Hogyan alakul ki a filmforgató stáb? Mennyi a sminkes fizetése? Mit tudhat a szerző a későbbi bevételekről? Miért kell Babelsbergben forgatni egy magyar vonatkozású film Budapesten játszódó jelenteit? Miért nincs magyar „casting”? Mivel foglalkozik egy forgalmazó cég?
Bizonyára az olvasók közül is sokan vannak úgy, velem egyetemben, hogy nagy érdeklődéssel néznek meg egy-egy werkfilmet, hiszen az ember mindig kíváncsian tekint be a kulisszák mögé. De ezen túl is vannak még érdekes dolgok, amelyekről érdemes pár szót ejteni.
Például biztos felmerült már Önökben is olyan kérdés, hogy hogyan is alakul ki a filmforgató stáb, hogyan választják ki a színészeket, a forgatási helyszínt? Milyen kikötéseket és feltételeket tartalmaznak az erre vonatkozó szerződések? A színészek fix összeget kapnak akkor is, ha pár hónapig, vagy pár évig tart ugyanannak a filmnek a forgatása? Ugyanis Magyarországon némelyik nagyon el szokott húzódni. Mivel foglalkozik egy forgalmazó cég? Hogy kerülnek a filmek a mozik palettáira? Hogy működik mindez Amerikában, a filmgyártás fellegvárában, ahol a film egy jól fizető iparág, és hogy működik nálunk, ahol a filmkészítés művészet, hobbi?
De menjünk szépen sorban. Már az elején fontos két dolog tisztázása: kik a film szerzői és előállítói? Az előbbiekhez tartoznak azok, akik a film egészének kialakításához alkotó módon járultak hozzá. Így az irodalmi mű szerzői, a zeneművek szerzői, a rendező, operatőr, díszlettervező. A film előállítói pedig azok a természetes vagy jogi személyek, gazdasági társaságok, akik kezdeményezik, és megszervezik a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről, tehát a gyártó stúdiók. A filmalkotás akkor befejezett, ha a szerzők és az előállítók ebben megegyezésre jutnak.
A forgatókönyvíró és az előállító között létrejövő szerződésben rögtön rögzítik azt, hogy az írónak járó honoráriumot több részletben kapja meg, aszerint, hogy hogyan alakul ki a teljes forgatókönyv. (Először még csak filmvázlat, majd a kész forgatókönyv.) A szerződés még tartalmazza a film várható terjedelmét és a befejezés határidejét, valamint hogy a gyártónak kötelessége évente legalább egyszer a szerzőt tájékoztatni a bevételek alakulásáról. A szerző viszont 10 éven belül ugyanarra a műre csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést.
A forgatási helyszín rendelkezésre bocsátásakor rögzítik, hogy majd csak a film befejezésekor fizet a társaság a helyszín bérbeadójának, de érdekes, hogy nem köteles feltétlenül azt a helyet, vagy épületet, teret, utcát a filmben feltüntetni, bemutatni. Nyílván a forgatási, vagy bérleti díjat ekkor is ugyanúgy ki kell fizetni. A forgatás után mindent az eredeti állapotban kell visszaszolgáltatni, ha kár vagy személyi sérülés keletkezett, azért is a társaság a felelős. És ha a filmben látható az a helyszín, akkor azt, bizonyos határokon túl, nem lehet „rossz színben feltüntetni”. Ha szükséges az adott helyen egy jelenet újraforgatása, az az eredeti szerződésben megadott időn túl még bizonyos ideig lehetséges, változatlan kikötések mellett. Itt jegyzem meg, hogy egy külföldi helyszín bérlésekor nagyon nagy szerepet játszik az adott ország jogrendszerének és adminisztrációs ügyintézésének a rugalmassága. Ebben kellene Magyarországnak felzárkóznia a szomszédos országokhoz. Prága, Pozsony, Budapest, Krakkó, mind olyan történelmi városok, ahol a század eleji hangulatú utcák és városrészek még megmaradtak. De magyar földön forgatni drága tevékenység, a helyszínbérletek néha lehetetlenül magasak, az engedélyek megszerzése sokszor heteket vesz igénybe. Emiatt nem tudta Szabó István legújabb filmjét, a Szembesítést Budapestre hozni, ehelyett Babelsbergben forgatták. Két éve felmerült ugyan egy budapesti filmbizottság létrehozásának terve, amely ingyen, vagy önköltségi áron biztosított volna forgatási helyszíneket, és leegyszerűsítette volna az ezzel járó procedúrát. Ez a bizottság azóta sem jött létre, és a közterületek tulajdonviszonyai szét vannak szabdaltak a főváros huszonhárom kerülete között. Ezért sokkal inkább mennek Európa más országaiba forgatni, ahol a filmgyártás minimum áfa-mentes és gyakoriak a befektetési ösztönzők is. Erről külön cikket lehetne írni, ezért inkább térjünk vissza a megfelelő színészek és technikus kollegák kiválasztásához.
Míg Magyarországon az utóbbiak ismeretség útján lesznek kiválasztva, és a gyártásvezető az, aki a szükséges felszerelés biztosításában nagy szerepet játszik, addig az USA-ban a producer választja ki őket, referenciák alapján. A színészek kiválogatásában is eltérés mutatkozik. Amerikában egy ún. casting director választja ki a legmegfelelőbbet, miután mindenkivel eljátszatnak egy rövid jelenetet a majdani filmből. Magyarországon ez csak részben működik így, mert bizonyos színészek úgy gondolják, hogy a casting lealacsonyító. Az USA-ban viszont Tom Cruise is ugyanúgy casting alapján lesz kiválasztva. Nálunk a színészek és a technikusok díjazásáról nem lehet sok mindent megtudni, eléggé átláthatatlan viszonyok uralkodnak. Amerikában ezek a fizetések egy stabil összegben vannak meghatározva, és órára pontosan meg van szabva minden teendőjük. Magyarországon ebből kiutat a lassan hat éve húzódó filmtörvény megalkotása tudna teremteni. Ez amellett, hogy magával hozná a filmtámogatási rendszer hatékonyabbá és demokratikusabbá tételét, rögzítene minden részletet a sminkes órabérétől kezdve a kamera bérleti díjáig.
A forgalmazás feladatköre magába foglalja a videofilmek, DVD-k gyártását, kereskedelmi forgalomban való értékesítését, reklámozását. A film előállítójának hozzájárulása kell ahhoz, hogy a filmet sokszorosítsák, terjesszék. Ez alatt a videokazetták másolásán és a DVD kiadásán túl, számítógépes játékokat, filmzenét, pólót, matricát és más kereskedelmi felhasználást értünk. Ezek után a film előállítóját díjazás illeti meg. A forgalmazók mai „együttesének” kialakulása Magyarországon a rendszerváltás idején kezdődött el. 1990 után az addigi egyedüli forgalmazó, a Mokép mellett más magyar (Budapest Film, Flamex) és külföldi (Intercom, UIP, Best Hollywood) forgalmazók jelentek meg. Az Intercom lényegesen előnyösebb helyzetben van a többiekkel szemben, mert a saját maga által gyártott amerikai filmeket forgalmazza. A külföldi forgalmazók ezen túl még számos magyarországi multiplex moziban részesedéssel bírnak, így azok a filmek ott kerülnek először vetítésre, majd csak később kerülnek át a kisebb mozik műsoraiba. A videokazetták és DVD forgalmazásával pedig egy külön cég, a Mirax foglalkozik. Egyfajta filmes könyvtárként működik a Magyar Filmarchívum, ahol mindegyik magyar filmből és rengeteg külföldi filmből megtalálható legalább egy kópia.
A nagy nemzetközi filmfesztiválokon (Cannes, Berlin, Velence) a forgalmazók mind képviseltetik magukat, és mint egy vásáron az általuk kiszemelt filmekre megveszik a tulajdonjogokat, meghatározott időszakra. Ezen időszak lejárta után vagy újra megveszik a jogokat, vagy elveszítik azokat. Ma már nagyon hamar bekerül Magyarországra is egy-egy amerikai, vagy más nemzetiségű film, ezek közül alig néhányat szinkronizálnak, többnyire feliratosak. Ennek oka, hogy a feliratozás jóval gyorsabb és olcsóbb is. Miután a filmek a forgalmazókhoz kerültek, havonta egy többnapos vetítést tartanak a mozisoknak a beszerzett kínálatból. Ezen ők is ugyanúgy kiválasztják az általuk preferált, és nagy sikerűnek tűnő filmeket. Ekkor sorolják különböző kategóriákba a filmeket annak alapján, hogy hányszor vetítik le, és milyen termekben. A mozik általában csak 35mm-es filmeket tudnak vetíteni, az ilyen kópiák száma pedig nagyban függ a gyártó cég pénzétől, illetve hogy mekkora nézettséget jósolnak a filmnek. Például az államilag támogatott nagy volumenű magyar filmekből (Sacra Corona, Bánk Bán, Hídember) akár 30 kópia is készül, míg Jancsó Miklós (Anyád, a szúnyogok) vagy Enyedi Ildikó filmjei (Simon mágus) egy-két kópiával indulnak. A havi filmkínálat megtekintésekor a mozisok rögzítik, hogy milyen sorrendben kerülnek át majd a kópiák az egyes mozikhoz.
Egy átlagos, nem multiplexbe szóló mozijegy 500-600 forint között van. A mozisok ebből 12% áfát fizetnek az adóhatóságnak. Az így megmaradt nettó árbevételnek a 39-45%-át fizetik a forgalmazóknak, és még ezen felül 7% kulturális járulékot juttatnak a szerzői joghivatalnak.
Létezik egyfajta sorrend, amely szerint a filmeket, miután bemutatták a mozikban, kb. 6 hónap múlva kiadják CD-n, videón, 1 év múlva sugározzák a kábelcsatornákon, 2-3 év múlva földi sugárzású tévén. Ez nem tekintendő aranyszabálynak, a nagysikerű amerikai filmek marketingpolitikája is előszeretettel eltér ettől. Magyarországon is, mivel az 1996-os médiatörvény előírja a tévétársaságok számára, hogy kötelesek támogatni a magyar filmgyártást, gyakran előfordul, hogy egy film alig pár hónapja került le a mozik műsoráról, és már látható is az adott tévécsatornán (mint Bacsó Péter Hamvadó cigarettavég című, ősszel bemutatott filmje, melyet április elején már az egyik kereskedelmi adón is levetítettek).
