Egy csapatépítő tréning lehet embereket összemelengető esemény, napokig tartó féktelen tivornyázás, vagy olyan mentális kiképzés, amely során a dolgozók fejleszthetik szakmai tudásukat. A Team Building alaphelyzetéből egy szórakoztató vígjáték is kerekedhetne, de ebben az esetben nem erről van szó: Almási Réka sokkal inkább pálcát akar törni a rabigába döntő Nyugat előtt meghunyászkodó magyarok felett.
Ebben a verzióban ez a bizonyos team building egy olyan rendszer, amelyen remekül lehet modellezni az emberek közti viszonyokat, a különféle konfliktusok forrásait és hogy egy bátrabbat is állítsunk, a rendszerváltás utáni Magyarország társadalmi helyzetét. Szó sincs építésről, sokkal inkább a leépítés, bomlasztás, kihasználás címszavakkal jellemezhető a történet.
Egy külvilágtól teljesen elzárt helyre egy multicég alkalmazottai érkeznek csapatépítő tréningre. A különböző életkorú és vérmérsékletű dolgozókat azzal a céllal hozta ide a két vezető, George (Alexis Latham) és Krisztina (Fullajtár Andrea), hogy homogén, egyszerre lélegző, tökéletesen szuperáló gépezetet kreáljon belőlük, az egységben az erő elve azonban hamar csődöt mond, többek között Daninak (Nagy Zsolt) köszönhetően, aki lázadó magatartásával megannyi konfliktushelyzet katalizátora lesz. Az idő előrehaladtával egyre élesebb lélektani és verbális csatákat vívnak meg a résztvevők, a két kőkemény csoportvezető megalázó játékai pedig felszínre hozzák a „játékosok” jellemhibáit. Mindezt egy operatőr srác, Péter (Nagy Péter) rögzíti videóra, aki csendes megfigyelőből végül a történet menetét megváltoztató kulcsfigurává lép elő.
A Team Building története pofonegyszerű, mégis az ironikus kommentárok és a vicces, mégis mélyenszántó szituációk tárháza. A rendezőnő remek terepet választott, ahol egy egyszerű helyzet kialakításával könnyen kifejtheti a véleményét társadalmunkról, a megalkuvó magyarokról és az azokat eldobható tárgynak tekintő Nyugatról. Szóval jó az alaphelyzet, ebben a meccsben mégis bőven van kihagyott ziccer és néhány szájbarágós bölcsesség is.
A szereposztás remek, Nagy Zsolt korrektül hozza a nyughatatlan lázadót, Vasvári Emesének illik az ezotériába menekülő lökött csaj-szerep, Fullajtár Andrea is remekel a férfiakat megszégyenítő keménységgel dirigáló „diktátornő” szerepében, Kamarás Iván pedig egy rendkívül vicces mellékszerepben tetszeleg: egy fáradhatatlan, ám legalább ennyire üresfejű testépítő playboyt alakít, akinek táncmozdulatain, illetve faviccmesélő magánszámán könnyesre röhögi magát a néző.
Persze ezek a karakterek igazából emberi magatartásformákat hivatottak modellezni. A már említett Kamarás Iván által játszott Sanyi például a folyton önmagával törődő balek, aki nem veszi észre, hogy kihasználják. Rita (Szalay Marianna) tudja, hogy egy felettes hatalom lábtörlője, de törékenysége miatt túl gyenge ahhoz, hogy fellázadjon, Géza (Blaskó Péter) és Dénes (Derzsi János) pedig már túl idősek ahhoz, hogy pattogjanak – ők a túlélésért játszanak. Egyedül Daninak (Nagy Zsolt) van annyi vér a pucájában, hogy folyamatosan próbára tegye a vezetőség türelmét, de megoldása neki sincs, csak bátorsága, a verbális párbaj során pedig ő is megtörik. A film talán legérdekesebb figurája mégis az operatőr, vagy ha úgy tetszik krónikás, Péter, aki végig azon dilemma súlya alatt roskadozik, hogy elfogadja-e George ajánlatát és elmenjen külföldre dolgozni, vagy álljon a sarkára, ahogy régen, és mutasson be ennek a képmutató vezetőségnek. Az igazi drámát az ő karaktere hordozza a filmben.
A film jól van felépítve, ahogy egy valamire való csapatépítő program is. A kezdő képsorokat követően Fullajtár Andreát látjuk-halljuk, aki az Oh Happy Day című ismert gospelnótát énekli magyar fordításban, amire a szerencsétlen szereplők meglehetősen idétlenül táncolnak. A film végén ugyanez a szólam már kellőképp ironikus, groteszk színezetet ad a mozinak, a kettő között pedig tanúi lehetünk, ahogy ezek a szerencsétlen, gyenge kisemberek megalázott rabszolgáivá válnak a kapitalista rendszer diktátorainak. Ráadásul már a film elején kiderül, hogy az egész hajcihő egy olyan cég miatt történik, amely épp kiköltözik az országból, munka nélkül hagyva a film szereplőit, így minden lázadás vagy elejtett könnycsepp teljességgel felesleges. Vagy mégsem? A Team Building végkicsengése szerint egyáltalán nem, így Almási Réka nemcsak tükröt tart elénk, hanem azt is sugallja: Árpád népe, érdemes megemberelni magad!
