J. J. Abrams: Star Trek Into Darkness / Sötétségben – Star Trek J. J. Abrams: Star Trek Into Darkness / Sötétségben – Star Trek

Unalmas konformizmus

J. J. Abrams: Star Trek Into Darkness / Sötétségben – Star Trek

ÉRTÉKELD A FILMET!
Sötétségben – Star Trek
J.J. Abrams
2013
Sötétségben – Star Trek

Sötétségben – Star Trek

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

J. J. Abramsnek a második Star Trek-mozijában nem sikerül átlépnie saját árnyékát, filmje ugyan próbálkozik, de nem igazán jár sikerrel, így továbbra is büszkén viselheti a „Hollywood egyik legtúlértékeltebb filmese” plecsnit.

A folytatásban Kirk – bár egy sikeres expedíción van túl, amiben Spock életét is megmenti – forrófejűségével olyannyira kockáztatja a küldetést, hogy büntetésből elveszik tőle kapitányi címét, legénységét pedig máshova osztják be. Aztán amikor egy rejtélyes, John Harrison nevű egykori Csillagflotta-tag bosszúhadjáratot indít, és London városát óriási terrorcselekmény éri, Kirkre és legénységére hárul a feladat, hogy kézre kerítsék a veszélyes terroristát. Harrison viszont a Kronoson, a klingonok bolygóján rejtőzik, így az akció akár egy háborúhoz is vezethet, főleg hogy az Enterprise legénységére bíznak 72 új fejlesztésű, különösen veszélyes torpedót, ha esetleg nem sikerülne csendben véghezvinni a bűnöző elfogását.

Kép a Sötétségben - Star Trek Into Darkness című filmből

J. J. első Star Trek-filmje, bár a közönség körében és a kritikusoknál is kedvező fogadtatásban részesült, az „őstrekkie-k” igen nagy táborát háborította fel azzal, hogy látványos űrcsatáival és közelharc-jeleneteivel akciófilmet csinált a Star Trekből. A franchise ugyanis pont végletekig elvitt pacifizmusáról volt híres, és egy tökéletes társadalmat mutatott be, ahol egymás mellett békességben él mindenféle faj, sőt, életforma, az erőszak a legrosszabb dolog, nincs pénz, és a legtöbb problémát a hősei intellektuális képességeik segítségével, diplomácia útján oldották meg, gyakran pedig filozófiai kérdéseket is feszegettek – még ha csak annyira is, amennyire azt mainstream mivolta azt megengedte. Ezzel pedig alaposan eltért a fősodortól, és nem véletlenül képezett ellenpontot a Star Wars világával, ahol rengeteg volt az erőszak, a háború, és igazi nagybetűs akció-kalandfilm volt, sokkal inkább fantasy, mint sci-fi, ellentétben Roddenberry univerzumával.

Kép a Sötétségben - Star Trek Into Darkness című filmből

Nos, én azok közt voltam, akik szerették az előző részt, mert bár lényegi pontokban tért el a régi Trekektől, a reboot-jelleg ezt valamennyire indokolta, és a maga módján merész is volt, mert a széria történetében egy teljesen szokatlan stílust képviselt. De főleg azért, mert működött filmként. Volt benne jól végigvitt karakterfejlődés, még az apróbb figuráknak is megvolt a maguk jelenete, így senki nem sikkadt el (persze betartva azért a fontossági sorrendet a jelenetek számában). Az ösztönös, forrófejű fenegyerek Kirk és a túlságosan is kimért, megfontolt, érzelmeit folyton leszabályozó Spock közti éles jellem- és értékrendbeli különbség dinamikája nagyon jól működött, s ott volt végig benne az a könnyed humor, ami hiányzott az eddig magát sokszor túlságosan is komolyan vevő szériá(k)ból. Bár voltak a forgatókönyvnek apróbb hibái, például Scotty távolsági teleportja tipikusan az ötlethiányból megszülető „varázsige” volt, hogy valahogy visszajuttassák Kirköt Scottyval az Enterprise-re, de meglepően jó munka lett a korábban értékelhetetlen Transformers-filmeket író Orci-Kurtzman párostól.

Kép a Sötétségben - Star Trek Into Darkness című filmből

Sajnos a folytatásból hiányzik a legtöbb olyan elem, ami miatt az első egy tökjó, látványos nyári blockbuster lett. Elsősorban az, hogy itt minden karakter súlytalan, s ez a legfájóbban a főgonosz, vagyis John Harrison karakterénél ütközik ki. Nincs elég ideig jelen a történetben, és hiába alakít nagyon jól a Sherlockból ismert Benedict Cumberbatch, ha a forgatókönyv miatt nem tud igazán nagy volumenű gonosszá válni. Leonard Nimoy cameójában elmondja, hogy ő az Enterprise legénységének történetében az egyik legnagyobb, legnehezebben legyőzhető ellenfél, ennek ellenére mégis nevetségesen könnyen győzik le. Ráadásul egy szimpla adok-kapokkal, ami méltatlan egy ekkora ívású gonosszal szemben, ráadásul a legtöbb hozzá kapcsolódó váratlan fordulat több fényévről előre kitalálható, így elpocsékol a film egy nagyon jó színészi alakítást. Ezentúl a főhősök is elnagyoltak, van valamiféle korrektnek mondható jellemfejlődés a két főszereplőnél, de mivel fájóan kevésnek érződik (nem pozitív értelemben) ez a két órás játékidő, így sem a kettőjük dinamikája, sem a személyes drámáik nem működnek elég hatásosan.

Éppen ezért a film fináléjában a drámai csúcspont is erőtlenné válik. Attól nem lesz valami szomorú egy filmben, hogy mindenki folyton sír. A hiányérzet pedig pont attól lesz még erősebb, hogy az előző rész első negyedórájában több drámai töltet volt, mint az Into Darkness teljes játékidejében. De nem csak ez a probléma a fináléval, ami amúgy tökéletesen mutatja be, mi a különbség a szorgalmas, de nem igazán kiemelkedő iparosok, meg a nagy formátumú alkotók közt. Míg mondjuk Nolan A sötét lovagban, Black a Vasember 3-ban, vagy Mendes (és írói) a Skyfallban mertek merész húzásokat véghezvinni, addig J. J. (és írói, kiegészülve ezúttal a blöffkirály Lindeloffal, aki ezúttal sem hazudtolja meg magát) nem mer kilépni a komfortzónájából, kerül mindenféle kockázatot, és éppen ezért a filmje unalmas, beszari biztonsági játékká válik.

Kép a Sötétségben - Star Trek Into Darkness című filmből

Olyan, mint az eminens magolós diák. Bemagolta azokat a sémákat, amik az elmúlt évek legemlékezetesebb blockbuster-folytatásait emlékezetessé tették (elég, ha csak annyit mondok: „it's all part of the plan”-féle kamugyőzelem), vissza is öklendezi, de mivel már egyrészt ezeket sokszor láttuk, másrészt a már jól bevált „vázat” nem tudja elegendő önálló gondolattal, ötlettel, kreativitással megtölteni, így csak egy unalmas leckefelmondás lesz belőle, ahol a diák tudja, de nem igazán érti a lényeget. Ráadásul olyannyira meg akar felelni, hogy az már idegesítő. McKee megfogalmazásában a jó finálé megadja azt, amit a néző szeretne, de nem úgy, ahogyan azt várná. Nos, a Star Trek Into Darkness azt adja, amit a néző szeretne, de pontosan úgy, ahogyan azt várná, előre kiszámíthatóan, ráadásul egy hommage-nak szánt ötlettelen, pofátlan, és lusta remake-jelenettel. Szóval a legnagyobb probléma már nem az, hogy nem funkcionál „klasszikus értelemben vett” Trek-filmként, hanem az, hogy már a nyári blockbusterek tömegéből sem tud kiemelkedni (az előzővel ellentétben) minden izzadtságszagú igyekezete ellenére. Látványosnak látványos ez is, még valamennyire humoros is, de már messze nem olyan szórakoztató.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Sötétségben – Star Trek

Sötétségben – Star Trek

Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, 132 perc, 2013

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna