25 év, 125 nap fesztivál és több mint 10 000 film. Számokban ezt jelenti az elmúlt negyed évszázad Alter-Native filmfesztivál. De ami talán ennél fontosabb, hogy az idei kiadáson úgy tűnt, nem a múltba, hanem a jövőbe néz.
Sokszor érte az a vád az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivált az utóbbi években, hogy más fesztiválokhoz képest nem (vagy lassan) fejlődik. De egy fesztivált nem lehet különválasztani a közegtől – ez esetben a várostól sem –, amely a helyszínt biztosítja. És tagadhatatlan, hogy ugyanúgy ahogy az Alter-Native nem nőtte ki magát és nem bír olyan vonzerővel, mint a TIFF vagy az Astra, Marosvásárhely sem változott olyan ütemben, mint Kolozsvár vagy Nagyszeben.
Ez a fesztivál viszont sikeresen kinevelt (ennyi év távlatából bátran kijelenthetem) egy olyan közönségréteget (még ha nem is túl népeset), amely évről évre visszajár. Ezen kívül pedig a beválogatott rövidfilmek, a programra tűzött nagyjátékfilmek és kísérőprogramok minőségére – az elmúlt évekhez, sőt évtizedekhez hasonlóan – idén sem lehetett panasz; ezúttal a fesztivál technikai oldalára sem.
A Marosvásárhelyen élők jogosan érezhetik gyakran azt, hogy nehéz ebben a városban újat hozni, új tereket és terepeket találni, megújulni vagy újdonsággal előállni; és ez valószínűleg az Alter-Native-nak sem minden évben sikerül. De a kísérőprogramok részvevői arányát nézve, idén jó irányba mozdult.
A Kultúrpalota mellett az idei fesztivál helyszínei közé tartozott a Jazz&Blues Club, a The Office Club, a Régi Zsinagóga és az UAP Galéria is. A kísérőrendezvények közé pedig, amint ezt a csütörtök esti hivatalos megnyitón is hangsúlyozták – a koncertek és kiállítások mellett –, sok évi kihagyás után visszatért a színház, két kevésbé ismert formájával: a táncszínházzal – az András Lóránt Társulat Flow című előadásával –, és a felolvasószínházzal – Döbrentei Sarolta Egyszervolt lányok című művével –, Sebestyén Aba rendezésében.
Pontos számoknak ugyan nem vagyok birtokában, de ez alkalommal úgy tűnt, hogy a fesztivál felé irányuló érdeklődés is megnőtt az elmúlt évekhez képest. A versenyprogram alatt persze idén is előfordult, hogy szinte kongott a nézőtér (főként hétköznap, a déli órákban), de esténként már jobb volt igyekezni a helyfoglalással, annak ellenére, hogy az Alter-Native programjában szereplő nagyjátékfilmek többségét már lehetett látni moziban vagy más fesztiválon.
Természetesen voltak kivételek is; ezek közé tartozott Török Ferenc 1945 című, 13 nemzetközi filmfesztiválon díjazott filmje, amelynek erdélyi díszbemutatójára az Alter-Native harmadik napján, pénteken került sor. A fekete-fehér alkotás a második világháború utáni első nyáron játszódik egy magyarországi faluban, és egy szerelmi háromszög mellett a zsidóság és a többség történelmi viszonyát boncolgatja. A filmre Szilágyi Lenke azonos címet viselő, a Kultúrpalota előcsarnokábanfelállított fotókiállítása,valamint a Takarmánybázis Tandem mozikoncertje is ráhangolódást biztosított. A fesztivál programjában szereplő dokumentumfilmek közül pedig a közönségtalálkozóval egybekötött Soul Exodus vetítését emelném ki, amelyet Bereczki Csaba rendező a The Brothers Nazaroff nevű klezmerformációról forgatott (egyébként úgy tűnik a zsidó identitás – még mindig – nyerő, és erre a filmre is alkalmazható kulcsszó).
Nem hiányozhatott a fesztivál programjából Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, Arany Medve-díjas alkotása, Kostyál Márk Kojotja, Daniel Sandu első nagyjátékfilmje, az Egy lépés az angyalok mögött (Un pas în urma serafimilor) és Călin Peter Netzer legújabb alkotása, az Ana, mon amour sem.
A több nézőt megmozgató, nagyjátékfilmes felhozatal mellett az Alter-Native zsűrijének fókuszában ezúttal is a 30 percnél rövidebb alkotások álltak. A fesztivál 25. kiadására a több mint 1000 nevezésből 49 kisjátékfilmet, dokumentumfilmet, animációt és kísérleti filmet válogatott be az előzsűri; ezek közül válogatta a díjazott filmeket a hattagú zsűri: Kincses Réka film- és színházi rendező, Laurențiu Damian filmrendező, forgatókönyvíró, a Romániai Filmművészek Szövetségének elnöke, Bereczki Csaba filmrendező, forgatókönyvíró, producer, Vladimir Anton film-és színházi rendező, Durst György producer, valamint Hegedűs Bálint forgatókönyvíró, a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója.
A zsűri különdíját a film képi világáért Corina Schwingruber Ilić és Thomas Horat Az erdőben című alkotása kapta. A svájci Ägeri-tó feletti meredek hegyre kalauzoló film egy hagyományos, környezettudatos mesterséget mutat, amelyet sem a gazdasági változások, sem a technológiai fejlődés nem tudott helyettesíteni.
A diákzsűri díját, az Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman által felajánlott töltőtollat a németországi Mahler úr különleges képességei című alkotás nyerte el. A Paul Philipp által rendezett rövidfilm a berlini fal leomlása előtti Kelet-Németországban játszódik, és bár eleinte úgy tűnik, hogy egy természetfeletti erőket birtokló nyomozó áll a történet középpontjában, aki egy kisgyerek eltűnésének ügyét próbálja megfejteni, lassan ráébredünk az ennél sokkal valószerűbb és kegyetlenebb igazságra.
A legjobb diákfilmnek járó Simó Sándor Emlékdíjat a zsűri Búzási Gyopár Babuka a fűben című dokumentumfilmjének ítélte oda. Az animációs eszközöket használó, finom humorú, bájos alkotás egy fiatal, erdélyi nőről és egy titokzatos amerikai megmentőről szól, a történet a második világháború idején játszódik.
A Maros Megyei Tanács díját a spanyolországi Hammudi Al-Rahmoun Szerep című filmje nyerte, amely egy prostituált és egy potenciális kliens beszélgetésével indít egy külvárosban. Aztán arra döbbenünk rá, hogy a felvázolt helyzet mégsem olyan egyszerű, sőt semmi sincs úgy, mint ahogy az első percben gondoltuk.
A Nemzeti Kulturális Alap Díját Lotfi Achour tunéziai sivatagban játszódó Báránytörvénye kapta. Egy öregember és unokája, bárányokat visz eladni a piacra, de szokatlan üzlet elfogadására kényszerülnek, miután a rendőrök megállítják őket.
Az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál fődíját Adrian Silișteanu többszörösen díjazott Írott / Íratlancímű fikciós rövidfilmje nyerte, amely egy roma család történetén keresztül reflektál humorosan és érzékenyen e két – írott és íratlan – kultúra előnyeire, hátrányaira, hiányaira, csapdáira, valamint kibúvóira.
A versenyprogram mellett más filmfesztiválok válogatatott (rövid)filmjeit is vetítették az Alter-Native-on, így nem maradtak ki a Jameson Cinefest, a Primanima és a Filmgalopp legjobb alkotásai sem; emellett idén a Támad a Podlasiei Film! északkelet lengyelországi filmblokk válogatását is végignézhettek az érdeklődők. A fesztiválprogram egyik ínyencségének számított az Egy negyedévszázad negyedórái címet viselő válogatás, ahol olyan román és magyar rendezők rövidfilmjeit láthattuk, akik már ismert és elismert nagyjátékfilm-rendezőkké váltak. Többek között Nemes-Jeles László, Cristi Puiu, Ujj Mészáros Károly és Adrian Sitaru zsengéivel lehetett megismerkedni.
Az idei Alter-Native fénypontja közönség szempontjából – nem a nyertes versenyfilmek vetítése, bár idén ezen is szinte teltház volt, hanem – a Herendi Gábor által rendezett Kincsem volt, amelyet a tervezett egy alkalom helyett végül kétszer tűztek műsorra a szervezők. A pazar látványvilágú történelmi kalandfilm az egykori magyar csodaversenyló, nagyrészt fikciós történetét mutatja be, és az eddigi legnagyobb összegű támogatást kapta a filmalaptól, de amint ezt a szombat esti vetítést követő közönségtalálkozón Herendi elmondta, a közel 3 milliárd forintos költségvetés ellenére, ez volt az a filmje, ahol a legtöbb kompromisszumot kötötte. A kora vasárnap délutáni tömeget elnézve a Kultúrpalota előtt, ezt a filmet a fesztivál minden estéjén lehetett volna játszani, úgy sem maradtak volna üres székek.
Az Alter-Native a legidősebb romániai filmfesztivál; és bár a negyedszázados kiadás mindenféle szempontból fellendülést jelentett az előző évekhez képest – beleértve a programkínálatot, színvonalat, szervezést, közönséget – a hogyan tovább (költői) kérdés a 25. kiadás lezárása után is aktuális marad.
