Péntek este telt házzal mutatta be a kolozsvári közönségnek a 12. Filmtettfeszt – Magyar Filmnapok A vizsga című ügynökdrámát. A vetítésen részt vett Köbli Norbert, a film forgatókönyvírója. A közönségtalálkozón Zágoni Balázs kérdezett. A beszélgetés átiratát alább közöljük.
Miért döntöttél úgy, hogy 1957-ről készíts filmet?
Nagyon érdekeltek azok az egyszerű állítások, amikor kimondják, hogy mától máshogy van, de közben ugyanazok az emberek élnek továbbra is abban az országban vagy abban a rendszerben, tehát nagyon nehéz átállni. Ez érdekelt ebben az országban is.
Mennyit kell levéltárban kutatni ahhoz, hogy életre keljen ez a világ? Hogy találtad meg az információkat?
Vannak korabeli belügyminisztériumi oktatófilmek, amiket saját maguknak készítettek a titkosrendőrök, amelyekben megmutatják, hogy kell levelet fölbontani, telefont lehallgatni, lakásba behatolni, titkos házkutatást tartani. Ezt korabeli híres színészek, például Sinkovits [Imre] játszották el. Ezek hozzáférhetők egyébként Magyarországon, lehet őket nézni és kutatni. Ebből össze is vágott Az ügynök élete címmel egy dokumentumfilmet Papp Gábor Zsigmond. Az ügynök élete is inspirálta ezt, nekem nagyon tetszett, hogy konspirált lakást, hogy valaki fölteszi arra az életét, hogy ott fogadja ezeket a hálózati személyeket.
Florian Henckel von Donnersmarck 2006-ban készült A mások élete című filmjének nagyon hasonló a témája. Ezt láttad-e és inspirált-e valamilyen módon?
Láttam és inspirált, hogy lehet olyan témákról is beszélni, ami nem biztos, hogy elsőre kommersznek vagy érdekesnek tűnik. Lehet olyan korokat is elővenni, amiben tulajdonképpen semmi vonzó nincs elsőre. És lehet azt mai színészekkel, frissen előadni, úgy, hogy érdekes legyen egy mai közönségnek. Mindenképpen kinyitott egy ajtót az a film, hogy Magyarországon meg egész Kelet-Európában lehessen hozzányúlni ezekhez a dolgokhoz.
Voltak-e olyan elemek, figurák, cselekményszálak, történetmozzanatok, amelyeket teljes mértékben be tudtál építeni az archívumból?
Sok hasonló figura volt a valóságban is. Jellegzetes figurái a titkosrendőrségnek, meg a korszaknak is.
Volt ilyen Markó elvtárs, aki jobban féltette a tanítványát, mint a karrierjét?
Itt van egy ilyen apa-fia viszony, főnök-beosztott viszony. Engem nagyon érdekelt, amikor írtam a forgatókönyvet, hogy mikor léphet túl valaki a mesterén. Mikor jön el az, hogy a tanítvány azt mondhatja, hogy többet tud a mesterénél és bosszantja őt. Munkahelyemen például érzelmileg zsaroltak, hogy maradjak. Pedig tudtam, hogy én már mást akarok, többet akarok, például forgatókönyvíró akarok lenni, nem filmforgalmazó. És valahogy utólag jött be a forgatókönyvbe ez a személyes élmény.
Mennyire tudtál részt venni a film forgatásán?
Lehet, hogy nem értették pontosan a forgatókönyvet és szerették volna, hogy ott legyek mindig. Sikerült olyan bonyolult forgatókönyvet írnom, hogy mindig szükség volt rám. Bergendy Péter, a film rendezője, nagyon nyitott volt és végig konzultált velem a forgatás során, a színészeket is mindig megkérdezték. Ez nem egy olyan film, ahol rögtönözni lehet. Nagyon mereven ragaszkodtak a forgatókönyvhöz. Ha változtatni akartak, akkor még forgatás előtt megbeszéltük azt. Általában azzal kerestek meg a színészek, hogy lehetne-e valamit másképp vagy kevesebb szóval elmondani. Például hogy ne kelljen annyit kimondaniuk, eljátsszák inkább a szemükkel, a mozdulataikkal. Egyébként már az első próbára úgy jöttek el a színészek, hogy jóval többet tudtak a karakterről, mint én. Elolvasták a forgatókönyvet és az alapján már összeraktak egy komplex életutat, karaktert.
Örömmel láttuk, hogy egy kolozsvári színész, Dimény Áron is ott van a titkosszolgák között. Vele is dolgoztál? Neki is volt ilyen kérdése?
Áronnal összeismerkedtünk meg talán össze is barátkoztunk a forgatáson. Kint volt Karlovy Varyban is most júliusban. Áronnak két filmje is volt versenyben, de bejött meghajolni A vizsgára is. Láttam a Rom-Mániában is, ami nem egy emlékezetes darab, de a Sorstalanság nagyon tetszett nekem is, meg a Bergendynek is, és ez alapján kértük fel őt erre a filmre.
Beszéltünk már a forgatásról, de azt még nem kérdeztem meg, hogyan jutott el a forgatókönyv a filmig.
Nagyon nehezen lett belőle film, mert a producerem, Bodzsár István, aki nagyon szereti a filmet és büszke rá, tett egy kitérőt. Ez hozzátartozik a film utóéletéhez, különböző fesztiválokon vesz részt, volt már New Yorkban, Haifában, megy Kalkuttába. Nagyon nagy az érdeklődés a film iránt. Örülök, hogy sikere van a filmnek.
Mondtam Bodzsár Istvánnak, hogy olvassa el ezt a könyvet, azt mondta: nagyon szép, de soha senki nem fogja megnézni, senkit nem fog érdekelni. Kit érdekelnek az ÁVO-sok? Küldtem neki egy listát a világ tíz legnézettebb filmjéről, köztük volt a Titanic, a Keresztapa meg a Forrest Gump és mind kosztümös volt, a 30-as, meg 50-es években játszódott. Ekkor kicsit átgondolta, hogy nem biztos, hogy ma kell játszódnia egy filmnek, hogy sikeres legyen. Küldtem neki referenciákat, hogy milyennek képzelem el a filmet. Másfél évig gondolkodott rajta, de végül elköteleződött mellette.
Hogy került a rendező a képbe?
Bergendyvel nagyon régóta szerettünk volna együtt dolgozni. Nem tudom mit láttatok tőle. Az Állítsátok meg Terézanyut! című filmet rendezte. Reklámfilmes is, nagyon jó reklámokat csinál. Még egyetemista koromban meglátogattam őt Budapesten, fölírtam a címét a telefonkönyvből. Nagyon béna ötletekkel kerestem meg őt 15 éve. Tartottuk a kapcsolatot, küldtem neki mindig a forgatókönyveket. Ez most tetszett neki és megcsinálta. Szeretném, ha lenne még közös munkánk.
Min dolgozol most?
Dolgozom egy filmen, ami sok tekintetben ennek a testvérfilmje lett, Sole Mio a címe, 1969-ben játszódik, igaz történet. Ez egy titkosrendőrök által üzemeltetett kuplerájban fog játszódni. Ez valóságos, Budapesten megtörtént. Ma is kupleráj. Mambo Barnak hívják. Az volt a cél, hogy az olasz diplomatákat odacsalják és kompromittálják erkölcsileg, lehallgassák őket. A kéjnőktől kezdve a személyzetig, mindenki titkosrendőr volt. Az egész intézmény be volt mikrofonozva. A nyugati diplomatákat várták oda. Pizzával. Ez volt Magyarország első pizzériája.
Ahogy mondod, úgy tűnik, vígjáték lesz.
Igen, ez egy vígjáték lesz.
Kérdés a közönségből: Sok Európán kívüli fesztiválra is eljutott a film. Mennyire tudnak azonosulni az ottani nézők ezzel a specifikusan európai helyzettel?
Az emberi természetről szól ez annyiban, hogy mindenkinek van egy gyenge pontja. Mindenki átélt már olyat, hogy becsapták, elárulták, ilyen szempontból univerzális a téma. A bizalom kérdése mindennapos kérdés a kapcsolatainkban, a kémeknél pedig ez fokozottan fontos. Próbáltam úgy megírni a dolgot, hogy ne a történelmi miliő legyen a lényeg. Akár ma is játszódhatna. De amiatt nem játszódhat ma, mert a mobiltelefonnal vagy a laptoppal az egész cselekményt megölnénk. Az amerikai nézőknek például az is tetszik, hogy kicsit máshogy van elmesélve a történet, nem úgy, ahogy a magyar filmeknél megszokták, könnyebben megközelíthető, szórakoztatóbb. Többek között ezen összetevők miatt is működik külföldön a film.
Kérdés a közönségből. A Suszter, szabó, baka, kém című film segített-e vagy nem?
Mi 2010-ben forgattunk, a Suszter, szabó, baka, kém című filmet jóval utána láttuk. Fesztiválokon elég sok kritika ahhoz hasonlítja. Nem is cselekményében, hanem, hogy volt egy ilyen kosztümös kémfilm és akinek az tetszett, annak biztosan ez is fog tetszeni. Nekem az a film annyira nem tetszett. Biztos nem fair ilyet mondani, hiszen sokkal nagyobb költségvetésük volt, sztárokkal, híres rendezővel készült a film. De annyiban segített, hogy az újságírók tudták hova rakni. Úgy érzik, hogy most van egy ilyen trend, hogy a kémfilmek mennek.
