Veit Helmer nem egy mindennapi filmkészítő. Börleszkes, némafilmes stílusa nem jutott el ugyan a legszélesebb közönséghez, a fesztiválnézők azonban emlékezhetnek a zseniális Tuvalura (Tuvalu, az álomsziget, 1999), vagy az Abszurdisztánra (2008), netán a frenetikus Surprise! című rövidjére.
Legújabb filmje a volt szovjet űrrepülőtéren játszódó „space-love story” Bajkonur (Baikonur, 2011), ami az első film, amit ezen a helyszínen forgathattak. Ezt kísérte el a Comedy Cluj fesztiválra, és egy füst alatt a kolozsvári Német Kultúrközpont szervezésében egy workshopot is tartott low-budget filmkészítés témában. A német filmest az előadás után kérdeztük.
A karrierje elején különböző nyersanyagokkal kísérletezett, kézzel festett 8mm-es filmtől kezdve egészen a 70mm-ig. Mi az, ami a legjobban hiányozni fog az analóg korszakból?
Az analóg filmkészítés egy teljesen másik hozzáállást jelentett. Minden egyes snitt nagyon költséges volt, rendezőként jóval a forgatás előtt el kellett képzelned a filmedet, vizualizálnod, leforgatnod a fejedben. Csak egészen különös körülmények miatt lehetett változtatni a koncepción, költségvetési okokból. Egy 35mm-re forgatott rövidfilm laborköltsége tízezer euró körül mozgott. Így aztán a vágás is nagyobb odafigyeléssel történt. A digitális filmkészítésnek az az előnye, hogy kisebb stábot, kisebb kamerákat és kevesebb fényforrást vesz igénybe. Amit látsz a keresőben, azt kapod. De könnyű átesni a ló másik oldalára, ami koncepció és vég nélküli felvételeket eredményez. Én személyesen megpróbálom majd megtartani az „analóg” szokásaimat, amikor jövőre az első digitálisan forgatott nagyjátékfilmemet készítem.
Milyen nagyjátékfilm lesz az?
Egy gyerekfilm.
Meséljen többet róla: miről szól, mikor forgatják?
A film az előkészítés korai stádiumaiban van, úgyhogy sokat nem árulnék el. Viszont azt már tudni, hogy eléggé anarchikus hangulatú lesz.
Kolozsvári előadásában azt említette, hogy az embereknek már nincs türelme és ideje nagyjátékfilmekre. Merre halad a filmkészítés, a filmes beszéd?
A mozikat leszámítva az emberek figyelme egyszerűen túlságosan szét van szórva ahhoz, hogy filmet nézzenek. De most már a mozikban is folyamatosan az e-mailjeiket nézik. Így aztán a mai filmek gyorsabbak: átlagosan 1500 vágás van bennük, ami a több mint kétszerese az analóg éráénak. Én személyesen a dinamikusabb vágást és dramaturgiát részesítem előnyben, a jól kitalált tempót. A filmjeimben gyors mozzanatok is vannak, de szeretek annyira lelassulni, amennyire csak lehet.
És mi van a forgalmazással és a szerzői jogokkal? Nem lehet mindenkit börtönbe küldeni torrentezésért. Mi a megoldás? Meghalnak-e a mozik?
Abban reménykedem, hogy a közeljövőben mindenkinek többféle törvényes lehetősége lesz, amik közül választhat, ha filmet akar nézni. Reklámokból finanszírozott ingyen letöltés a mohóbbaknak, és pay-per-view megoldások az igazi filmszeretőknek. A moziknak viszont csak akkor van lehetősége túlélni, ha vonzó közösségi helyszínekké változnak, minőségi éttermekkel és kávézókkal, ahová az ember szívesen megy kultúrát is fogyasztani.
Apropó, helyszín: a Bajkonurt operaházakban szerette volna turnéztatni világszerte. Mi történt?
Az ötletet most is nagyszerűnek tartom, de nem találtam szponzort hozzá.
Saját filmjeinek producere is. Mi a legnehezebb része a produceri munkának?
A pénz előteremtése.
Ön honnan szokta előteremteni?
A végső finanszírozási struktúra általában 8–12 helyről áll össze: tévéstúdiók, kormányzati alapok, helyi támogatások, magánbefektetők és a forgalmazók előlegei.
Dolgozott Wendersszel, de a stílusaik talán nem is különbözhetnének jobban. Milyen hatással volt Önre Wenders?
Wim Wenders a tanárom volt. És azt tanította meg, hogy hogyan tanítsak. Most is azt a fajta műhelymunkát csinálom Ázsiában és Dél-Amerikában, amit ő tanított nekünk annak idején.
Meséljen még erről a műhelyről. Mit tanít?
Interaktív workshopokat tartok, főleg fejlődésben levő országokban. A résztvevők egy-egy filmötlettel jelentkeznek, ebből kiválasztok egyet és mindenki kell írjon belőle egy forgatókönyvet. Az én tulajdonképpeni jelenlétem pedig mindössze hat nap. Első napon castingolunk, a másodikon helyszínt keresünk, három napig forgatunk és egy nap alatt összeállítunk egy nyersvágást. Az utómunka (finomvágás, hang) később történik. Ha a film elkészül, visszatérek egy egynapos workshopra marketing és forgalmazás témában.
Mit tanácsol a filmes iskolából frissen kikerült újonc filmkészítőknek?
Forgassatok, forgassatok, forgassatok!
