Ez a film akár jó is lehetett volna. Végülis egy cirkusz életéről szól, ami mókás és érdekes kellene legyen. De nem volt az. Egy csöpögős, nyálas kis szerelmi háromszög sarkait járja be a történet, a cirkusz és a pöttyösfülű elefánt pedig csak körítésnek szolgál a nyáltenger körül.
Tipikus történet, tipikus csavarok egy nem tipikus környezetben: a cirkuszban. Az indítás is tipikus flashback: egy eltévedt öregúr, Jacob Jankowski feleleveníti a cirkuszban töltött éveit egy fiatal érdeklődőnek, aki szintén a cirkuszban dolgozik. Már az elején érzelgős jeleneteknek lehetünk tanúi, ugyanis a fiatal Jacob szülei hirtelen balesetben meghalnak, és a fiú teljesen összeroskad. Egy éjszaka felszökik egy vonatra, amiről kiderül, hogy a Benzini testvérek cirkuszát szállítja. Hősünk új életet kezd: elszegődik a cirkuszhoz állatorvosnak, összebarátkozik a cirkusz vezetőjével és még inkább annak feleségével, Marlenával. A hősök is tipikusak: a fiatal Jacob (Robert Pattinson) jóképű, figyelmes és érzékeny, Marlena (Reese Witherspoon) törékeny, kedves és visszafogott, August (Christoph Waltz) pedig idősebb ugyebár, és kegyetlen zsarnok – nemcsak az állatokkal és az alkalmazottakkal, de a feleségével is.
Marlena és Jacob egymásba szerelmesedése szinte elkerülhetetlen, ugyanis Jacob az, aki felismeri Marlena kedvenc lovának betegségét, és August szava ellenében lelövi az állatot, hogy ne szenvedjen tovább. Ugyanakkor Jacob az egyetlen, aki felfigyel arra, hogy August Marlenával is durván bánik: a lány hátán horzsolások vannak. És még egy jó pont Jacobnak, mert ő szelíditi meg az elefántot, amit August a végső kétségbeesés határán vásárol meg. Jacob és Marlena eleinte csak az állatok kapcsán beszélgetnek, az állatok iránti érzékenységük kovácsolja őket egybe: együtt szomorkodnak a ló halálán, együtt sírnak, amikor August elveri az elefántot, mert az nem engedelmeskedik neki. Csak hát ilyen nincs. A valóságban nincs az a férfi, aki kedves, jóképű, érzékeny, önfeláldozó, szorgalmas, és még az állatokat is megsiratja (még sorolhatnám Jacob jobbnál jobb tulajdonságait, csak nem férne ki).
A Robert Pattinson-kultusz szépen továbbgyűrűzik ebben a filmben, csak ezúttal egy szöszi szegődik az oldalára, akit a gonosz férjtől kell megóvni. Utóbbi már-már karikírozott szerepét Cristoph Waltz játssza: láthattuk őt a Becstelen brigantykban is egy gonoszszerepben, csakhogy ott hiteles a keménysége. Itt viszont néha már röhejesnek tűnik, állandó gyanakvásai és dühkitörései szinte alaptalanok.
A film Sara Gruen azonos című bestselleréből készült, az írónő azt nyilatkozta a könyv kapcsán, hogy a történet gerincét a bibliai Jákob története adta, és innen jött a főszereplő elnevezése is. Ezzel vitába lehet szállni, ugyanis nem sok hasonlóság fedezhető fel a két történet között, sem pedig a szereplők között. A bibliai Jákob ugyanis az elsőszülöttség jogának megszerzéséért csalt, majd bűnhődött a csalásért, de Jacobnak messzemenőleg más céljai és problémái vannak.
A helyszínek jól meg vannak választva, a díszlet és a jelmez is nagyon látványos: a 30-as évek Amerikáját idézi (a cselekmény az 1930-as évekbeli gazdasági válság idején játszódik), Reese Witherspoon minden jelenetben más-más ruhakölteményt visel, a társulatot szállító vonat egy igazi labirintus a sok lakosztályával, a cirkusz világa pedig tényleg kápráztató a sok állattal, ketreccel, akrobatával, törpével, bohóccal. A legmaradandóbb kép a nagy fehér sátor felhúzása, amit naplementében ellenfényben fényképez a kamera: ebben az akcióban mindenki részt vesz, jókedv és igazi cirkuszi hangulat uralja a légkört. Szóval ez inkább egy mese – és ha mesének tekintjük a filmet, akkor még a szereplők is hitelesek, a cirkusz pedig varázslatos helyszíne, a pöttyösfülű elefánttal együtt. Vagy ahogy August mondja, a cirkusz csak egy illúzió, az egész egy nagy csalás: az oroszlánoknak nincs foguk, a kövér nő nem nyom 800 fontot, csak alig a felét stb. És a film is kb. fele annyit ér, mint amennyit az IMDb- vagy Filmtett-csillagocskákból kapni fog – merthogy az egész csak egy illúzió.
