Legutóbb ősszel volt szerencsém részt venni egy igazi nagyjátékfilm-forgatáson, most pedig egy másik, Budapesten készülő filmre látogattam ki. A különbség sok szempontból nem is lehetne nagyobb, hiszen akkor egy korabeli, kosztümös, magyar közegben nagy költségvetésűnek számító készülő mozifilmen láthattam akcióban egy nagyméretű, veterán filmesekből álló stábot, ezúttal pedig egy szerényebb költségekből készülő, a közelmúltban játszódó, személyes (mondhatni életrajzi) alkotás készülését látogathattam meg, amelyen egy majdnem kizárólag elsőfilmesekből verbuvált, fiatal stáb dolgozik.
Vannak ugyanakkor olyan vonatkozások is, amelyek (még) nem változtak: ezúttal is egy vírusteszttel indult a forgatási szemle. A kellemetlen, de szükséges orrturkálást követően az Uránia mozi előterében vártam ki a teszt elkészülésének negyedóráját a kora reggel is már munkazajoktól nyüzsgő filmszínház előterében. Itt egy kedves produkciós asszisztenst faggattam, arról, hogy mi is történik aznap az Urániában, hogy addig se teljen potyára az idő, amíg a teszteredményt vártam, ő pedig elmondta, hogy az aznapi forgatási nap talán nem a legbonyolultabb, hiszen éppen azelőtt való nap a Ferihegyi repülőtér egy lezárt részében kellett forgatniuk, de azért ezúttal is több tucat statisztát kell majd mozgatni az egyik jelent során, úgyhogy nem is éppen a legegyszerűbb forgatási napot kaptam el.
És valóban, az Uránia emeleti várótermének asztalainál forgatásra készen foglaltak helyet a jól öltözött (öltöztetett) statiszták, akik mintha csak az épp készülő film bemutatójára érkeztek volna – kissé korán. Természetesen ez nem volt véletlen, hiszen az éppen a forgatott jelenet is egy filmpremiert mutat be, az Uránia mozi ezúttal „önmagát alakítja”, hiszen alig egy évtizede itt volt az Erőss Zsolt hegymászó felépülését bemutató A hópárduc talpraáll premierje, Csoma Sándor író-rendező pedig ezt az eseményt választotta az Erőss Zsolt özvegyéről, Sterczer Hildáról szóló most forgó filmjének egyik jelenetéül.
A vetítőterem előtt rögtönzött, tükrökkel felszerelt sminkelő-állás van, és itt már készítik is a két főszereplő, Pál Emőke és Trill Zsolt frizuráját és sminkjét a készülő jelenthez, eközben pedig a páholyban felszerelt forgatási helyszínen keményen dolgoznak a világosítók, hogy reprodukálják majd a szereplők arcán a filmbéli filmet vetítő vászon fényeit. Mert természetesen ez sem úgy történik, hogy ténylegesen vetítik a filmet, és majd ezt veszi fel a stáb – ami valahol nyilvánvaló, ekkora bonyolultságú felszerelésre azonban talán csak nem számít a forgatásra látogató, filmszerető laikus. Hamarosan megérkezik a rendező, szép lassan pedig a szereplők és a statisztéria is helyet foglalnak a nézőtéren, én pedig a jelenet forgatása alatt a film producerét, Sümeghy Claudiát faggatom ki néhány felmerült téma kapcsán.
Hogy ment eddig a forgatás?
Szerintem eddig nagyon jól haladunk, tartjuk a napokat, nagyon erős a rendezőasszisztens-gárda, és nagyon szépen egybentartják a forgatás menetét. Természetesen, mint minden forgatáson, nekünk is voltak váratlan helyzeteink, éghajlati kihívások, de azt gondolom, hogy most már a tavaszi forgatás nehezén túl vagyunk, majd ősszel folytatjuk a hegyekben.
Mennyire féltek az őszi forgatási időszaktól, hiszen ott azért lesznek nagyobb kihívást jelentő részek is?
A mi filmünk a jelenetek nagyrészét tekintve egy szűkben tartott képi világú film, és emiatt én kevésbé izgulok. Én nagyon várom az őszi jeleneteket, nagyon nagy kihívásnak is gondolom, illetve nagyon közel áll hozzám Dachstein és az a gleccser, amit a fiúk kinéztek. A járványhelyzet miatt még nem tudtunk terepszemlézni, de nagyon reméljük, hogy működni fog az összes olyan jelenet, amit oda elképzeltünk. Én gyerekkorom óta járok síelni abba a régióba, és nézem azt a hegyet, úgyhogy nagyon várom, és bármilyen kihívást fog nekünk jelenteni, azt gondolom, hogy aki egy ilyen filmre adja a fejét, annak kalkulálnia kell ezekkel a kihívásokkal is.
Sok más film forgatását teljesen megváltoztatta az érkező járványhelyzet, a tiétek már úgy indult el, hogy javában dúlt az egész. Mennyivel másabb levezényelni egy forgatást most, mint korábban?
Szerintem a Covid-időszak alatt forgatni nagyon más, mint korábban, viszont azon belül is – hogy a járványhelyzetet övező kommunikáció felívelőben van, vagy kicsit már lecsengőben – az nagyon sokat befolyásol, illetve nagyon sokat befolyásol az, hogy a stáb tagjai mennyire vannak erre „ráfeszülve". Én elmondhatom, hogy azóta, hogy az alkotókkal közösen megszavaztuk, hogy nem toljuk a forgatás időpontját, nem téma nálunk a Covid. Természetesen új helyszíneken, új stábtagok esetén, vagy ha mondjuk szünnapok után térünk vissza, akkor mi is elvégezzük a megfelelő intézkedéseket, mi is tesztelünk. Szerencsére a stáb nagy része be van oltva, a másik része meg átesett már a betegségen. Igazából mi azért vagyunk itt, hogy alkossunk valamit, és teljesen máshol vannak a gondolataink. Szerintem nagyon sok minden fejben dől el, és ezt tudom javasolni a többi producertársamnak is, hogy próbálják meg a munkától távol tartani ezt a félelem-energiát, és bátran vágjanak bele a forgatásba.
Úgy tudom, hogy Sterczer Hilda is kilátogatott már a forgatásra. Ő mit szólt a készülő filmhez?
Hilda nemcsak kilátogatott, hanem kiemelt statisztaként a háttérben mászott is. Hilda olvasta a forgatókönyv szinte mindegyik verzióját, a véglegeset is értelemszerűen. Szakmai konzulensként is nagyon sokat segített is Sándornak az írás során. Nagyon támogató az egész produkcióval kapcsolatban, fontosnak érzi, hogy ezt a témát ebből a megvilágításból is átbeszéljük. Amúgy pedig egy szuperkedves, fantasztikus nő Hilda, nagy szerencsénk van vele. Szerintem nagyon izgatott a minőséget és végeredményt illetően, erre még ugye egy kicsit várnia kell. De én úgy tapasztaltam rajta ezen a forgatási napon, hogy őt is nagyon megindítja, hogy ilyen komoly munka folyik, hogy az ő történetét bemutathassuk.
Mire mi befejezzük a beszélgetést, a stáb is befejezi a jelenet első részének felvételét, a két főszereplő sminkjén igazításokat eszközölnek, hogy az a következő felvételen is kifogástalan legyen, a közben beállt szünetben (ami csak a stáb egyik részének szünet, Tóth Levente operatőr és csapata közben a fényeket állítja újra) én a film forgatókönyvét is jegyző Csoma Sándor rendezőt „vadászom le”, akinek a magyar felfedezőhöz hasonlatos neve is szinte predesztinált a hegymászós dráma elkészítésére.
Miben más egy olyan filmet forgatni, ami a közelmúltban játszódik, nem kosztümös film (például az Uránia az Urániát alakítja), milyen nehézségei vannak egy ilyen forgatásnak?
Ha egy olyan filmet csinálnék, ami mondjuk a kilencvenes években játszódik, oda már nagyon nehéz lenne helyszínt találnom. Ha kimegyek az utcára, az összes autót, az összes utcatáblát, a boltok feliratait, mindent le kéne cserélni. Hálistennek, mivel ez egy nyolc évvel ezelőtt játszódó történet, 2013-as, illetve vannak benne bizonyos jelenetek, amelyek 2011-ben, de mindenképpen az utóbbi tíz évben játszódnak, ezért szerencsére nem igényel akkora feladatot, hogy mindent átépítsünk. Így is van ugyanakkor elég berendezni való, például nemrégiben a Ferihegy 1-es terminált kellett egy kicsit átalakítsuk, hogy a korabeli hangulatot idézze.
Mennyire lesz dokumentarista jellegű filmnyelvi szempontból a készülő film?
Filmnyelvi szempontból nem igazán lesz dokumentarista, kézi kamerát mondjuk használunk, ez egy kicsit talán a dokfilmesebb vonalat viszi, viszont csak a jelenben játszódó jeleneteknél használjuk, ebben is különböztetjük meg a film flashback-jeleneteitől, ugyanis azokban pedig egy kamera-mozgató eszköz segítségével felvett, lebegő hatású, illetve néha fix képeket fogunk látni. Ha így vesszük, annak lesz egy kis álomszerűsége, emlékkép-jellege, jelennek pedig egy kicsit valószerűbb, dokumentaristább jellege. Világítunk, minden igényesen van megcsinálva. A színészi játékban is igyekszem minél természetesebbre venni az irányt. Én egyébként nagyon szeretem a román újhullám filmjeit, ezek példaként tudnak szolgálni, hogy hogyan kell nagyon minimalistán, mégis részletgazdagon játszani és rendezni a filmeket, ezek mindig is inspirálóan hatottak számomra.
Mennyire félsz a forgatástól, és főleg az őszi időszaktól, hiszen akkor majd kinti helyszíneken fog zajlani a forgatás?
Minden forgatási naptól félek egy kicsit, mert sajnos sikerült egy nehéz filmet írnom, így minden nap történnek olyasmik, amikkel kapcsolatban még nincs korábbi tapasztalatunk. Például a Ferihegyi repülőtéren olyan mennyiségű statisztával és szereplővel, valamint technikai háttérrel kellett dolgoznunk, amivel korábban sem nekem, sem az operatőrnek nem volt dolgunk. Nagyjából mindenki elsőfilmes a stábban, úgyhogy emiatt persze nagy a lelkesedés és a tettvágy, és mindenki nagyon izgul. Olyan történések, jelenetek és helyszínek vannak, ahol azért a rutinunk még nem elegendő, de pont azért is mindenki nagyon kreatív és nagyon ambiciózus.
Egyelőre nem gondolkodom az őszi etapon, mert mindig a holnapra koncentrálok, és úgy húzogatom folyamatosan a strigulákat, hogy egyre kevesebb nap van, amit elronthatok. Most a tizedik forgatási napnál tartunk, és egyelőre úgy érzem, hogy nem rontottuk el a filmet, de hátravan még 18 nap, amikor ez megtörténhet. Ősszel pedig jönnek a hegyi jelenetek, amik akciójelenet-jellegűek. Ezekből nincs sok, de azért hogy mi vár ott ránk, arról fogalmam sincs, többek között azért sem, mert a járványhelyzet miatt még nem tudtunk kimenni és helyszínt keresni. Ezért az még egy nagyon nagy kérdés mindenki számára, hogy kell-e oda kaszkadőr, meg tudják-e oldani a színészeink. Nyilván abban a jelenetben, amikor a szereplők egy jégbarlangba ássák be magukat egy vihar elől, egy nagyobb költségvetésű filmben egy stúdióban csinálnák meg iszonyú sok pénzért, de az egész jelenetet annyiba kerülne így elkészíteni, mint nekünk az összköltségvetésünk. Mi itt arra kényszerülünk, hogy tényleg beássuk magunkat egy jégbarlangba, és ott legyünk a szereplőkkel, ott fázzunk, és ott éljük át a bezártság érzését. Emiatt izgalmas lesz, nyilván segíti is majd a helyszín mindenkinek a munkáját is, de kihívás lesz a komplexitás, amit az ilyen forgatási helyzet igényel.
Mennyire érzed sorsszerűnek, hogy neked jutott a feladat, hogy megírd és levezényeld ezt a filmet?
Nagyon sok érdekes jelzés, végzetszerűség vonult végig a film megszületése során, és én ezt nagyon szeretem. Néha persze már belemagyarázom a dolgokat, de az biztos, hogy többen észlelünk hasonlókat. Egyrészt a témának az érdekessége, izgalma miatt nagyon sok olyan emberrel találkozunk, aki valamilyen szinten érintett, vagy ismerte Zsoltot, vagy hasonlók. Forgattunk egy óvodában, ahol a gondnok dolgozott Erőss Zsolték házán, sok ilyen kis véletlen találkozás van, véletlen egybeesés, és ez nekem mindig erőt ad, mert olyan, mintha egy jó csillagzat alatt készülne a film, és minden segítené, hogy létrejöhessen.
A rövid beszélgetés után a rendező vissza is tért levezényelni a következő jelenet felvételét, és ismét csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire nem egyértelmű, hogy mennyi munka van egy olyan, egyszerűnek ható jelenet mögött is, mint amikor az Erőss Zsoltot játszó (és rá kísértetiesen hasonlító) Trill Zsolt a vetítés végén feláll, és (rendezői utasítás szerint) szerényen meghajol a körülötte helyet foglaló statiszta-nézők tapsától kísérve. A fiatal stáb azonban gördülékenyen uralja a helyzetet, ha a rendező kérése éppen az, hogy a kép sarkában alig látszó székre még kerüljön pár néző, esetleg az, hogy az egyikük vegye le inkább a szemüvegét, mert különben az megcsillanna a reflektorok fényében, máris értesítik walkie-talkie-n az érintett stábtagot, aki aztán megoldja a felmerült problémát.
Hogy ne zavarjuk a forgatás menetét, a film főszereplőjét, Sterczer Hildát alakító Pál Emőkét már a forgatás után kérdeztem.
Mikor és hogyan dőlt el, hogy te fogod alakítani a Magasságok és mélységek főszerepét? Mennyire ért váratlanul Csoma Sándor felkérése?
Sándor 2019 nyarán keresett fel Kolozsváron, mesélt a filmtervéről, majd készített pár fotót rólam, ugyanis a forgatókönyvírás során inspiráló számára, ha már van egy arc a fejében, akire írja a könyvét, de akkor még nem volt biztos, hogy én fogom játszani Hildát. Végül 2020 nyarán volt egy 10 napos castingom Budapesten. Ez után a casting után kért fel a szerepre. Nagyon megtisztelve éreztem magam.
Mennyiben formáltad az alakításodat a valódi Sterczer Hilda után? Mélyremenő Sztanyiszlavszkij, mozgástanulmányozás és hegymászás előzte meg, vagy inkább csak viszonyítási alapként nyúltál a valódi személyhez? Milyen volt találkozni vele személyesen?
Hilda egy nagyon tehetséges hegymászó. Igyekeztem fizikailag is készülni a szerepre. Részben fogynom és izmosodnom kellett. Jártam edzőterembe, falmászóterembe, voltam via ferratázni, túrázgatni. Elkövettem viszont azt a hibát, hogy a forgatást megelőző pár hétben már nem szakítottam időt ezekre a tevékenységekre. Részben azért mert a járvány miatt Romániában is bezártak a sportlétesítmények, részben pedig azért, mert már a felkészülés további részleteire koncentráltam. Ez azért negatívan befolyásolta az addigi készülést. Hildával is találkoztam párszor. Az első alkalommal emlékszem, hogy kissé zavarban voltam. De utána voltunk együtt mászni is, meg egy kis túrán is. Nagyon jó élmény volt. A falmászótermes forgatási napunkon ő is ott volt. A háttérben majd láthatjuk, amint falat mászik.
Nem próbálom utánozni vagy lemásolni Hilda mozgáskultúráját, gesztusrendszerét. Inkább a bennem levő Hildát keresem. Azt az erőt, szívósságot, pragmatizmust, érzékenységet és kedvességet, amit benne látok.
Milyen érzés egy elsőfilmes rendezővel és ilyen, viszonylag fiatal stábbal dolgozni egy nagyjátékfilmen?
Nagyon sok előnye van annak, hogy fiatal csapattal forgatunk. Mindenkinek szívügye a projekt, lelkes, maximalista. Sándornak nagyon jó érzéke és szeme van a filmkészítéshez. Néha azt érezzük, hogy nincs elég időnk egy-egy jelenet kidolgozására, felvételére, így mindig örvendünk, ha valahogy úgy zsonglőrködünk az idővel, hogy mégiscsak sikerül figyelmesen kidolgozni a részleteket.
Melyek voltak (vagy lesznek előreláthatólag) a legmegterhelőbb/legkellemesebb részei a forgatásnak a számodra? Mondhatni a mélységei és magasságai?
Remélem, a mélységein már túl vagyok. Az első pár nap volt nagyon nehéz számomra. Meg kellett szoknom a tempót, a stábot, a nyüzsgést. Talán túl stresszes is voltam az elején. Az ezekben a napokban felvett jelenetek nem mindegyikével vagyok elégedett. De örvendek, hogy lassan-lassan belerázódtam. Minél több jelenetet veszünk fel, annál több referenciapontom van. Így egyre kevésbé tűnik az egész egy sötétben tapogatózásnak, mint ahogyan a legelején.
Miben látod a fontosságát annak, hogy egy sokak által ismert és elismert magyar sztársportolót, Erőss Zsoltot ezúttal inkább az általában kevésbé előtérben lévő, de talán ugyanannyira dolgos feleségének a szemén keresztül ismerhetünk a film során? Mennyire fontos a női filmes nézőpont manapság?
Örömmel látom, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb teret kapnak a női sorsokat ábrázoló filmek. Nézőként is gyakran és szívesen választok ilyen filmeket, ugyanis nagy drukkere vagyok a nőknek. Színésznőként pedig ez azt jelenti, hogy több lehetőség nyílik összetett, nem sztereotip női szerepek alakítására. Ugyanakkor Hilda egy erős, elszánt, harcos nő. Valahol felelősek is vagyunk, hogy milyen női karaktereket formálunk. Romániai, magyarországi viszonylatban a színészeknek nem adatik meg az a luxus, hogy válogassanak a szerepek között, de ha választanom kellene egy erős és egy áldozat típusú női karakter között, mindenképp az erőt választanám. Ez esetben pedig ez megadatott.
Mennyire nehezítette meg a járványhelyzet számodra a forgatás folyamatát?
Én már a járvány elején eldöntöttem, hogy ezt a betegséget márpedig nem fogom elkapni és ez eddig így is történt, pedig voltam fertőzöttekkel egy légtérben napokig. Ugyanakkor azt is eldöntöttem, hogy mindent megteszek azért, hogy ne hátráltasson a teendőimben, a munkámban. A forgatás folyamatát számomra legalábbis eddig nem igazán befolyásolta. Az edzőtermek zárvatartását leszámítva.
Tanultál-e valami újat a forgatás során?
Minden nap tanulok valami újat, legfőképpen a működésemről, a figyelmem irányításáról, a stresszkezelésről, a fáradtság kezeléséről, arról hogy hogyan készüljek egy jelenetre… Az elején például nagyon zavaró és különösen nagy kihívás volt minden mellett a technikai részletekre (is) figyelni. Most már sikeresebben meg tudom osztani a figyelmem. Ugyanakkor a többi színésztől is el tudok lesni dolgokat, nagyon jó partnereim vannak. A kontinuitás megőrzése, az érzelmi ívek hitelessége egy nagy fejtörés számomra, lévén, hogy mint ahogy ez lenni szokott, nem kronológiai sorrendben vesszük fel a jeleneteket.
Budapesten még néhány jelentsor felvételére kerül sor a tavasz folyamán (még aznap egy bírósági jelenetet vett fel a stáb), és a forgatást ősszel folytatják az osztrák helyszínen. Sümeghy Claudia azt is elmondta, hogy még az idén szeretnék dobozban látni a filmet, de legkésőbb jövő év elejére, az utómunkát is beleszámolva előreláthatólag befejeződik a Magasságok és mélységek készítése. A fiatal stáb operatív munkáját látva pedig nem is számítunk egyébre, így pedig akár már jövőre moziban láthatjuk az Inkubátor Program keretében készülő filmet.
