Egyre több fiatal román filmrendező mutatja ki foga fehérjét. Ráadásul az elmúlt két évben a román alkotások által kiérdemelt nemzetközi díjözön is alaposan megnehezíti az Országos Filmközpont (Centrul National al Cinematografiai – CNC) dolgát. Mert igaz, hogy az elmúlt években hazai produkciók támogatására szánt állami keretek folyamatosan nőttek, de a filmesek teljesítményhez képest a pénz még mindig túl kevés.
Eredmények a román filmgyártásban
A filmközpont tevékenysége az elmúlt években meglehetősen botrányosra sikeredett. Ennek oka az, hogy a fiatal rendezők generációja „fellázadt” a szakmán kívüli pénzosztási elvek miatt. De először vegyük szemügyre, milyen statisztikai adatokat produkált a román filmgyártás. A filmközpont által kiadott tavalyi évkönyv adatai szerint 2000 és 2005 között összesen ötvennégy román filmet válogattak be hazai és nemzetközi fesztiválokra. Az itthoni seregszemlék szerény száma miatt azonban természetes, hogy a megmérettetések többsége az ország határain kívül zajlott. A versenybe került alkotások között vannak olyanok is, amelyek csak tiszteletkört futottak, de figyelembe véve, hogy a fesztiválokon általában előválogatáson kell átesniük a produkcióknak, már önmagában a részvétel is eredményt jelent. De hogy pontosabb képet kapjunk a román filmgyártás eredményeiről, érdemes megjegyezni, hogy az említett filmek által megszerezett díjak száma száz körül mozog. Nem tisztem eldönteni, hogy ez sok vagy kevés, hiszen mindig attól függ, mihez mérjük a teljesítményt.
Amit azonban vitathatatlan következtetésként le lehet vonni az az, hogy a külföldön is értékelt román filmek száma évről évre nő. Az elmúlt hónapokban nagy visszhangot kapott a médiában, hogy az ország jövő évi költségvetése a rendszerváltás óta a legnagyobb. Ez azt jelenti, hogy a kultúrára általában, de a filmgyártásra is többet költhet a filmesekkel eddig meglehetősen mostohán bánó román állam. Ez jó hír, ráadásul attól sem kell félni, hogy a költségvetési támogatás növekedése miatt felhasználatlan pénzek maradnának a filmközpont „kincstárában”, mert a román filmszakma az elmúlt években erőteljes fejlődésnek indult. A hazai és nemzetközi versenyeken regisztrált alkotások száma nem érhette volna el az 54-et, ha a prérin nem jelentkeztek volna olyan fiatal tehetséges rendezők, mint Radu Muntean, Cristi Puiu, Cristian Nemescu, Corneliu Porumboiu, Tudor Giurgiu stb.
A generációváltások természetes velejárója a konfliktusok kiéleződése. Minden rendszer különösebb megrázkódtatás nélkül eltűr egy-két-három fiatal tehetséget, de ha az új nemzedék csoportosan (értsd: tömegesen) érkezik, akkor felborul az egyensúly, a rendszerben lévők pedig mindent elkövetnek az addigi status quo megőrzése érdekében. A viszály megjelenését az is elkerülhetetlenné teszi, hogy az ifjú titánok a csoportjából minél többen be szeretnének kerülni a rendszerbe, ráadásul úgy, hogy a lehető legnagyobb „szeletet” harcolják ki maguknak. A fent leírt helyzet objektív adottságaiból fakadóan, belépőjük nem sikerülhet szordínósra. Egyébként ők is tudják, hogy csak akkor próbálkozhatnak sikerrel, ha nem kopogtatnak, hanem ajtóstól együtt szakadnak be a rendszerbe.
Konfliktusok sorozata a filmközpontnál
Az ilyen helyzetek természetrajza szerint a nagy öregek reakcója sem várat magára. Ők politikai és egyéb nem szakmai természetű kapcsolataikat gyümölcsöztetve igyekeznek pozícióikat megőrizni. 2003 áprilisában ezért ki is borult a bili, a sajtó oly sokatmondó címekkel tálalta a botrányt, mint például A fiatalok a román filmgyártás dinoszauruszait támadják. Milyen támadásról is van szó? Az történt, hogy több fiatal filmes összeállt, és eldöntötte, hogy a nyilvánosság elé lép. Megszólalási módszerként a nyílt levél formáját választották. Élesen bírálták azokat a szempontokat, amelyeket a Filmközpont a támogatásra érdemes román filmek sorsáról döntő testülete alkalmazott az elbírálásban.
A Sinisa Dragin, Lucian Georgescu, Tudor Giurgiu, Hanno Hofer, Florin Iepan, Radu Muntean, Cristian Mungiu, Cristi Puiu, Alexandru Solomon, Andreea Păduraru, Alex Sterian, Valentin Hotea, Tudor Lucaciu, Alex Sterian és Mihai Tănase kézjegyét viselő dokumentum főként azt kifogásolta, hogy a nyertes forgatókönyvekről és filmekről olyan személyek döntenek, akik közvetlenül érintettek a versenyben. A filmközpont akkori, úgynevezett konzultatív testületének kilenc tagja közül ugyanis négyen a nyertesek listáján szerepeltek. 2001-ben is például a testület kilenc tagja közül nyolcan saját projektjükkel vettek részt az általuk elbírált megmérettetésen. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a testület akkori elnöke, Sergiu Nicolaescu két projektje is nyertesként került ki a válogatáson. A fiatal rendezők azt is sérelmezték, hogy a Filmközpont elbíráló testületei sem 2001-ben, sem 2003-ban nem támogatták a korábbi évek közönségsikernek örvendő alkotásait gyártó jogi személyeket. E meglehetősen részrehajló osztogatás pedig oda vezetett, hogy a filmközpont által támogatásra érdemesnek minősített filmek összesen 23 ezer nézőt csalogattak a mozitermekbe.
Csakhogy 2004 decemberében kiderült: sok foganatja nem volt az ifjú tehetségek tiltakozásának, ugyanis a Filmesek Szövetsége (Asociaţia Cineaştilor) – amelynek tagjai között szintén sok fiatal rendező megtalálható – is kénytelen volt tiltakozni a részrehajló finanszírozási elvek miatt. A filmközpont a művelődésügyi minisztérium akkori vezetőségével karöltve ugyanis úgy határozott, hogy a megszokott versenykiírás nélkül még tíz filmet támogat. A nyertesek listájának élén ismét Sergiu Nicolaescu neve bukkant fel, a felháborodás viszont annál nagyobb volt, amikor kiderült, hogy vélhetően politikai kötődésük miatt a támogatott alkotások forgatókönyvírói között található Dinu Săraru, a Bukaresti Nemzeti Színház volt igazgatója és Corneliu Vadim Tudor politikus. Az akkori művelődésügyi miniszter, Răzvan Theodorescu is elismerte, hogy sántít a rendszer, de végül a filmközpont elbíráló-bizottságaira hárította a felelősséget mondva, hogy túl nagy jegyet adtak a vitatott filmeknek.
A filmközpont viszont talán akkor érte el a mélypontot, amikor a nemzetközileg is többszörösen díjazott, Cristi Puiu Lăzărescu úr halála című filmjét 2005-ben eredetileg nem tartott érdemesnek támogatni, és csak az utolsó pillanatban vett fel a listára.
A legfrissebb statisztikák
A statisztikák azt mutatják, hogy a Filmközpont évről-évre egyre több román film elkészítéséhez járul hozzá. Míg 1998-ban csak három alkotásra futotta a büdzséből, 2005-ben már nyolc rendező örülhetett az állami segítségnek. Ugyanakkor az is igaz, hogy a román filmgyártókat az ínséges évek sem kerülték el, hiszen 2000-ben például egy banit sem láttak az államkasszából. De ez csak kivételnek számít, mert 2001-ben és 2002-ben már hat film, 2003-ban csak négy, de 2004-ben is már nyolc filmet finanszíroztak. A filmközpont 2005-ös évének tevékenységi jelentése meg is állapítja: ezeknek az adatoknak a tükrében elmondható, hogy valamelyest stabilizálódott a román filmgyártás állami támogatása. Ennek köszönhetően pedig az évente piacra dobott román filmek száma is viszonylag állandósult.
2005-ben tehát a román állam nyolc hosszú- és hat rövidfilmet támogatott. Előbbi között található Mircea Daneliuc Sistemul nervos, Dan Piţa Second hand, Jay Andrews Aripile întunericului román–amerikai koprodukció, Cristi Puiu Lăzărescu úr halála, Alexandru Solomon Marele jaf comunist, Sergiu Nicolaescu 15, Dan Piţa Femeia visurilor, valamint Claudiu Romilă Despre morţi numai de bine című alkotása. A kisfilmek listáján Constantin Popescu Canton, Camelia Popa Doi crai, Napoleon Helmis Challenge day, Claudiu Romilă Sarmalele reci, George Dogaru Quick fresh, valamint Dragoş Iuga Povara umbrei című filmje szerepel. A két kategóriában nyújtott kamat nélkül visszatérítendő támogatás értéke eléri a 79 milliárd lejt.
Mit hozott 2006?
Tavaly igazgatóváltás történt a Filmközpont élén. Eugen Şerbănescu színmű- és forgatókönyvírónak két ellenféllel, Laurenţiu Damiannal és Maxim Mecaval kellett szembenéznie, de hamar „lerázta” őket azok után, hogy egyikük sem érte el az első, interjúból álló megmérettetésen a minimális ötös értékelést. A Harward és az amerikai Marylandi Egyetemen tömegkommunikáció és politikatudományi végzettséget megszerző Şerbănescu 1998-ban a román kormány szóvivőjeként is dolgozott. Ő nem tartozik a szakmabeliek közé, tehát az új igazgató rendszeren kívülről érkezett. Legfőbb célkitűzése, hogy minél több néző térjen vissza a mozitermekbe. A közönség visszahódítását úgy valósítaná meg, hogy az intézmény által támogatott, nemzetközi díjakat besöprő művészfilmek mellett, nagyobb tömegeket vonzó „mesélő filmek” gyártását ösztönözné. Şerbănescu véget szeretne vetni a támogatási rendszer körüli örökös botrányoknak is. Szíve vágya, hogy a fiatal és az idős rendezőgenerációk közötti konfliktus az újságok hasábjairól a művészeti kreativitás területére költözne át. Szerinte ezt úgy lehetne megvalósítani, hogy a zsűritagokat tisztességesen válogatják be az elbíráló-bizottságokba, emellett a fiataloknak is esélyegyenlőséget biztosítanak a befutott rendezőkkel szemben.
2006-ban a román alkotásokra már 200 milliárd régi lejt költhet a filmközpont, ami a 2005-ös költségvetés megkétszereződését jelenti. Az igazgató becslése szerint ennyi pénzből már 15–16 filmet lehet támogatni. A fiatalok esélyegyenlőségét pedig úgy lehetne biztosítani, hogy számukra a büdzsé egy részét elkülönítik. Így a keret 17,5 százalékát, vagyis 35 milliárd régi lejt a debütáló rendezőknek tartanak fenn. A támogatási arányok továbbá úgy oszlanak meg, hogy 10 milliárd lejt rövidfilmekre, 30 milliárd lejt dokumentumfilmekre szánnak, a pénz 60 százalékát, vagyis 120 milliárd lejt pedig a nagy játékfilmekre költik.
