Durst György producer a tábor főmecénása, ugyanakkor ő az egyetlen táborlakó, aki a legelső tábortól kezdve minden egyes alkalommal megjelent, és bő szakmai tudásával támogatta a forgatni vágyó fiatalokat.
A tábor általában Erdélyben kerül megrendezésre, de tavaly mégis Magyarországon volt a Velencei-tónál. Miért választottatok idén újra erdélyi helyszínt?
Ennek igazából anyagi okai vannak. A tavalyi magyarországi helyszín jó volt, csak régen ez egy KISZ-tábornak használt terület volt, nem újították fel a szobákat, megfelelő konyha sem volt. Ennek a helyszínnek olyan hátrányai voltak, amik egyébként az itt készült filmeken nem látszottak. A kollégák megítélése szerint mostoha körülmények uralkodtak, bár engem ezek annyira nem szoktak érdekelni. Igyekeztünk minden évben máshol megszervezni a tábort, de azon az áron, ami még megfizethető számunkra, Csíkszépvízen kívül nem találtunk helyeket. Tavaly volt először magyarországi helyszín, jó és eredményes munka folyt, tehát alapjában véve ez jó döntésnek bizonyult. Általában inkább Erdélyben próbáljuk megszervezni a tábort, és kb. fele-fele arányban jönnek Magyarországról és Romániából, de főképpen Erdélyből résztvevők. Úgy gondoltuk, hogy ismét visszatérünk ide. A csoportok itt elférnek, bár kissé szűkösen, viszonylag jó az étkeztetés, szép a környezet, van strand. Ez egy elég kemény, feszített tempójú, munkatábor jellegű filmes tábor, de azért kis szabadidejük is van a résztvevőknek, akár kirándulhatnak is a környéken.
Mint a gyártási csoport vezetője, észrevettél-e fejlődést, gördülékenyebb-e a munka az utóbbi években?
Minden évben más-más a csoport összetétele, cserélődnek az emberek. Csánki Katával, a producer-gyártás csoport másik vezetőjével nagyon sokat tanulunk ezekből a táborokból. Az így szerzett ismereteket át tudjuk adni az újonnan érkezetteknek, felhívjuk a figyelmüket az esetleges nehézségekre, amik a forgatásokkal kapcsolatban felmerülhetnek. A mi feladatunk felkészíteni őket. Mint állandó csoportvezetők, mi tanulunk a legtöbbet ezekből a táborokból, talán ezért mennek egyre gördülékenyebben a dolgok, mert már egyre kevesebb meglepetés érhet bennünket. Az idén négy gyártásvezetőt választottunk ki, négy lányt. Egy filmforgatás során sok olyan feladat akad, amihez fizikai erő is szükséges pl. odébb kell vinni egy lámpát vagy le kell rakni a fahrtsínt. Ezért én egy picit hiányoltam egy-két markosabb gyártásvezető férfit, akik a forgatási helyszíneken egy kicsit erélyesebben fel tudnak lépni, de ettől függetlenül semmi panasz nincs az idei csoportra. Ketten közülük inkább elméletben voltak erősek, kevés tapasztalattal. Az egyik lány egy fővárosi kerületi televíziónál tevékenykedik, egy másik pedig egy a Filmszemlén is díjazott kisjátékfilmnél működött közre, tehát van valami elképzelése arról, hogyan készül egy film. A csoport összetétele elég vegyes volt, de nagyon jól feltalálták magukat.
Említetted Csánki Katát, akivel együtt vezettétek ezt a csoportot. Milyen munkamegosztás folyt köztetek és a csoporton belül a gyártásvezetők között?
Az első napon, amikor még volt egy kis szabadidőnk a forgatások előtt, inkább a gyártás elméleti oldalával foglalkoztunk, milyen egy film költségvetése, miket kell figyelembe venni gyártási szempontból, hogyan kell lebontani az elénk kerülő forgatókönyvet. Ez a logisztikai oldala a filmkészítésnek. Fontos, hogy a megfelelő időben a megfelelő feltételeket biztosítsuk, tehát ez egy bizonyos szervezés is egyben. Csoportvezetőként én a lehető legtöbbet azzal foglalkoztam, hogy a párhuzamosan folyó filmforgatások igényeit, főleg a szállítás terén kiszolgáljam: kivigyem a helyszínre a színészeket, a kellékeket, a technikai eszközöket, az ebédet stb. Látszólag apró feladatoknak tűnhetnek, de ezek nélkül nem lehet zökkenőmentesen leforgatni egy-egy filmet. Előre megtervezünk minden forgatást, amennyire csak lehet. Természetesen a sok tapasztalat ellenére is felmerülhetnek váratlan helyzetek – például elered az eső –, de ezeket is igyekeztünk megoldani. Úgy szerveztük, hogy Kata többnyire a tábor területén belül tartózkodott, gyakorlatilag a koordinátor szerepét töltötte be. Mindegyik filmnek volt egy-egy gyártásvezetője, aki pedig aznap éppen nem forgatott, az előkészítette az elkövetkezendő napok forgatását, illetve felvételvezetőként vagy kisegítőként dolgozott az aktuális forgatáson.
Az idei filmek közül, a gyártás szempontjából melyik tűnt a legbonyolultabbnak?
Mindegyik filmnél előfordulhat komplikáció. A tábor területétől távolabb forgatott filmekre jobban oda kellett figyelni. Főleg a szállításnál kell nagyon körültekintőnek lenni, minden meglegyen, ne kelljen visszafordulni semmiért. A forgatás előtt be kell szerezni a kellékeket, kiválogatni őket, kevés pénzből kell gazdálkodni. Ezért gyakran inkább kölcsönkérjük a szükséges dolgokat vagy az is nagy segítség, ha a helyszínért nem kell fizetni. Talán annak is köszönhető, hogy Csíkszépvízre visszatértünk, hogy a helyiek már ismernek bennünket, nem keltettünk bennük rossz benyomást, többnyire segítőkésznek bizonyultak. Ennek ellenére előfordult már az is, hogy megegyeztek egy forgatási helyszínben, de másnap meggondolták magukat és nem engedték be a stábot. A kosztümös, a több jelenetes, a több szereplős filmek bizonyultak bonyolultabbaknak, nehezebben kivitelezhetőeknek. Kincső filmjénél a fahrt felépítése okozott nagyobb nehézséget, Botond filmjénél pedig inkább a szállítás, hogy minden ott legyen a sok helyszín miatt. Külső helyszíneknél pedig bármi előfordulhat, főleg a változó időjárás okozhat gondokat.
Többnyire kezdők vannak ezeken a forgatásokon, ezért erélyesebben kell fellépni a stábokkal szemben, hogy a bizonytalankodásnak elejét vegyük. Eme bizonytalanság miatt gyakran többször felvesznek egy jelenetet, mint kellene. Már a forgatókönyv megírásakor felhívtuk a rendezők figyelmét, hogy készítsenek snittlistát, gondolják át még egyszer, hogy pontosan mit és hogyan akarnak felvenni, valaki még storyboardot is készített. Apró hibákat leszámítva, kirívó probléma nem volt. A gondok főleg a rendezői túlvállalásnak tudhatók be, ami csúszásokat okozhat és ez kihat az következő jelenetekre is. Ennek ellenére remélem, hogy a rendezők között nincs nagy elégedetlenség. Előfordult az is, hogy megrendeltek egy kelléket vagy jelmezt, és később azt mondták, hogy mégsem kell. Ez a probléma is inkább a meggondolatlanságból származik. A tábor feladata az, hogy felkészítse a filmkészítőket az ilyen helyzetekre, amikor mindez már élesben történik, ahol a producer számon kéri a forgatókönyvben leírtakat. Nem lehet túllépni a keretet, nincs rá mód. Adott mennyiségű pénzből és forgatási napból kell gazdálkodni. Nagyon fontos a forgatókönyvben rögzítettek követése, hiszen erre épül a diszpóskönyv és a snittlista is. Nemigen lehet eltérni, fontos hogy ne legyenek pontatlanságok, fegyelmezetlenség. Már a forgatókönyv megírásakor figyelembe kell venni az utómunkát is, hogy a felvett anyagot később vágni lehessen. A feszített munkatempó miatt, nincs lehetőség pótforgatásra, azt csak egy-két esetben engedtük meg az első leszállított anyag alapján.
A gyártáscsoport vezetése mellett, a tábor egyik szervezője is vagy. Szó esett új csoportok bevezetéséről is, többek között látványtervező és dramaturg csoportról. Lesznek-e új csoportok?
Ezt nagyon át kell gondolni, főleg a frissen szerzett tapasztalatok alapján. Egy dramaturgiai-forgatókönyvíró csoportnak akkor van értelme, ha jóval előtte megkapjuk az ötleteket és ezeket tovább tudjuk adni a script-doctornak, hogy át lehessen nézni őket dramaturgiai szempontból. Ezzel kapcsolatban felmerül az a probléma, hogy a forgatókönyveket úgy írják, hogy nem látják előtte a helyszínt. Fontos a helyszínhez való igazodás, de általában a forgatókönyveket a szellemi minőségük alapján szokta kiválasztani a rendezőcsoport vezetője, gyakran én is besegítek neki. Egy ilyen dramaturgcsoporttal talán még több munka lenne azzal együtt is, ami akad.
Az idei tábor tanulsága az, hogy jövőre kevesebb filmet fogunk forgatni, kevesebb rendezőt fogunk felvenni. Az előkészítés, a leforgatás és az utómunka nagyon sok időt és energiát igényel, többnyire a hangmérnökök és a vágók ezért szinte alig alszanak, hogy a filmek elkészüljenek a tábor végéig. A produkciók gyakran egymásra csúsznak időhiány miatt. Csíkszépvíz egyik hátránya az, hogy mindig előfordul áramszünet, mely szintén csúszásokat okoz. A hangot és a vágást amúgy sem lehet egy nap alatt befejezni, még akkor sem, ha nem merülnek fel technikai jellegű problémák. Ha kevesebb rendező lenne és kevesebb filmet forgatnánk, akkor több idő jutna az utómunkálatokra is.
Tavaly indult először látványtervezői csoport, mert Velencén lehetőségünk volt egy műterem berendezésére. Más csoportokat is lehetne indítani, például sminkes vagy utómunka-koordinátor csoportot, de már így is elég nagy a tábor létszáma, nem akarjuk tovább növelni. Gyakorlatilag belakjuk a Kishavas Panziót, de kell külön szoba a vágáshoz, a hanghoz és az animációs csoportnak is. Jó lenne egy külön műterem is, de ahhoz megfelelő helyiségre van szükség, melyben elfér a díszlet, a világítás és egyéb eszközök.
Hogyan képzeled el a tábor jövőjét? Lehet-e fejlődni vagy esetleg tartani kell azt a szintet, amit idáig elértetek?
Az előbb már említettem, hogy jövőre kevesebb rendezőt veszünk fel, több idő lesz az utómunkálatokra. Emellett alaposabban odafigyelünk már a forgatókönyvek kiválasztásánál is. Még nem tudom, hol lesz a következő évi helyszín, ez főleg a pályázati pénzektől függ. A gazdasági válság itt is megfigyelhető, nehezebb pénzhez jutni. A pályázati határidők általában február környékére esnek, a tábor pedig július-augusztusra. Gyakran még nem születik döntés a pályázatokkal kapcsolatban, de nekünk időben le kell foglalnunk a helyszínt még akkor is, ha nem tudjuk mekkora összeg fog a rendelkezésünkre állni, viszont azzal tökéletesen tisztában vagyunk, hogy mennyit kellene költenünk. Az európai pályázati pénzek pedig még kockázatosabbak, hosszú az átfutási idejük. Ha már egyszer meghirdettük a tábort, akkor nem mondhatjuk le két héttel előtte pénzhiány miatt, hiszen ez presztízsveszteséggel járna, és persze az előkészületekbe fektetett anyagiak elvesztésével is. Sajnos nincs állandó támogatás. Amíg a Duna Televíziónál dolgozom, igyekszem az alappénzt biztosítani és emellett minél több pályázaton részt venni. Ezektől a támogatásoktól függ a tábor jövője.
