Várhegyi Rudolf és Vadon Zoltán szintén a veteran táborlakók közé sorolható, akárcsak Bálint Arthur. A két hangmérnök csoportvezető részben a helyszíni hangrögzítésben segítette maroknyi csapatát, az utolsó napokban pedig az utómunkával foglalkozott látástól vakulásig.
Van-e különbség az eddigi filmtettes táborok, és az idei között?
Nekem ez már a harmadik, Vadon Zolival közösen pedig a második táborunk. Az első mindig új dolog, és nagyon sok izgalommal jár, a másodiknál pedig egy csomó dolgot elhatároztam. Idénre ismét sokmindent elterveztem, de ebből sajnos elég keveset sikerült megvalósítanom. Az idei tábor nagyon intenzívre sikeredett. A tavalyi filmek technikai lebonyolítása egyszerűbb volt. Mindegyiknél arra emlékszem, hogy az utolsó percig keményen dolgoztunk. Idén több fahrtos és steadycames felvétel készült. 2008-ban a forgatási idők rövidebbek voltak, és többet tudtunk tábori életet élni, egymással dumálgatni. Például ha a filmológusok nem jönnének ki a forgatásokra, egész nap nem is találkoznánk. Eddig próbáltam kapcsolatot tartani velük, mert hasznosnak bizonyultak a közös beszélgetések. Idén eléggé elfáradtam, de közben ez marha jó érzés, őrületes a pörgés, ami ebben a környezetben nagyon jó. Ha kinézek az ablakon, itt vannak a hegyek, a fenyőerdő, süt a nap, medence, annyira kellemes, hogy minden helyzetben azt hozza, hogy jól érzem magam. Tavaly Velencén voltunk – ez megközelítés szempontjából egyszerűbb volt, hisz Magyarországon volt a helyszín. Ha bármire szükségünk volt, beültünk az autóba és Budapestre mentünk. Ez itt kicsit körülményes. De a környezet itt kreatívabb és szerethetőbb, és ezt én nagyon fontosnak tartom. Ennek ellenére az is jó tábor volt, de itt kedvezőbbek a lehetőségek.
Mi alapján választottatok a pályázók közül, jelentős volt-e a túljelentkezés?
Mindig van egyfajta aggodalom, hogy a következő táborban lesznek-e elegen, ez főleg a hangszekciónál fontos. Mindenki operatőrnek és rendezőnek jelentkezik. Mostanában azt látom, hogy a vágócsoport is népszerű, a hangszekcióra kisebb a rálátás, nem annyira látványos. De a minimális 4 fő mindig összejött. Idén a hangosztályba pont annyian jelentkeztek, ahány főre szükség volt. Buzogány Kláritól tudom, hogy rengeteg diák utolsó nap adta be pályázatát, egyre nő a tábor népszerűsége.
Különböző tudásúak a résztvevők, mennyire nehéz összeegyeztetni a felkészülést?
Hát ez mindig egy nagy lutri. Ha valaki egyáltalán nem ért hozzá, az is nagyon jó, mert akkor teljesen nulláról lehet indítani. Egészen más az, ha valakinek van rálátása, technikai tudása. Sokan vannak, akik zenével foglalkoznak, de a filmhang sokkal speciálisabb, nekik is nagyon oda kell figyelniük. Szerencsénk van, mert két fiú a csapatból már dolgozott filmen, és ismeri a berögzült szabályokat. Van egy résztvevő, aki még soha nem volt forgatáson – neki nagy segítség, hogy rutinos közegbe kerül.
Sajnos csak két nap van arra, hogy egy komplett hangstábot felépítsünk olyan bonyolultságú forgatásokra, amelyek az idén voltak (komoly steadycames, és hosszú, külsőben-belsőben forgatott, 10 perces dialógusokkal tűzdelt felvételek) − nos, ezek még egy rutinos mikrofonosnak is komoly kihívást jelentenek. Nekik elsősorban az a cél, hogy ha nem is tökéleteset, de mindenképp megfelelőt alkossanak. Szerintem ez sikerült is, és kisebb hibákat leszámítva jól dolgoztak.
Volt-e valami szokatlan, érdekes kihívás az idei filmek forgatásán?
A legizgalmasabb Bakó Kincső Variációk című filmje volt. Ez azért volt nekünk szokatlan, mert a film egyetlen beállításból állt. Bár ilyet láttunk már, de az, hogy egy olyan hosszú fahrttal dolgozott, amit egy mikrofonossal nem is tudtunk megoldani, igen nagy feladat volt. Az utolsó nap, amikor mindenki kezdett már egy picit leereszteni, hajnalban kivonultunk az erdőbe. Szerencsére párhuzamos forgatás nem volt, így mindenkit oda lehetett csoportosítani. Ez nagyon izgalmas volt nekünk, hisz ha valaki már töltött is néhány napot forgatáson, annak is nagy élmény belecsöppenni egy olyanba, ahol 2 mikrofonrúddal kell kaszálni, folyamatosan mozog a kamera, folyamatosan mozognak a színészek, a nappal is meg kell küzdeni, egy erdő közepében vagyunk, a fákat kell kerülgetni, ráadásul mindezt egy snittben. Tehát nem lehet hibázni, vagy elrontani. Meg kell jegyezni egy komplett járási útvonalat, szöveggel stb. Ez egy nagyon komoly és összetett feladat. Ráadásul már elindultak az utómunkák, és elhatároztam, hogy ezt teljesen rájuk bízom, egyedül fogják megcsinálni. Az elején segítettem nekik egy picit, és utána magukra hagytam őket. Gyakorlatilag használhatóan megcsinálták, jól ment a dolog, úgyhogy abszolút büszkék lehetnek magukra, és én is rájuk.
A hangmérnök- és a vágócsoport munkája a legkeményebb. Van-e esetleg valami ötleted, hogy lehetne ezt úgy megszervezni, hogy nektek is könnyebb legyen?
Ezen sokat gondolkoztam, ez nem csak nekem probléma. A diákoknak szükségük lenne egy komoly elméleti oldalra is, filmeket kellene elemezni, nem rögtön fejest ugrani a forgatásba. Sajnos ezt az idei táborban minimálisra kellett szorítani.
Talán ha több vágó lenne… A hangutómunka hátránya, hogy hátul, vagyis a „végén” van, tehát ha bárki bármit elnagyol előtte, az nálunk fog lecsapódni. Ha a vágók nem precízen és aprólékosan dolgoznak ki valamit, akkor azt nekünk kell összerakni. Ezzel semmi gond nincsen, mert teljesen mindegy, hogy melyik fél készíti el, a lényeg, hogy meglegyen, csak hát ez egy időrabló folyamat. Az idei filmek mindegyike egy átlag magyar produkció esetében 2 nap forgatás lenne. Itt ezt egy nap alatt kellett megtenni, rutin nélkül. A tábornak a kísérletezgetésre is teret kellene biztosítani.
Talán ha a forgatókönyvek egyszerűbbek lennének, vagy ha 2 nappal hosszabb lenne a tábor…. Bár ez összetett, főleg az anyagiak miatt, a kedvezmények ellenére. Nehéz ezt a kérdést megoldani.
Mindenképpen összedugjuk a fejünket, és kitalálunk valamit a jövőre nézve. Nagyon meghatározó kérdés még a technika. Én az eszközök nagy részét Budapestről hozom, nagyon fontosak a számítógépek is. Sok minden összeadódott, hogy így elfáradtunk a végére, de nagyon jó tábor volt.
