Ennyit még filmalapos rendezvényen nem nevettünk, ennyire vagány és őszinte rendezőt még nem láttunk: Antal Nimród, a Kontroll, a Predators, a Metallica Through the Never rendezője überelte az összes eddigi meghívottat. És még azt is megtudtuk tőle, hogy felesége székelyudvarhelyi, egyik dédapja pedig csíkszépvízi.
A Filmíró Hétvégék egy nagyobb kihagyás után újra jelentkezett a hétvégén, a meghívott Antal Nimród rendező volt, a helyszín eredetileg a Puskin Mozi lett volna, de a nagy érdeklődés miatt átszervezték a Millenáris Teátrumba. Ezúttal nem a forgatókönyvírás volt a központi téma, hanem a rendezés, és végre egy jófej rendező ült a színpadon, aki nem akarta megmondani a tutit, nem akarta kioktatni a szakmabelieket és egy percig sem lehetett unni: viccesebbnél viccesebb történeteket adott elő magyarul. Vajna ezúttal leszállt a kakasülőről, már ő sem lázong, nem dicséri magát, csendben ülte végig a beszélgetést. A Filmalap beindult, a filmek forognak, kettőt már játszanak a mozik, úgy tűnik, hogy lenyugodtak a kedélyek – és ez mindenkinek jó.
Antal Nimród egy promóciós anyag miatt érkezett Magyarországra, az elmúlt napokban a nézőket moziba csábító Vissza a moziba című spotot forgatta le, mely decemberben fog kijönni, tévékben és mozikban egyaránt fogják adni. A magyar filmeket népszerűsítő kisfilm a magyar színészek legjavát vonultatja fel.
Az első kérdéssel Madarász Isti rendező-moderátor talán legitimálni akarta Antal jelenlétét: „Te minek vallod magad: magyarnak vagy amerikainak?” A válasz megnyugtatta a közönséget: „Magyarnak tartom magam, és ott is magyarnak tartanak.” Szerencsére ezután nem lovagolt a moderátor és a közönség sem a rendező magyarságán, politikai témákat is elkerült a beszélgetés, sőt a Filmalap ajnározására sem került sor. Antal Nimród minden kérdésre nyitott volt, a számára kellemetlen témákról is beszélt, teljes erőbedobással tolta végig az egész napot.
A kezdeti évekről elmondta, hogy gyerekkorában ha gondjai voltak, mindig moziba ment és miután a családja szétesett, eljött Magyarországra, felvételizett a Filmművészeti Főiskolára, ahová 17 évesen operatőr szakra vették fel. Át akart jelentkezni rendezésre, de a tanárok azt mondták, hogy még nincs elég élettapasztalata, aztán miután meghalt az apja, egy évvel később, lassacskán átúszott a rendezés szakra. „Akartam tartozni valahová és a főiskolás társaság nekem nagyon tetszett. A főiskolán mindenki filmezni akar, mindenki egy szinten van és nincs fikázás.” Madarász Isti megkérdezte, hogy mit üzen a mai fiatal pályakezdő filmeseknek, amire Nimród a következőket válaszolta: „Nekem nem volt B-tervem, nektek se legyen!”
Xantus János és Makk Károly osztályában végzett, erről is volt egy kis története: Xantus egyszer azt mondta neki, hogy fogjál egy kamerát, két havert és menj ki az erdőbe filmezni. „Akkor ezt nagy hülyeségnek tartottam, aztán öt év múlva ott találtam magam az erdőben” – mesélte a rendező.
A reklámszakmába még itthon belekóstolt, 23 éves volt, amikor Pados Gyula operatőr felhívta azzal a kérdéssel, hogy akar-e reklámot csinálni, erre ő azt válaszolta, hogy nem, mert ő egy művész, aztán nem evett egy hétig és visszahívta Padost, hogy megvan még az a reklám? „A művész sznobbal szemben az éhes csávó nyert szerencsére” – teszi hozzá jókedvűen. A klipforgatást is itthon tanulta, az elsőt a Quimbynek készítette a Hol volt, hol nem volt című dalhoz, aztán velük más klipeket is forgatott. Antal kényszerűségből kezdett bele a reklám- és klipforgatásokba, de nem bánta meg, sokat tanult belőle, ezeket a technikákat pedig jól tudta hasznosítani Amerikában: „Minden OMO-mosópor reklám olyan volt számomra, mintha az Aranypolgárt forgatnám.”
A Kontroll előkészületeiről, forgatásáról és utóéletéről is sokat mesélt, néhány dolog, amit biztosan nem tudtál:
- Amikor a filmet bevették Cannes-ba, Antal Nimród elsírta magát egy padon, egy néni odament hozzá és azt mondta: „Ne félj, mert vissza fog jönni!”
- A forgatás alatt Nagy Zsoltnak leszakadt félig a füle az oszlophoz csapkodós jelenetben, de gyorsan visszavarrták és forgattak tovább.
- Az MMK kétszer dobta vissza a forgatókönyvet, a költségvetés háromnegyedét kapták meg végül, a maradékot Antal Nimród kölcsönből fedezte.
- A BKV-tól is nehezen kapott engedélyt, Aba Botond, a BKV elnöke három feltétel mellett adta a helyszínt: egy bizonyos pénzösszeg kifizetése, a BKV-t nem nevezik Gestapónak és a nyitójelenetben ő mondhat egy beszédet.
- Csányi Sándor 3 nappal a forgatás előtt került be a képbe.
- Alan Parkernek is bejött a film.
Amikor kijutott Cannes-ba a Kontrollal, megkereste őt egy ügynök azzal a kérdéssel, hogy akarna-e Amerikában filmeket készíteni. A felesége ekkor lett terhes, ezért nem gondolkozott a válaszon: „Az volt a szándékom, hogy szerzői filmes leszek, de amikor pozitív lett a terhességi teszt, akkor iparos lettem, olyan munkákat vállaltam, amiket egyébként nem vállaltam volna.”
Amerikában rosszabbnál rosszabb horror-forgatókönyveket akartak a nyakába sózni, végül az Elhagyott szobára (Vacancy) igent mondott hosszas harcok árán: elküldte a stúdiófőnököt a francba, mert nem engedte, hogy átírja a film végét. Már kiosztották a könyvet egy másik rendezőnek, és ő visszament, hogy mégis vállalná. A stúdiófőnök ekkor kitalálta, hogy a színésznő fogja eldönteni, ki legyen a rendező, a színésznő Sarah Jessica Parker volt és Antal Nimródot választotta, aztán két hét múlva kilépett a produkcióból. Antal Nimród teljesen tisztában van amerikai filmjeinek milyenségével: „Megvenném-e a Vacancyt? Nem! A Predatorst (Ragadozók) valószínűleg igen, mert rajongója vagyok. Nem rossz filmek a Vacancy és a Szállítmány (Armored), de nem is jók, nem saját filmek.”
Antal Nimród amerikai karrierjét itthonról sokan irigykedve és lenézően követték, sokan fikázták és ez nagyon bántotta őt: „Irigyeltem az itthoni filmeseket, mert engem zavart, hogy azt mondják rólam, hogy eladtam a lelkem és iparos lettem. A filmkészítés nemcsak egy emelt, lila ködös művészet, nekem ebből meg kellett élni... Magyarországon minden megvan, csak az emberek kishitűek, míg Amerikában naivak és optimisták. Ha valaki elmondja nekem, hogy milyen nehéz filmet csinálni, sose kezdek neki, mert én alapjáraton egy lusta ember vagyok. De naiv voltam és nekivágtam.”
Volt egy kijelentése Antalnak, amire az egész közönség egyszerre sóhajtott fel, és ez akkor történt, amikor elmesélte, hogy van egy forgatókönyv, amit sokan visszadobtak, többek között ő is, és azóta nagyon megbánta, ez pedig a Drive (Gázt!) könyve volt. A forgatókönyvírásról amúgy annyit mondott, hogy ő rossz író, de vannak ötletei, csak ezeket nem tudja egy struktúrába jól elhelyezni. Viszont mindent lestoryboardoz, szerinte storyboard nélkül filmet forgatni olyan, mintha kocsit vezetnél kormány nélkül. Egri Lajos A drámaírás művészete című alapműve is szóba került, Antal Nimródnak ez a könyv nem jött be. Kedvenc filmjei a Szárnyas fejvadász, a Mechanikus narancs és a Taxisofőr, de Terry Gilliam és a Coen-testvérek filmjeit is nagyon bírja.
A családjáról is felfedett néhány kis titkot, kiderült, hogy a nagynénje fogtechnikust akart belőle faragni, de utólag nem bánja, hogy Antalból rendező lett. Felesége székelyudvarhelyi, egyik dédnagyapja csíkszépvízi, két fia van és őket egyáltalán nem érdekli, hogy a papa mivel foglalkozik: „A családom magasan beleszarik abba, hogy én mit csinálok” – mondta nevetve.
Antal Nimródnak magyarországi filmterve is van, azt mondta, ha az elkövetkezőkben lesz lehetősége itt filmet rendezni, akkor Ambrus Attila, a csíkszeredai származású whyskis rabló történetét filmesítené meg, mert neki nagyon szimpatikus ez az alak és szerinte mellette a rendőrök szinte röhejesek. A film zárójelenetében a whyskis egy kézművesvásáron árulná a kerámiáit (ahogy ez a valóságban is megtörtént), és odamenne hozzá Mundruczó Kornél a következő mondattal: „Van egy filmötletem” – ezen a sztorin mind gurultunk a nevetéstől. Emellett most két forgatókönyvet akar megfilmesíteni Amerikában, az egyik egy báb-sci-fi, amiről már felröppentek a hírek a sajtóban, a másik pedig egy saját szerzemény, amiről nem sokat árult el, csak annyit, hogy életében először kért fel olyan amerikai színészt filmszerepre, akit ő akar főszereplőnek és nem pedig egy stúdió, az illető Michael Shannon.
A rendező alázattal lépett a színpadra és ezt végig megtartotta, az utolsó mondatával Latinovits Zoltánt idézte az Isten hozta, őrnagy úr!-ból: „Az a fontos, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk, múlik az idő.” És ezután jött a vastaps.
Kapcsolódó: „Azt hiszik, Disneylandben vannak.” Beszélgetés Antal Nimróddal (2004)
