Egy kezdő gyártásvezető vallomása – Beszámoló a 16. Filmtett Workshopról

2017. július 31. – írta Szemet Luca

„Luca, mit fogsz csinálni a nyáron?” „Filmes táborba megyek.” „Tábor? Mi vagy te, kisiskolás? Sátorozni fogsz és filmekről beszélni?” A sikeresen lezajlott 16. Filmtett-tábor résztvevőjeként állíthatom, hogy talán a csodálkozó és csúfolódó ismerőseimnek valamennyire igazuk is volt. Akadtak pillanatok, amikor gyerekként örültem egy beszerezett kelléknek, letudott forgatásnak vagy egy néma telefonnak. Amilyen fáradt voltam mindennap, még sátor sem kellett volna, bárhol el tudtam aludni. De igen, a kajaszidás és a fáradt viccek újra- és újramesélése mellett azért jutott idő filmekről is beszélni. Ijedten és izgatottan érkeztem, hazajöttem halálfáradtan, pufuleccel felpakolva és persze, temérdek élménnyel és új baráttal gazdagodva. Más szóval így néz ki egy szinte nulláról induló gyártásvezető tábori beszámolója:

A S(óh!)ajt születése – Forgatási beszámoló a 8. Filmtett-Duna Műhely Alkotótáborból

2009. augusztus 6. – írta Fumacs Rita

Csoma Emőke a 8. Filmtett−Duna Műhely táborba szervezőként érkezett. Egy sajnálatos esemény következtében (az egyik rendező hirtelen megbetegedett), lehetőséget kapott, hogy elkészítse élete első rövidfilmjét.

Ahol berepülhet a fejetlen kakas – Beszámoló A lefejezett kakas forgatásáról

2006. november 15. – írta Buzogány Klára

Egy langyos szeptember végi estén érkezünk a szászmedgyesi egykori pionírotthonba. Régen ez a jobb sorsra érdemes ház előkelő kúria volt, és valami hasonlóvá vedlett most vissza, ha rövid időre is. Az udvaron egy ütött-kopott repülő és néhány légelhárító békésen égnek meredő ágyúcsöve fogad. Odébb egy kamion mellett valószínűleg technikát cipelő keményfiúk ásítoznak, és merednek kővé, ha felhangzik a diktatorikus kiáltás: „Linişte! S-a dat motor!”

A München-ciklus – (Egy mellékszereplő naplója egy címtelen Spielberg-filmről)

2006. február 15. – írta Peter Strickland

Nem szabad elmondanom, ami történik. Előttem zajlik, csakhogy nem jegyezhetem le. Ezért fizetnek engem. Csak azért vagyok itt, hogy töröljem az üvegeket és unottan bámuljak, míg egy nő szerelmes pillantásokat vet egy férfira. Mögöttük még több dolog van, amiről nem szabad beszélnem. A stáb csöndben ül, képernyők segerére bámulva, tüzetesen megvizsgálva a bár személyzetének és flörtölő tulajdonosainak minden gesztusát és mozdulatát. A stábon túl további milliók válhatnak nézőkké, amint a film világszerte a mozikba kerül. Vagy talán senki sem fogja nézni, mert a jelenet a vágószobában ér csúfos véget.

Az érsek Hargitafürdőn – Forgatási riport

2005. február 15. – írta Zágoni Bálint

Ezerháromszáz méter magasan, egy valamirevaló vasútállomástól harminc kilométerre fekszik a jobb időket is megélt üdülőtelep, Hargitafürdő. A fürdőhelység mellett, a kaolingyár által lepusztított földterületen azonban egy másik, látszólag forgalmasabb „városka" is emelkedik, napközben több terepjáró, teherautó tér le az irányába. Valójában a magyar filmtörténet egyik legnagyobb díszletéről van szó, melyet a Kamondi Zoltán által rendezett magyar-román-olasz koprodukcióhoz, Az érsek látogatásához építettek.

„Azt hiszik, nyaralásból jövök” – Riport a Sorstalanság forgatásáról

2004. augusztus 15. – írta Ketesdy Beáta

„Nézz hosszan egy gyermekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán kezdődik." Ancsel Éva filozófus mondatán gondolkodom, miközben arra készülök, hogy a Sorstalanság című film egy forgatási hetéről írjak. Ez az a mondat, amely Koltai Lajos irodájában volt kiplakátolva, még abban az időben, amikor a film előkészítése folyt, és a rendező szereplőket válogatott.

Kezdetben vala a törvény…

2004. március 15. – írta Titus Muntean

Ebben a számban rendhagyó módon nem interjút közlünk egy fiatal filmalkotóval, hanem egy elsőfilmes rendező naplóját adjuk közre, mely egy hosszasan és körülményesen elkészült első nagyjátékfilm születésének történetét meséli el. A rendező Titus Muntean, a film pedig a Vizsga (Examen).

A valóságon innen és túl – A Bolondok éneke krónikája

2002. február 15. – írta

1976 óta nem készült mozifilm Nagyváradon, abban a városban, mely valaha a Kárpát-medence egyik kulturális fellegvára volt. A szeplős című román film elkészülte óta sokan csak egy kisjátékfilm forgatásáról hallottak, amely valamikor a kilencvenes évek közepén készült itt. Szünet ide, szünet oda, lehet, hogy épp ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elkészülhessen a „legnagyváradibb” film. Negyed század után egy elvándorolt váradi srác, aki később a filmes szakmánál kötött ki, úgy érezte, hogy első saját filmjét itt, a szülővárosában forgatja le, sok nagyváradival, egy nagyváradiról… Nagyváradról.