonuktól távol dolgozó férfiak feleségeiket köszöntik nőnap alkalmából. Sorbanállás a telefonnál, kedves üzenetek, potyogó könnyek, mégsem mond ez semmit, csak pár előre megfogalmazott kifejezés, amit el kell mondani, mert mégis. Csak Tolya játéka hat igazán, nála szavak nélkül is őszinte a szerelem, igazán.
![](/uploads/Filmkepek/tolya.jpg)
Gyöngyszemek voltak. Most kisjátékfilmekből. Legközelebb a teljes étlapról, immár a főfogás nélkül. Ízelítőül: előételként kísérleti filmek, többségében amerikai módra; desszertnek animáció: szex, szerelem, élet és humor; fűszerként világ-képek, avagy dokuk Európa minden szegletéből, némi tengerentúli felhanggal. S a nagyjátékfilmek? Bor, mi más.