Romlott társadalmunkban már a szerelem sem a régi. Ki ezért, ki azért, de szenved. Egyik percben szeretünk, a következőben ölünk. Visky Sámuel rövidfilmje a megválaszolatlan kérdések sorozatát tárja elénk. A történet egyszerűnek tűnik, két ember nem mindennapi kapcsolatát mutatja be.

Az első jelenetben egy csinos, romantikus ruhácskát viselő fiatal nő, valamint egy jámbor tekintetű fiú randevúján találjuk magunkat. A rendező azonban nem árul el sokat róluk, nem derül ki, hogy egy bimbózó szerelem, vagy egy kiegyensúlyozott házaspár kellemes hétvégi piknikjébe kapunk betekintést. A fiú lila kis virágot tűz párja hajába, édes, már-már kissé nyálas gesztussal. Az első képsorok színei, kellékei, pl. a piros bogyós fülbevaló, és a hasonló virágdísz a kosár szélén, ügyesen tükrözik a bájos együttlét hangulatát.

Visky Sámuel: Szerető. Gyilkos.

Az ölelkezős jelenet után összeomlik az eddig felépített kártyavár. Előkerül ugyanis egy kés. Nyilván a gyilkosság gondolatáig hosszú út vezetett, Visky Sámuel csak a végkifejletet mutatja meg nekünk, a végső vergődés stádiumában járunk. Bárki akarva és akaratlanul is keveredhet olyan helyzetbe, hogy kilátástalannak véli a szorító, fojtó kapcsolatból való menekülést. Nem derül ki egyértelműen, hogy a fiatalok szerelme viszony, vagy a hétköznapi normáknak megfelelő együttélés. A történet lényegét tekintve ennek nincs különösebb jelentősége.

A parkszerű helyszín után egy vízparton folytatódik a film. A menekülés során a lány – már nem a piros romantikus ruhácskában – egy nádas mentén lihegve szalad. Számomra örök rejtély marad, hogy mindezt félelemmel vagy nevetgélve teszi. Épp ez a folyamatos kettősség adja meg a mű varázsát. Nem tudunk a szereplőkről semmit, nem értjük, mit miért tesznek. A rendező nyilván tudatosan alakította úgy a történetet, hogy számtalan értelmezési mód táruljon a néző elé.

A rövidfilm tulajdonképpen egy beteg kapcsolat erős érzelmi kitöréseinek, vívódásainak leegyszerűsített változata. Romlott társadalmunkban már a szerelem sem a régi. Ki ezért, ki azért, de szenved. Egyik percben szeretünk, a következőben ölünk. Szélsőséges megnyilvánulások, vad vágyak, érzéki békülések jellemzik a modern világ kapcsolatait. Egy szomorú, néhány perces korképet kapunk, a boldogságot kereső emberekről.