20 év már az ember életében is sok, nemcsak egy fesztiváléban, főleg ha egy olyan filmfesztiválról beszélünk, amelynek a szervezői nem, vagy nem csak az úgynevezett közönségfilmeket vetítik a nézőknek, hanem olyan alkotásoknak is alternatív megnyilvánulási fórumot biztosítanak, amelyeket jobb esetben is csak több éves késéssel láthatunk valamelyik internetes videómegosztó portálon.
Az idő vasfoga azonban, legyünk őszinték, az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon is látszik – mind jó, mind pedig rossz értelemben véve. A rendezvény 20 év alatt rengeteget fejlődött, azonban két évtized alatt sem tudott a térség meghatározó fesztiváljává válni. Addig, amíg Marosvásárhely egyik legforgalmasabb kávézójában – ahol egyébként a fesztivál esti vetítései alatt folyamatosan teltház van – olyan fiatallal találkozunk, aki nem tudja, hogy filmfesztivál van a városban, addig, amíg a filmes rendezvényen ugyanazokat az arcokat látjuk viszont évről évre – ami végeredményben nem is lenne baj, ha nem lennének olyan kevesen –, nem beszélhetünk igazi fesztiválhangulatról. Mert az ilyen rendezvényt ugyanúgy meghatározzák a nézők is, mint a felfénylő filmek – hisz a mozizás lényege (még ha szecessziós falak között történik is) a filmek közös meg(szeml)élése. Még akkor is, ha történetesen nem a megfelelő képarányban kerülnek vászonra.
Az Alter-Native legnagyobb hibája, hogy – látszólag – meg sem próbál felzárkózni, kiutat találni a saját maga által folyamatosan fenntartott petyhüdtségből. Mert igaz ugyan, hogy két évtized alatt sikerült túlélnie számos más fesztivált, de nem sikerült legalább a marosvásárhelyiek életének a szerves részévé válnia.
Persze, jól tudjuk, hogy ma már a potenciális marosvásárhelyi és erdélyi célközönsége számára alternatívát kínál a Kolozsváron megszervezett Transilvania Nemzetközi Film Fesztivál (TIFF), amelyre, még ha drágább is, sokkal inkább befizetnek, ugyanis a filmek mellett közönségtalálkozók, koncertek és esti bulik színesítik a programot, amelyek mind-mind a fesztiváljelleget erősítik. Koncert persze az Alter-Native-on is volt, azonban nem feltétlenül Hobo a legjobb választás, még akkor sem, ha alternatív zenét kell nyomni – lassan kiöregedik az a generáció, akinek a szívét valaha megdobogtatta az érces hangú énekes, aki helyett vagy mellett szükség lenne egy olyan fellépőre, aki igaz koncertet nyom a színpadon. Mert lehet, hogy Hobo neve már eggyé forrott a fesztivállal, de a foghíjas nézőtér azt mutatta, hogy ezt a szimbiózist nem feltétlenül díjazza a nagyközönség.
A nézőt ugyanis be kell csalogatni a fesztiválra, főleg egy olyan városban, amely nemrégiben kapott multiplexet, felújított mozitermet, amelyek még egy ideig mindenképp a filmnézés templomai lesznek.
Pedig a fesztivál idei versenyprogramjában, amelyben 27 ország 59 alkotása került mérlegre (az előzsűri 778 közül válogatott), több olyan alkotást is tartalmaz, amelyek mindenképp megérdemlik a figyelmet, annál is inkább, hogy rangos fesztiváldíjakkal büszkélkedhetnek. Ezek között volt Rófusz Ferenc Ticket című rajzfilmje – 2011-ben valladolidi filmfesztiválon, illetve három héttel ezelőtt a Syracuse-i Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb animációnak járó díjat vitte el. Szintén több országban díjazták a Roser Corella–Alfonso Moral jegyezte spanyol alkotást, a Gépembert, akárcsak Anca Miruna Lăzărescu Csendes folyóját, a spanyol David Casals-Roma Violet, a kurtizán című filmjét vagy az olasz Ezio Maisto A currybonara című alkotását.
A versenyfilmek tematikája egyébként igen változatos volt, érdekes módon azonban nem voltak visszatérő témák, azaz az ítészek és a közönség elé kerülő alkotások technikájában, témaválasztásában, látásmódjában nem érvényesült semmiféle trend. „Olyan a program, mint egy széles színskála, amelyen minden árnyalat fellelhető” – fogalmazott a versenyfilmekkel kapcsolatban Marcel Ţintar film- és színházi rendező, az előzsűri egyik tagja. Természetesen az ideális az lett volna, ha ezt a széles színskálát minél többen szemügyre vehetik és nemcsak az ítészek fürkésző tekintete pásztázza a vetítővásznat, hanem kevésbé elszórtan a „mezei” nézők szempárja is csillog.
A bemutatásra került versenyfilmek az alkotók mellett az előzsűrit is dicsérik, hiszen egytől egyig olyan alkotásokat sikerült beválogatni a hivatalos versenyprogramba, amelyek folyamatosan fenntartják a néző érdeklődését. Az animációs filmeknek a technikájukkal, a dokumentumfilmeknek a történetükkel, a kisjátékfilmeknek pedig a tartalmukkal, mondanivalójukkal sikerült maradandó nyomot hagyni a nézőkben, akik nemcsak az idei versenyfilmeket nézhették végig, hanem az elmúlt években díjazott alkotásokat is.
Az ítészek döntése értelmében (amely mint minden döntés, szubjektív, és nem kell feltétlenül egyetérteni vele) a fesztivál fődíját Mikhail Mestetskiy Egy véletlen esemény jelentéktelen részletei című filmje kapta, amely a címe ellenére korántsem jelentéktelen képi világgal, illetve dramaturgiával mesél el egyszerű történetet. A kevesebb, mint fél órás játékidő alatt különleges emberi kapcsolatokról kapunk képeket. A semmi közepén a vasúti sínek javítása miatt megáll két ellentétes irányba közlekedő vonat. A szerelvények nem mozdulnak, így egy idő után kommunikálni kezdenek egymással az utasok. A film az ő kapcsolataikról szól.
A legjobb erdélyi magyar filmesnek járó díjat Felméri Cecília kapta a Végtelen percekért, ami egyáltalán nem meglepő, a fiatal rendező a Magyar Filmszemlén megkapta a legígéretesebb fiatal tehetségnek járó díjat, az említett filmje korábban első díjat nyert a bialystoki rövidfilmfesztiválon és meghívást kapott a 64. Locarnói Filmfesztiválra is. A film Szántai János A zélet című novellája alapján készült, középpontjában pedig az idő áll: ugyanazt a pillanatot mutatja meg különböző szereplők szemszögéből. Van, aki lecseppenti magát kávéval, miközben valaki galambot etet, valaki darazsat öl, valaki meghal, valaki menekül, valaki másol, valaki rádiót hallgat, valaki telefonál… A filmet a megkavart időrendi sorrend teszi izgalmassá, amely az állandóságot, az egyidejűséget érzékelteti. (Az Alter-Native díjazott filmjeinek a listáját itt találod.)
Csak remélni tudjuk, hogy a filmben hangsúlyosan jelen levő állandóság némiképp átértelmeződik az Alter-Native esetében – amire ígéretes kezdet lehet, még ha véletlen is, a fesztiválplakát képi üzenete. Az autók között hajtó lovasszekér akár önkritikának is vehető és jó példája annak, hogy a korral bizony haladni kell, mind Kelet-Európában, mind a Balkánon, mind pedig az Alter-Native-on.
A marosvásárhelyi rövidfilmfesztivál szerves részét képezik a versenyfilmek mellett a nagyjátékfilmek is – a szervezők ezúttal 13 alkotást tűztek műsorra, főként román és magyar produkciókat. A levetített filmek zöme – bár korábban számos pozitív kritikával illették őket – 2011-ben készültek, így az igazi filmrajongók már megnézték Kolozsváron (ld.: Anca Damian Crulic című játékfilmjét), a Duna Televízióban (ld.: Bergendy Péter A vizsga című filmjét) vagy akár korábban Marosvásárhelyen (ld.: Tudor Giurgiu: Csigák és emberek). Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak jó filmek.
A nagyjátékfilmek közül személyes kedvenc volt, a fesztivál nyitófilmje, Jankovics Marcell Az ember tragédiája című animációja volt. A János Vitéz, a Fehérlófia, illetve a Magyar népmesék című sorozatból ismert rendező Madách Imre monumentális színdarabját, amely Ádám világtörténelmen keresztül való botladozását mutatja be, a maga sajátos, látomásos költészetével filozofikus álomvilággá alakítja. Jankovics Marcell ugyanis nemcsak illusztrálta és megrendezte, hanem újra-, illetve át is értelmezte az aktualizáló újragondolást követelő drámát – az egyes színeket a bemutatott kor technikáival jeleníti meg, így alkotása nem válik a madáchi színmű puszta illusztrációjává.
Nem kell eljusson a néző a jól ismert, „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” mondatig ahhoz, hogy beleszeressen Jankovics Marcell animációjába, azonban a film csöppet sem rövid „játékideje”, az egyes „kudarctörténetek” alatt többször felteszi magában Ádám kérdését: „Megy-é előbbre majdan fajzatom.”
Reméljük, Ádám és az Alter-Native is tanul a 20 év alatt felgyűlt tapasztalatokból és a fesztivál 21. kiadásán igazi fesztiválhangulat lengi majd be a Kultúrpalotát.
