Ha valaki, mondjuk, kora délután betéved a kolozsvári Bulgakov kultúrkocsmába, és egy csendesebb asztalnál azt látja, hogy négy-öt magyar összehajol, és füstbe burkolózva elmélyülten vitatkozik, papírok között lapoz, kihúz és átír, akkor nagy valószínűséggel az idén alakult Argó workshop úttörő csapatát pillantotta meg. Részben személyesen, részben e-mail-en beszélgettünk el a műhely két alapítójával és két oszlopos tagjával.

LAKATOS RÓBERT, alapítótag

Miért gondoltátok azt, hogy létre kell hozni ezt az alkotóműhelyt, és miért kerested meg ezügyben Jánost?

Nem ezügyben kerestük meg egymást. Amúgy is barátok vagyunk, és beszélgettünk arról, hogy kellene egy filmes műhelyt csinálni Erdélyben. Én azt hiszem, hogy az igazi mozgatóerők mindig személyes motivációk. Az én személyes motivációm az, hogy kialakuljon egy olyan alkotógárda, akikkel meg tudom beszélni a filmterveimet, tudok beszélni az ő filmterveikről, tehát akikkel egyfolytában gondolkodom. Ugyanakkor legyenek olyan emberek, akikre építhetek, amikor el akarok kezdeni egy produkciót itthon, ne kelljen Magyarországról importálni mindenféle szakembert, sok pénzért.

Milyen típusú szakember-pótlásra gondolsz?

Nézd, nagy hiány van hangmérnökökben, világosítókban, gyártásvezetőkben. És ugyanakkor olyanok sincsenek túl sokan, akikre rá merném bízni a szkriptet, a csapót, és folytathatnám egészen a kellékesig.

Első alkalommal arról meséltél, hogy ez elsősorban egy forgatókönyvíró műhelyként jön létre.

Nem ez a fő cél. Kettős oka volt: amikor eldöntöttük, hogy létrehozunk egy műhelyt, ez volt az, amit működtethettünk költségek nélkül: egy forgatókönyvíró műhelyt. Ugyanakkor ez a filmkészítés alapja, minden a forgatókönyvből indul ki. Ezért ezt láttuk első lépésként jónak. Ebben az esetben a tanulási folyamatot nem úgy kell érteni, mint egy főiskolán. Számomra a műhely-jelleg azt jelenti, hogy ha valaki ír valamit, akkor azt szétküldi a többieknek e-mail-en, a többiek elolvassák, kijegyzetelik az észrevételeiket, és akkor ezt közösen megbeszéljük.

Egy ilyen beszélgetésnek van valamiféle „liturgiája”, menete, vagy egy teljesen szabad beszélgetés? Hol szoktatok találkozni?

Eddig a Bulgakov nevű kolozsvári kocsmában zajlottak ezek a beszélgetések, egy félreeső, csendesebb asztalnál, korábbi időpontban – nem csúcsidőben. Különösebb liturgiája nincs. Mindenki elmondja a hozzáfűznivalóját, több kört futunk, jönnek az ötletek, és ez alakul, a következő alkalomra átírva küldi el az illető, és így tisztulnak a dolgok. Nyilván vannak olyanok is, amelyekből nem áll szándékunkban filmet forgatni, tehát egy adott ponton elvetjük, mert úgy látjuk, hogy nem igazán vezet jó filmhez. De olyanok is vannak, amelyekből szeretnénk filmet forgatni.

Hány állandó visszatérő tagja van a workshopnak?

Körülbelül hét ember az, aki rendszeresen jár. És idén szinte heti rendszerességgel sikerült találkoznunk.

Jött-e már létre olyan forgatókönyv, szinopszis vagy treatment, amelyről úgy érzed, hogy érdemes továbbfejleszteni, vagy beküldeni egy pályázatra?

Igen, Szántai Janinak van két írása is. Én az egyiket jobban szeretem, a másikat nem. Ugyanakkor Székely Csabának van egy nagyon jó forgatókönyv-terve, ami kisjátékfilm-forgatókönyvként indult, de úgy látom, hogy van benne egy nagy film. Még készül egy nagyjátékfilm forgatókönyv, amit hármasban írunk Szántai Janival és Szabó Róbert Csabával. Ja, és Székely Csabának van még egy kisjátékfilm terve. Szántainak a két írása és Székely Csabának a kisjátékfilm terve is már kész forgatókönyv.

És akkor ezeket be is adtátok pályázatra?

Még nem. Egy erős csomagot szeretnénk kialakítani, és azzal majd házalunk. A távlati célunk az, hogy mi is gyártsuk le ezeket a filmeket. Most jelen pillanatban még nem vagyunk felkészülve arra, hogy le tudjuk gyártani, tehát valószínű, hogy első körben producereket fogunk felkeresni ezekkel a forgatókönyvekkel, olyanokat, akik képesek ezeket legyártani.

Mennyire nyitott ez a műhely? Hogy lehet ide bejutni annak, aki estleg szeretne ide tartozni?

Én úgy gondolom, hogy ez teljesen nyitott. El kell jönni a találkozókra, fülelni kell, hozzászólni és egy adott ponton előállni saját ötlettel, saját tervvel. Úgy gondolom, hogy ez egy hiánypótló dolog, mert nagyon örülök annak, hogy van Filmtett–Duna Műhely filmes tábor. Ez tulajdonképpen arra biztosít lehetőséget, hogy egyes fiatalok elindulhassanak a filmkészítés terén, bizonyos alapokat megtanuljanak, kipróbálják magukat. Viszont nem biztosít lehetőséget arra, hogy esetleg valami komolyabb filmtervüket megvalósítsák. Ugyanakkor vannak kis stúdiók Erdélyben, de ezek tévés produkciók gyártására vannak ráállva, és igazándiból nem tudok arról, hogy komolyabban támogatnák ezt a szerzői filmes irányt. Mi abban különböznénk ezektől, hogy kizárólag ezt az irányt támogatnánk, nem tévés produkciókat. A másik, hogy ez a műhely nem akar konkurencia lenni például a Sapientia Egyetemen induló Fotó-Film-Média szaknak, mert az nyilván teljesen másról szól. Ott rendszeres oktatás lesz, ott vizsgafilmek fognak készülni. Ez a műhely pedig olyan filmek készítésére szeretne lehetőséget nyújtani, melyek nem feltétlenül illeszkednek be a vizsgafilmek kategóriájába.

Téged közben többen is megkerestek. Ha jól tudom három komolyabb filmes projekten is dolgozol jelenleg. Mennyire jut időd még ezek mellett a műhely munkájával foglalkozni?

Hát ez most ki fog derülni, hogy mennyire sikerül. Dehát az Argó nem belőlem áll.

SZÁNTAI JÁNOS, alapítótag

Kinek az ötlete volt az Argó műhely létrehozása?

Erre a kérdésre könnyebb válaszolni, mint teszem azt, arra, hogy mikor és hogyan jöttünk össze ismét Lakatos Robival azok után, hogy annak idején, valamikor a középiskolában, elváltak útjaink. Az alapötlet a Robié volt: egyszer (nem emlékszem a körülményekre) elejtette, hogy jó lenne egy ilyen jellegű műhelyt létrehozni, én pedig azonnal ráharaptam. Kissé banálisan kifejezve magam, az a gondolat motivált mindkettőnket, hogy a film iránt érdeklődő erdélyi magyar fiataloknak egyszerűen nincs hova menniük. Erdélyi filmstúdiók egyelőre nincsenek, marad tehát a televízió vagy a kivándorlás. Ezen a nem túl rózsás helyzeten próbáltunk, próbálunk „könnyíteni”.

Mi a te szereped, feladatod a műhely működtetésében?

Most iktatjuk be az egyesületet, amelynek én vagyok az alelnöke. Még nem tudom, mivel jár ez a funkció, valószínűleg menet közben kialakulnak a feladatkörök. Amit azonban már az Argó „underground” korszakában vállaltam és továbbra is vállalok, az a befutó forgatókönyvek elemzése, értékelése, illetve tőlem telhetően konstruktív kritikája. Lakatos Robin kívül egyikünknek sincs szakmai képzettsége, ezért aztán úgymond menet közben tanultunk bele a dologba. Nekem talán azért jutott az a bizonyos orrhossznyi előny, mert jó ideje foglalkozom a filmmel, elméleti szinten legalábbis. Úgy gondolom, ilyen háttérrel alapvető segítségére lehetek a fiatal forgatókönyvírónak abban, mit is jelent „filmet” írni, illetve képekben gondolkodni. A forgatókönyvek értékelése esetében irodalmi „gyökereim” is számíthatnak. Persze ezt a folyamatot nem úgy kell elképzelni, hogy mondjuk X elzarándokol hozzám, átadja a könyvét, és remegve megvárja, amíg elhangzik a verdiktum. Ez nem a Nyugat, és én sem vagyok Babits. A forgatókönyvek elemzésében mindenki részt vesz, remek viták alakulnak ki, és közben mindannyian megtanuljuk a szakma csínját-bínját.

Eddig kik csatlakoztak a műhelyhez?

Nagy örömömre szolgál, hogy fiatalok gyűltek körénk. Ezúttal úgy értem, nálunk is fiatalabbak. És az összekovácsolódás során kiderült, hogy elképzelésünk helyes volt: vannak, itt és most, olyan emberek, akik a hetedik művészettel szeretnének foglalkozni. Hogy idén beindult a Sapientia Egyetem média szaka, rendkívül fontos, hiszen ezáltal létrejöttek az erdélyi magyar filmes képzés intézményes keretei. Ez persze még nem jelenti azt, hogy az olyan jellegű műhelyek, mint amilyen az Argó is, elvesztették létjogosultságukat. Azoknak a diákoknak egy része, akik elvégzik az egyetemet, esetleg az Argó műhely „kebelében” fejtik majd ki áldásos tevékenységüket. A műhely tagjaira visszatérve, többnyire olyan emberek jelentkeztek, akiket a forgatókönyvírás, illetve a rendezés érdekel, viszont van két olyan tagunk, akit a filmkészítés gyakorlati oldala (is) érdekel, nevezetesen a gyártás, illetve a vágás. Ahhoz azonban, hogy az említett oldalon működni szándékozó tagokat konkrét módon segíthessük, némi infrastruktúrára is szükségünk van, amelyet remélhetőleg a közeljövőben be tudunk szerezni.

Milyennek szeretnéd látni öt év múlva ezt a műhelyt?

Szeretném, ha ez a műhely öt év múlva is létezne, hogy segítséget nyújthasson a fiatal erdélyi magyar alkotóknak projektjeik megvalósításában. Ha a dolgok jól alakulnak, akkor idővel önálló produkciókat is tudunk majd vállalni, és miért ne, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az Argó műhely egy szép napon Argó stúdióvá alakul. Az Argó név természetesen marad – és nem azért, mert én találtam ki –, hiszen egyrészt az Argonauták emlékezetes és némileg kockázatos vállalkozására emlékeztet, másrészt pedig szeretnénk megőrizni azt a sajátos nyelvezetet, amelyre a szó másik jelentése utal. Ezek így nagyon szépen hangzanak, azonban tisztában kell lennünk azzal – és ez a szlogen helye –, hogy mindannyiunkra kemény munka vár, hiszen anélkül ez az egész nem több egyszerű légvárnál. A munka aztán remélhetőleg meghozza a pénzt, a pénz pedig az előrelépés lehetőségét. Másképp nem tudom elképzelni a vágyak megalapozását. És ez, egyelőre legalábbis, a (közel)jövő titka.

SZABÓ RÓBERT CSABA, tag

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az Argóval?

Az egész talán a Bretter-körhöz köthető, először is azért, mert jómagam Lakatos Robit a Körön láttam először, a saját körén, aztán az én köröm után megkeresett, hogy lenne ez az Argó, s hogy látott, és ezennel meghívna. Forgatókönyvet írni, meg ilyesmi.

Ha jól tudom, írtok Robival és Janival közösen egy forgatókönyvet. Hogyan történt ez a közös írás?

A könyv nagy részét (amely egyébként Lakatos Róbert ötletén alapul) Szántai János és Lakatos Róbert írta. Elfoglaltságaim miatt végül kb. húsz-harminc oldalt szállítottam. A történet egy fotós srácról szól, aki AIDS-gyanússá válik egy szerencsétlen kaland következtében. A film jórészt vívódásait tárná fel, illetve azt az utat, ami egyáltalán elvezethet ehhez a cseppet sem kellemes állapothoz anélkül, hogy a tanulságot, tehát a megoldást megcsillantaná. Nem akar moralizálni.

Látod magad mondjuk néhány év múlva az Argó közelében, és milyen szerepben, feladatkörben?

Természetesen nem kívánunk katonai puccsot végrehajtani, sem platformot alapítani, sem én, és, gondolom, Székely Csaba sem. Jó volna, ha az ember meg tudna élni abból, amit ír, hogy azokat a kötöttségeket fel tudja számolni, melyek jelen pillanatban is meggátolják így vagy úgy, hogy igazán jó dolgok kerüljenek ki a keze alól. Ez egy elég szép jövő lehetne, az Argó és a mi számunkra is.

SZÉKELY CSABA, tag

Kitől halottál az Argóról?

Az Argóról Szántaitól hallottam először. Persze, akkor még nem volt neve, egy filmes műhely terveként beszéltek róla.

Van már egy nagyjátékfilm forgatókönyv-terved és egy kész kisjátékfilm-forgatókönyved. Örülnék, ha egy néhány szót írnál a történetről, és hogy miben segített az Argó, hogy ez a könyv létrejöjjön?

Az Argóban akkor szeretnek, ha leteszel valamit az asztalra, és nem késel a gyűlésekről. Jelenleg mindkét problémán dolgozom, de az elsőn nagyobb sikerrel. Írtam két kisjátékfilm-forgatókönyvet. A többiek meggyőztek, hogy az egyikből írjak nagyjátékfilmet. A terv már megvan, csak ki kell dolgozni. Egyelőre csak annyit árulnék el, hogy egy vidám erdélyi bűnügyi történet lesz, sok vécével.

Jövőkép?

Azt a nagyképű tervet dédelgetem, hogy majd megrendezem saját forgatókönyveimet. Remélem addig az Argó is és én is fejlődünk annyit, hogy ez megvalósulhasson.