Csoma Emőke a 8. Filmtett−Duna Műhely táborba szervezőként érkezett. Egy sajnálatos esemény következtében (az egyik rendező hirtelen megbetegedett), lehetőséget kapott, hogy elkészítse élete első rövidfilmjét.
A forgatókönyv adott volt, Emőkét azonban nagyon váratlanul érte a felkérés. Nem esett pánikba, megfontoltan látott munkához. A csapatépítés, a helyszínválasztás és a történet finomítása párhuzamosan zajlott. Emőke jól ismerte a tábor nyújtotta lehetőségeket, a sztori kidolgozásakor ezeket gondosan számba vette. A S(óh!)ajt viszonylag egyszerűen kivitelezhető és könnyen értelmezhető: két helyszínen játszódik, két szereplővel, egy fiatal, üde és jóhiszemű lánnyal, valamint egy idős bácsival.
A színészek kiválasztásakor Emőke nem kapkodott, alaposan szemügyre vette a tábor lakóit. Radu Igazsag animációsfilm-rendező örömmel vállalta a felkérést, annak ellenére, hogy csoportvezetőként is helyt kellett állnia az animációs műhelyben. Alakítása lenyűgözte a közönséget, akárcsak a Varga Andreáé, akinek karaktere szinte tökéletesen passzolt a történetbeli lánykához.
Emőke remek kapcsolatot alakított ki a stábtagokkal, ennek köszönhetően számos spontán ötlet került megvalósításra. Nem ragaszkodott véresen komolyan az elképzeléseihez, de ügyesen kézben tartotta a munkát. Gyakran kérte ki kollégái segítségét, kreatív gondolkozásra ösztönözve ezzel őket. A forgatásra Erdélyi Dániel, a rendezők csoportvezetője is kilátogatott, aki jó tanácsaival látta el a csapatot.
A második helyszínen igen kedvezőtlen körülmények között dolgoztak a filmesek. Egy néhány négyzetméteres szobába zsúfolva, fény és friss levegő nélkül, büdös sajtok és oszlófélben lévő szalámik között zajlott a felvétel. A hangmérnök fiúk kimeríthetetlen humorának és a házigazdák készségességének és kitartásának köszönhetően azonban a munkakedv nem csökkent.
Fantasztikus élmény volt részt venni a S(óh!)ajt születésében. Emőke bája, kisugárzása, felkészültsége és az alkotómunkához való hozzáállása mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a stáb tagjai elismerően nyilatkozzanak a forgatásról, ahol mindenki önfeledt és vidám volt. A forgatásról, ami kisebb fennakadásokat leszámítva zökkenőmentesen zajlott, ami mentes volt hangos szótól, gonosz megjegyzésektől, kapkodástól és irigységtől. A forgatásról, aminek sajnos vége, de minden pillanata emlékezetembe íródott.
Nem tudom, mi az oka annak, hogy a S(óh!)ajt készítéséről csak magasztos szavakkal tudok nyilatkozni. Talán a figyelmesség, a kedvesség és az igazi csapatmunka nyűgözött le. Csíkszépvízen, a főutca kis kék házikójában azon a szombati napon, a romlott ételszagon kívül más is átjárta a pici szobácskát. Valami megmagyarázhatatlan dolog, ami nélkül nincs értelme a filmkészítésnek − egyfajta pillanatnyi, de mindennél erősebb összetartozás.
