Iron Sky című filmjének rendezői változatát mutatta be szeptemberben a miskolci CineFesten Timo Vuorensola finn rendező. A bemutató világpremier volt, a rendező rocksztárként csinálta a hangulatot, de interjút már súlyosan sci-fi fanatikus kockaként adott.
Ez volt a leggyorsabb…
...rendezői változat, ami valaha készült. Prózai oka van. Az Iron Sky bemutatója előtt meghívtak minket a Berlini Filmfesztiválra, de elég későn kaptuk meg az invitációt, ezért sietnünk kellett az utómunkával.
Kifogytunk a pénzből is, ezért nehéz döntéseket kellett hoznunk, ki kellett hagynunk néhány fontos, akkor még befejezetlen jelenetet. Az Iron Sky szép siker lett, így nagy érdeklődés volt egy különleges, bővített verzióra (amilyet például Peter Jackson csinált A Gyűrűk Urából), ami egyben egy rendezői változat is lenne, jobb, teljesebb vízió, amilyennek én a filmet eredetileg elképzeltem. Megcsináltuk, amilyen gyorsan csak tudtuk. Jó döntés volt, a sikernek köszönhetően a film „élettartama” kvázi meghosszabbodott.
Első filmed, a Star Wreck: In the Pirkinning is egy parodisztikus sci-fi komédia volt.
Filmrajongóként és filmesként is ösztönösen érdekel a sci-fi és vígjáték, illetve a kettő ötvözése. A vígjátékot azzal tudom magyarázni, hogy nem nagyon tudom komolyan venni a dolgokat. A pályám elején szimplán vígjátékban gondolkodtam, de ahogy öregszem és fejlődöm filmesként, egyre komolyabb témák felé fordulok. Szerintem az Iron Sky egy kicsivel komolyabb témájában és üzenetében, mint a debütfilmem.
Hogyan kapcsolódik a filmezéshez az Älymystö nevű bandád, melynek te vagy az alapítója és énekes-frontembere?
Már sok éve csinálom, de ez nem zenei karrier persze, inkább hobbi. Az Älymystö egy industrial noise black metal formáció, szeretek velük turnézni, főleg Európában, olyan országokban, ahová máskülönben nem jutnék el. Hobbi, amiben az a jó, hogy teljesen más, mint a filmezés. Egy filmet megcsinálni nekem hét-nyolc év, zenélni, élőben fellépni sokkal pörgősebb, energikusabb. Jó ellenopció, kiegészítik egymást. Önimádó vagyok, imádok színpadon lenni, szóval jó móka.
Sokban hasonlít a zenéd és a filmjeid. Egyébként ma este játszik Budapesten a Finntroll, ha nem interjúznék most veled, akkor ott lennék. Elszedtél egy főnyi közönséget a legjobb finn folk/black metal bandától.
Egész jó banda, én is bírom őket. Valóban, a dolgok sötét oldalát élvezem és találom viccesnek. A zenémben is van komédia, nem expliciten, de nem vesszük túl komolyan magunkat.
Láttam a Star Wreck-filmed előzetesét, és abban is felbukkant Hitler. Hogy állsz a nácikkal?
A nácik olyanok, mint a var a seben, amit önkéntelenül folyton lekapargatunk. Finnországban mi nem mentünk keresztül nácizmuson, pedig át kellett volna élnünk. Különleges helyzet volt a miénk, fura szerepünk volt a háborúban. A nácik partnerei voltunk, és harcoltunk az oroszok ellen. Együtt kellett működnünk a nácikkal, de nem szálltak meg minket. Mi is kivettük a részünket a második világháborúból, ez bizarr aurát kreált a nácik körül, mert érdeklődtünk irántuk, de ma már tudjuk, hogy mi sem a jók oldalán álltunk a háborúban. Érdekel a totalitarianizmus bármely formájában, az, ahogyan az embereket az orruknál fogva tudják vezetni. Szerintem inspiráló, ezért érdekel a Laibach is, a szlovén banda, akiket imádok, és akik az Iron Sky filmzenéjét készítették. Játszanak a totalitárius ideológiákkal, parodizálják őket, humorral közelítenek feléjük. Totalitárius bandának mutatják magukat, pedig nem azok.
Milyen nácikról szóló filmeket szeretsz? Az Iron Skyban például nyíltan idézed A diktátort Chaplintől.
Igen, A diktátor az egyik kedvenc. Több nácikról szóló filmet is kedvelek, főleg az alternatív történelmi darabokat, amik eljátszanak azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a nácik nyerik a háborút, hogy nézne ki ma a világ. Ez egy nagyon erős „mi lett volna, ha?”. Tetszik például A Harmadik Birodalom, melyben a nácik által uralt jövőbeni világban egy berlini detektív bukkan rá a nácizmus horrorisztikus múltjára, a háborús bűnökre, a holokausztra. Ott A brazíliai fiúk, melyben Hitlert klónozzák. Tetszenek azért a „normális”, tipikus nácis filmek is, mint A bukás – Hitler utolsó napjai, de az ezoterikusabb mozik jobban érdekelnek. A sci-fi mint műfaj és a nácik mint téma nagyon illenek egymáshoz, lásd a Star Warst, hisz a Birodalom ott kvázi a náci Németország, csak egy kicsit máshogy öltöznek. Imádom a Csillagközi inváziót is, ami alapvetően a totalitarianizmusról szól, kvázi náci film.
Igen, ha nem tudod, hogy Verhoeven ironizált, náci filmnek tűnik, valójában az ellentéte. Hogy állsz a nazisploitation fogalommal, zsánerrel?
Első körben nyilván nazisploitation az Iron Sky, már ha ezen azt értjük, hogy kizsákmányolom a nácik hírhedtségét és az esztétikájukat. Ugyanakkor énszemély szerint nem értem ezt a ploitation-jelenséget. Szexploitaition, bármiploitation – ezek sosem érdekeltek igazán, ebből a szempontból az Iron Sky nem tipikus nazisploitation. Nekem az igazi nazisploitation a 60-as és 70-es évek olasz nácis bizarr szexploitationja és horrorja. Az Iron Sky inkább sci-fi komédia.
A Star Wreck-film előzetesében nem csak Hitler van benne, utána rögtön George Bush-ra vágsz, de említed őt az Iron Sky alkalmával is, mintha párhuzamot vonnál a nácik és a republikánusok között. Van komoly üzenete, esetleg politikai mondanivalója az Iron Skynak, vagy csak poén az egész?
Bush is könnyű préda ebből a szempontból, szinte már nem is fair röhögni rajta. Nem annyira Bush-ról szól ez a film, inkább az amerikaiak háborúskodó mensch ideológiájáról. A hangulatról, ami az országot egyre inkább eluralja, ahogy hanyatlik a gazdaság és a kultúra. Ahogy próbálják összekapni magukat és egyre jobban bezárkóznak, előkerül a sötét oldaluk. Izgalmas látni egy óriás bukását.
Milyen filmek inspirálták az Iron Skyt, és téged, mint filmkészítőt?
A diktátor, Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni, Csillagközi invázió, a teljes klasszikus sci-fi kánon, és az Elveszett gyermekek városa is hatott a képi világra. Ami arra inspirált, hogy filmes legyek, az a Twin Peaks – Tűz, jöjj velem volt, azaz a sorozat után készített mozifilm prequel. Ez a rendező legutáltabb filmje, rengeteg kritikus gyűlöli, de Lynch nagyon is szereti, szerintem félreértett film. Nekem megmutatta, hogy bármit meg lehet tenni filmen. Egy filmnek nem kell evidensnek, egyértelműnek lennie, lehet kísérletezni, felfedezni. Nem azt mondom, hogy ezt a vonalat követem per se, az Iron Sky a lehető legmesszebb áll egy Lynch-filmtől.
Mostanában jársz moziba?
Igen, például nagyon csalódott vagyok az idei sci-fi mezőnyben. Volt egy csomó nagyon ígéretes sci-fi, marhára vártam őket, de bűnrossz volt mind: Sötétségben – Star Trek, Az acélember, Pacific Rim, Feledés…
Elysium – Zárt világ…
Elysium – Zárt világ. Nagy Star Trek-fan vagyok, de kijöttem arról a filmről. Imádom a robotos-óriásszörnyes filmeket, de a Pacific Rim sem tudott érdekelni. Tetszett viszont a Z világháború, sőt az Elysium – Zárt világ is. Utóbbi nem a sztori miatt, hanem mert a többivel ellentétben igazi régimódi sci-fi volt. Nem hibátlan film, de alkotói tiszteletben tartották a sci-fi szabályait: vettek egy hihető jövőképet, ma még nem megvalósítható, de a jövőben reálissá váltható invenciókat, kidolgozták köré a világot. Nem halmozzák a dolgokat, nincs keverve a sci-fi és a fantasy, egy fő téma, egy ötlet köré építik a filmet (itt az Elysium űrbázis). Régóta először éreztem úgy, hogy nézőként tisztelnek.
Milyen zene inspirál?
Főleg a Laibach inspirálta az Iron Skyt. Heavy metalos fickó vagyok, bármi jöhet a műfajban, na meg Ministry, indusztriál zenék. Mostanában csak Beatlest hallgatok, korábban sosem tettem, de most hardcore szinten ráfüggtem, megvettem pár albumukat, beleástam magam a zenéjükbe és a szövegeikbe, meg is változtatta a világomat.
Mennyire jött be neked a crowdfunding, azaz a közönség által való finanszírozás? Úgy tudom, a zenei projektedhez is így gyűjtesz büdzsét. Ez a te ötleted volt?
Mi csináltuk először nagyban. Létezett korábban is crowdfunding, például már az első filmemet, a Star Wrecket is így csináltuk, amit még 1998-ban kezdtünk el. Mindig is ezen a területen igyekeztem utat törni, az Iron Sky forgatását rengeteg elő-munka után kezdtük el, maga a film kb. hét éven át készült (ahogy a debütáló filmem is). Az Iron Sky sikere keltett egy nagy crowdfunding-hullámot, mostanában rengetegen csinálják. Sokan azt hiszik, ezzel könnyű pénzt szerezni, de nem. Az emberektől pénzt gyűjteni interneten legalább olyan nehéz, mint hagyományos módon szerezni büdzsét, de ahogy erre rájönnek majd, úgy lesznek egyre kreatívabbak a crowdfunding módszerek.
Hogy állsz a kalózokkal?
Nem vagyok pipa rájuk, az illegális letöltés szolgáltatási probléma, nem a vásárlók váltak gonosz bűnözőkké. Ha nem tudják legálisan megszerezni, letöltik. Természetesen szeretem, hogy valaki legálisan szerez be zenét vagy filmet, fizet érte, de szerintem a kalózkodás jó dolog, mert változásra kényszeríti a film- és zeneipart, kihívást jelent, enélkül nincs fejlődés.
Hogyan éled meg az Iron Sky sikerét?
Sokat utazom világszerte, nagyokat bulizok. Limuzinok, nők, kokain… – viccelek. Örülök a sikernek, de lehetett volna nagyobb is. Mivel nem a szokott módon készítettem a filmet, elkövettünk pár hibát, volt egy kis forgalmazási problémánk Nagy-Britanniában, ami aztán átterjedt az Egyesült Államokra is, de ezeket majd megpróbáljuk kikerülni a folytatással. De alapvetően ez egy finnek által készített film egy nagyon bizarr témáról, valószínűleg az első finn film, ami bejárta a világot, tömegkulturális jelenséggé vált. Szóval senki nem számított ekkora sikerre. Tényleg sokat utazom. Gazdag ugyan nem lettem a filmtől, de megtehetem, hogy csak a filmezéssel keressem a kenyerem, nem kell semmi mást csinálnom.
Mit lehet tudni az Iron Sky folytatásáról?
Az alapötlete egyszerre született az Iron Sky koncepciójával. Nem hittük, hogy ekkora sikerünk lesz, de azért gondolkodtunk folytatásban, terveztünk előre. Sötétebb hangulatú, nagyobb, őrültebb és erőszakosabb lesz. A hollow earth (üreges föld) teóriáját dolgozza fel, ami a nácik mitológiájának, ideológiájának is része, azaz a sequel ugyanúgy egy teljesen irreális, pihentagyú nácitémájú összeesküvés-elméletre épül, mint az Iron Sky (néhányan ugyanis tényleg hisznek benne, hogy a nácik a Hold árnyékos oldalára vagy a föld alá menekültek).
Sokan visszatérnek az eredeti alkotógárdából, például Julia Dietze, a női főszereplő, Stephanie Paul, aki az amerikai elnökasszonyt játszotta, és persze Udo Kier. A crowdfundingot már régen elkezdtük, de a projekt még formálódik. 187 000 dollárt gyűjtöttünk, abból egyelőre a forgatókönyvet és a promót készítjük, utóbbi forgatása jövőre lesz. Megpróbáljuk a film nagyját crowdfundingolni, ezzel elkerülni a projektek kezdetén általában kötött rossz üzleteket, kompromisszumokat (hisz kellenek előkészületek, amiket viszont összecsap az ember, mivel addig még közünk nincs a tényleges forgatáshoz). Minden országban és minden formátumban elérhetővé szeretnénk tenni, lehetőleg azonnal, hogy senkinek ne kelljen várnia a világpremiert követően, amit viszont várjanak – és ez kapcsolódik a kalózkodás problémájához. Ez lesz a legnagyobb kihívás, ezzel ellene megyünk a hagyományos filmgyártásnak, hisz erre tradicionális módszerekkel nehéz lenne pénzt szerezni.
Ha már sci-fi: mi a jövő?
Most épp a Jeremiah Harmon dolgozom, ez egy képregényen alapuló sci-fi, az első amerikai filmem, épp castingoljuk, megvan a szkript és a pénz, remélhetőleg jövőre forgatunk. Van egy tengeralattjárós filmem, amit már elég régóta fejlesztek, a neve Dead Rise, legalábbis most ez a munkacíme. Egy csapat búvárról szól, akik Nagy-Britannia partjainál merülnek, és belefutnak egy fura, öreg roncsba a tenger alján, amiről senki nem tud. U-boat, náci tengeralattjáró, aminek nem szabadna ott lennie. Ez hagyján, de a legénység még életben van. Összefoglalva: egy tengeralattjáró tele náci zombikkal. Egyszerű ötlet, de imádom. Klausztrofób lesz, 3D-ben akarom megcsinálni. Lesz egy tévésorozatom, van egy I Killed Adolf Hitler című projektem, ami egyelőre limbóban van, de remélem, meg tudom csinálni. Ott a Paris I’ll Kill You, korábbi címén Fear Paris – ez egy horrorantológia lesz hét rendezővel, párizsi helyszíneken. Most pont nem forgatok, szemináriumokat tartok világszerte, épp Kolumbiából jövök. Crowdfunding témában beszélgetek rendezőkkel, filmesekkel, médiaszakemberekkel. Ez tetszik, mert így nem kell reklámokat csinálnom két forgatás között (ahogy a többi rendezőnek), hogy megéljek.
